Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után
A több mint két évtized során Hajdúhadházon, azonban a régi birtokos családok mellett, több új is feltűnik: Nagyidai Ferenc, Moskovits Adolf, Fried Mór, Csillag János, Feldman Lőrinc, Engel Lőrinc. Az említettek elsősorban bérlőként gyarapították jelentőssé föld vagyonukat. A hajdúvárosi virilisek adójának összetétele a XIX. század végéig nem változott. 1885-ben Hajdúböszörményben a virilisek összes adója 15 432,62 frt volt. Ebből a birtokosok 8938,63 frt-ot (57%) fizettek. A kereskedők adója 943,96 frt, a regálébérlőké pedig 1063,35 frt, melyeknek az összadóhoz viszonyított aránya 6, illetve 7% volt. Nincs változás 1880-ban a virilisek névjegyzékében sem. Az első huszonöt személy változatlan, csupán a sorrendben jelentkezik eltérés. 1874 óta Lédigh Sámuel a 13. helyről a csoport élére került, amely a kereskedelmi vállalkozás lehetőségét és sikerét bizonyítja, Ránky Béla, Somossy Mihály, Varga Antal, Szabó Mihály, Sillye Gábor viszont 15—20 hellyel hátrább szorult. Hajdúszoboszlón 1895-ben a böszörményinél még kiélezettebbek az arányok. A képviselőtestület 63 virilis tagja 28 866,81 frt adót fizetett, és ebben a birtokosok 23 507,65 frt-tal (81°/ 0) szerepeltek. Valamivel csökkenti ennek az aránynak a nagyságát, hogy a birtokosok között ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek is szerepelnek. A tisztán kereskedelemből élők aránya azonban ettől függetlenül is igen alacsony, a fő összeg 5,6%-a. Összefoglalásképpen, a XIX. század második felében a hajdú városok legtöbb adót fizetőinek vagyonszerkezete lényegesen nem változott. A vizsgálat eredményei, az időszak végén a földbirtokból származó jövedelem egyértelmű túlsúlyát mutatják a kereskedelmi jellegű vállalkozásokkal szemben. Egy-két kivételtől eltekintve jelentős polgári jellegű vállalkozás nem mutatható ki az adónemek arányaiból. A földből származó jövedelem is, további vásárlás útján a földbirtok növelését eredményezte. ÍV. A virilizmus a közigazgatás középső szintjein, a mezőg izdasági körzetekben elhelyezkedő városokban és vármegyékben általában a fennálló hatalmi-politikai erőviszonyokat rögzítette. A képviseleti rendszer polgárivá válását nehezítette és elnyújtotta, mivel a helyi politikai életben szóhoz jutó polgári elem mellett a földbirtokosok aránya eldöntő jellegű maradt. 1885-ben Bács-Bodrog megyében virilis jogon a 215 földbirtokos mellett 16 egyházi személy, 7 bérlő és 42 polgári foglalkozású személy került a megyei törvényhatósági bizottságba. Itt a jórészt feudális múltra visszatekintő földbirtok képviseleti aránya 82%. Sopron megyében valamivel kedvezőbb az arány: 1885-ben 70%, 1895-ben 64%. A századfordulón, 1899-ben Vas megyében a földbirtok képviseleti aránya az 50%ot még mindig felülhaladja: 117 földbirtokos, 34 egyházi személy mellett 14 bérlő, 62 kereskedő és iparos — benne 20 háztulajdonos — és 32 ügyvéd, orvos, sebész virilis tagja volt a törvényhatósági bizottságnak. 1905-re Sopron megyében a kereskedők és iparosok száma közel megkétszereződik, míg Vas megyében változatlan marad. A fentiek a polgári elem arányának emelkedését mutatják, azonban ennek ellenére á megyék jó részében a legsúlyosabb virilis réteg a földbirtokosok csoportja marad, elég csupán az ország másik részére, Heves megyére utalni. Itt 1910-ben a virilisek 58%-a földbirtokos és mindössze 8%-a iparos, kereskedő. 1 8 A felsorakoztatott adatok az országos és a helyi politikai vezetőréteg szerkezetváltozásában megmutatkozó kettősségre utalnak. A kettősség lényege az átalakulás ütemkülönbségében van. Az országos politikai 127
