Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Kövér Sándor: Böszörményi régi házak, régi emberek

6. Bocskai tér 4. (Diószegi Sámuel) A Bocskai tér 4. szám alatti telek ősidők óta parókia volt. Jegyzőkönyv említi 1764-ben, az új, vagy keleti parókiát, amely a Bocskai téri fiúiskola helyén állott, a Bocskai tér 4. szám alatt pedig a régi, vagy nyugati parókia ennél nyilván régebbi. Az 1782-es városkép már mai L alakú formájában ábrázolja az itteni lelkészlakot, míg az iroda csak az 1842-es térképen látható. 1782-ben a telek szabályos téglalap alakú volt, az 1796-os összeírásban ez olvasható a VI. tized 335. helyrajzi szám alatt: „Ref. paróch. ház 2 telek." Az 1842-es összeírás szerint a 4. sz. telek a ref. paplak; ekkor a telek északi végében is állott egy épület, melynek ma már nincs nyoma. A telekhez 1842 után hozzácsatolták a háta megett fekvő 1/2 telket, mely 1782-ben Tántzos Jánosé volt 336 hrsz. alatt, 1842ben pedig 5. szám alatt a Benedek Lajosé. A megváltozott telekformát az 1910-es térkép tünteti fel. Ugyanez azt mutatja, hogy a lelkészlak alakja is megváltozott, mert a hátuljához hozzáépítettek egy félszertetős konyhát. A lelkészlak verandája boltíves, keletre néző szárnya üvegezett, az északra néző nyitott. Az L alakú épület hosszabbik: észak—déli szárnya 20 m, a kelet—nyugati 18 m hosszú; az épület szélessége 9 m (20., 21. és 22. kép). A falak vastagsága 60 cm. A hosszabbik szárny a lakás, a rövidebben van a tanácsterem; ez alá van pincézve. A szobák sima mennyezetüek, de többszörös átalakítás előtt boltívesek lehettek (23 és 24. kép). Az irodaház téglalap alakú 5,4 m széles, 19 m hosszú épület. Ebben a lelkészlakban lakott 1793-tól 1803-ig Diószegi Sámuel, aki nemcsak mint prédikátor volt elismerve, hanem mint az első Füvészköny társszerzője és az Orvosi Füvészkönyv írója országosan, de külföldön is elismert tudós volt. Városunkban emlékét utca őrzi, Debrecenben és Budapesten emlékmű, illetve emlékoszlop. Diószegi Sámuel Debrecenben született, 1761. jan. 5-én keresztelték. Apja Diószegi F. Pál tanító volt, anyja Szappanos Erzsébet. Debrecenben tanult theológiát, ókori irodalmat, bölcsészetet és matematikát. Kiváló matematikus volt. A főiskolán természettudományt nem adtak elő ez időben. 1783-ban vizsgázott le: primárius lett és megbízták a poétái classis (VI. gimn.) tanításával Debrecenben. 1784-ben került először Böszörménybe mint rektor és 3 éven át itt tanított. Innen fél évre Kecskemétre, majd 1787-ben külföldre, a göttingai egyetemre megy, ahol hires volt a természettudományi fakultás. Az orvostudományt és a botanikát Gmelin Frigyes adta elő, aki megszerettette Diószegivel a botanikát. Két évet töltött Göttingában, ahol megismerte Linné, a svéd botanikus növényi rendszertanát. 1789. május 4-én Hajdúnánás prédikátora lett, magához vette özvegy édesanyját és testvéreit. 1789. decemberben feleségül vette Fazekas Máriát, Fazekas Mihály testvérét. 1793. április havában meghívták a böszörményi parókiára, ahol 1803-ig tartózkodott. Összesen tehát tizenhárom évig volt böszörményi lakos. 1803-ban Debrecenbe hívták. A hagyomány szerint beszédeit rögtönözve tartotta, beszéd közben támadtak legszebb gondolatai ; a közvetlenség lenyűgözővé tette szónoklatait. Barátai voltak korának olyan jelentős férfiai, mint Földi János, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály. Földi János hajdúkerületi főorvos rakta le a füvésztudomány alapjait „Rövid kritika és rajzolat a Magyar Füvésztudományról" című 1793-ban Bécsben megjelent könyvében, mely Dió140