Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Kövér Sándor: Böszörményi régi házak, régi emberek

szegi tudományos működésének iránytűje lett. Csokonai többször járt Böszörményben, amikor Diószegit, Nagy Istvánt és Diószegi utódját: Kocsi Sebestyén Istvánt felkereste, amig vidéken voltak állásban, de mikor Debrecenbe kerültek, Csokonai részéről vége volt a barátságnak, annyira idegenkedett Debrecentől és a debreceniektől. így volt Diószegi Sámuellel is, mikor Böszörményből Debrecenbe vitték prédikátornak. Diószegi temette 1805-ben Csokonait. Diószegi már a göttingai egyetemen foglalkozott botanikai és orvosi tanulmányokkal, s itt szerzett alapos elméleti ismereteket, bár nem szerzett orvosi oklevelet. Böszörményi tartózkodása alatt 1799-ben a Westfali Brockhauseni Naturforschende Gesellschaft tagul választotta. Külföldi egyetemeket járt ifjaink tanultak botanikát, de orvosi célokból, mert képzett orvosok hiányában a falusi nép a lelkészektől azt is megkívánta, hogy a testi betegségekben is segítsenek. A debreceni főiskolán nem tanítottak természetrajzot, csak 1823-ban szerveztek természetrajz-kémia tanszéket, melyre Kerekes Ferencet nevezték ki. Diószegi és Fazekas már előbbbi böszörményi tartózkodása alatt munkához látott; Földi halála (1801) után, de még inkább 1803-tól, mikor Diószegi is debreceni lakos lett, fokozták növénytani munkásságukat, melynek eredményeképpen 1807-ben megjelent 608 oldalon 3000 példányban a ,,Magyar Füvészkönyv, mely a két magyar hazában található növényeknek megismerésére vezet a Linné alkotmánya szerént", mely sokáig az egyedüli hazai növényhatározó, növénytani műkifejezések tekintetében pedig úttörő és alapvető. Az Elölj áró beszéd szerint könyvüknek célja az, „hogy a fáknak, füveknek és virágoknak esmérésére vezessen." Könyvük alapvető forrása: Linné: Systema vegetabiliumának XV. kiadása. A Füvészkönyv ma már elavult, de nyelve ma is él: kosbor, csibehur, baltacím, csillagfürt, gólyahír, iringó, aranyfürt, nőszirom, biborka, vérfürt, földike, homokhur, iszaprojt, tórongy, ebir, mámorka stb. Élnek szakkifejezéseik is: szirom, hím, hímpor, lemez, porzó, bibe, rekesz, pelyh. Bugát Pál szóhalmazata (1841) hamis vágányokra vitte volna a növénytant, ha vissza nem tér Diószegiék elnevezéseihez. 667 nemzetségnév közül 350-et maguk alkottak. Külföldi szaklapok is megdicsérték és a Helytartótanács dicsérő oklevelében arról tesz említést, hogy a „Füvészkönyv" bebizonyította, hogy magyar nyelven is lehet tudományos müvet írni és a nyelv alkalmas a legtágabb körű tudomány tárgyalására is". 1813-ban jelent meg az ,,Orvosi Füvészkönyv, mint a Magyar Füvészkönyv Praktika része". Ezt a könyvet Diószegi egyedül írta. A 400 oldalas könyvnek nagyobb sikere volt, mint a Füvészkönyvnek. Valóságos családi könyv lett; melynek gyakorlati tanácsai meghódították a közönséget. Diószegi Sámuelnak hét gyermeke volt, ezek közül kettő Nánáson, négy Böszörményben és egy Debrecenben született. A hét közül három kicsi korában halt meg. Böszörményben halt meg Diószegi édesanyja 1793. nov. 19-én. „Néhai tanító Diószegi Pál özvegye Szappanos Erzsébet aszszony 65 éves korában". A gyermekek közül négy nőtt fel: Juliánná Császár József né lett; Sámuel, aki 1798. aug. 16-án itt született, apja halála után elszökött hazulról, mert nem akart pap lenni és apja, majd gyámja: Fazekas Mihály erőltette volna erre a pályára. Késmárkon beállott inasnak egy divatáru üzletbe, megtanult németül, felszabadult, majd kiment Bécsbe, divatáru üzletet nyitott, vagyonos, nagy tekintélyű kereskedő lett, akinek 1861-ben 141