Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után
vezetőrétegben bekövetkező változásokat nem követik hasonló folyamatok, megfelelő ütemben a helyi politikai vezetőréteg szintjén. Ez az ütemkülönbség az országos politikai vezetőréteg átalakulását is nehezítheti. A XIX. század második felében a magyar politikai mechanizmus szerkezetében jelentős változások történtek. A polgári forradalom, majd pedig az ipari forradalom eredményeként a politikai és gazdasági hatalom kettévált. Ez az elválás azonban csak részleges volt, mivel a politikai vezetőréteg továbbra is a nemesség (arisztokrácia, birtokos nemesség) maradt. Ök alkották a kialakuló hazai polgárság ,,hagyományos értelmiség"-ét, politikai vezetőrétegét. A XIX. század végén a hazai burzsoázia gazdasági hatalma az ipari forradalom következtében megnövekedett, mégsem volt képes a hagyományos politikai vezetőréteget, a nemességet asszimilálni, sőt még inkább maga hasonult ahhoz. Azonban a régi politikai vezetőréteg mind gazdasági, mind ideológiai tekintetben bomlani kezdett, mielőtt a burzsoázia „szerves értelmisége" (Gramsci kategóriája, amely önálló, polgársággal kifejlődő értelmiséget, politikai vezetőréteget jelent) kialakulhatott volna. 1 9 A burzsoázia „szerves értelmiségé"-nek kifejlődését a burzsoázia asszimilált társadalmi helyzete is nehezítette: az értelmiség jelentős része a nemességet tekintette vezető társadalmi elemnek, másik része viszont már szembefordult a polgári társadalommal (radikális polgári értelmiség). A gazdasági és politikai hatalom nem minden szinten és nem azonos ütemben történő elkülönülésének a terméke a politikai képviseletnek az a formája, amelyet virilizmusnak neveznek, amely csak súlyos kompromiszszumok árán biztosította a polgári értelemben vett közembernek és magánembernek választójoggal rendelkező citoyen-ben való ismételt egyesülését, amely a nagy ipari városokban a nagypolgárság, a főként agrárszerkezetű vidéki társadalmakban viszont a közép- és nagybirtokosság, a korábbi vezetőréteg kezébe adta a helyi politikai élet irányítását. Ebből a kompromisszumból következik a virilizmus és a ráépülő helyi politikai vezetőréteg sajátossága. A virilizmus intézményének történeti értékét társadalmi tartalma határozta meg. További helytörténeti vizsgálatok dönthetik el megbízhatóan, hogy a virilizmus intézménye az országos és a helyi politikai vezetőréteg polgári minőségének megerősödését mennyire segítette elő. 128
