Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

Az adónemek közötti arányok fő vonalait tekintve ismételten a földadó döntő súlyát látjuk. A böszörményi virilisek élcsoportja adójának legnagyobb tétele 1872-ben a földadó. A földadó összege 2400,90 frt, viszonyszáma 70%, emellett a személyi-kereseti adóé 15%, a jövedelemadóé pedig 6%. Az arány 1874-ben a földadó felé billen, mivel az 70-ről 77%-ra növekszik. A személyi-kereseti adó 7%, a jövedelemadó pedig 10%. Növekvő adótétel a házbéradó, amelynek viszonyszáma 1874-ben 8%. Az élcsoportbeli személyek döntő többségének elsőrendű jövedelemforrása az 1872-es adókivetés alapján a föld volt. Somossy Mihály kerületi számvevő, ügyvéd adójának 86%-a földből származó jövedelem után van kivetve. Varga Antal böszörményi ügyvéd adójában is 75%-nyi a földadó. Sűlye Gábor kerületi főkapitány, ügyvéd jövedelmének viszont már csupán 51%-a után vetettek ki földadót, 35%-a személyi kereseti adó, és 5%-a pedig jövedelemadó. A földadó túlsúlyával szemben a másik pólust Lédigh Sámuel kereskedő képviseli, aki adójának 80%-át személyi-kereseti adó formájában fizette. Föld után nem adózott, jövedelemadója (29,61 frt) pedig a felállított sorrendben középen, 5. helyen volt. Lédigh Sámuel adójának összetétele a földvagyon mellett képződő polgári jellegű, kereskedelmi vagyonra hívja fel a figyelmünket. A polgári vagyonképződés azonban 1872— 1874-ben csupán a lakosság néhány százalékát érinti. 1874-ben az adó személyenkénti bontásában ugyanazt az összefüggést látjuk, amelyet az élcsoport fő arányainál megfigyelhettünk. A földadó aránya növekszik. Somossy Mihály adójának 90%-a, Varga Antalénak 83%-a. Sillye Gábor esetében viszont — földbirtokának lassú felmorzsolódása miatt — ellenkező folyamatnak vagyunk tanúi, amely egyébként nem egyedülálló eset, bár tipikusnak sem tartható. Nála 1874-ben a földadó viszonyszáma 36%. Jelentős viszont házbéradója, 38% és személyi adója 5%. Fontos tételt képez még a jövedelemadó, amely 19%. Lédigh Sámuel 1874-ben a jövedelemadó alapján számított sorrend szerint még mindig első, 110 frt-ot fizet. Adójának teljes összege viszont két év alatt jelentősen, 58%-kal visszaesett. A hanyatlás feltehetően sikertelen vállalkozásai miatt következett be. Megállapítható, hogy az élcsoport vagyona általánosságban és a személyenkénti bontásban is a földbirtokból eredő jövedelemre épült. A három év során a földadó aránya 7%-nyit még emelkedik is, míg a többi összetevő elem, pl. a jövedelemadó, alig növekszik. A személyi kereset után kivetett adó pedig 8%-kal csökken. Tanulságos a hajdúhadházi legtöbb adót fizetők élcsoportjának vizsgálata, mivel az 1872—1873-as virilis jegyzék összevethető egy 1848-as választói névjegyzékkel. A két forrás első megtekintése után azonnal megállapítható, hogy az 1848-as 35 leggazdagabb birtokos, személy szerint és családonként is, csaknem kivétel nélkül megtalálható az 1872-es virilis jegyzékben (Hadházy, Juhos, Békessy, Sőrés, Darnai, Tatár, Kiss, Csapó, Györffy család). A 25 év óta szilárdan az élcsoportban elhelyezkedő családok vagyona Hajdúhadházon talán még feltűnőbb módon, mint a differenciáltabb társadalmú Hajdúböszörményben a földbirtokra épül. A nagy és gazdag Hadházy család vagyonának döntő többségét — ismételten az adó összetétele alapján kiszámított becslés szerint — a föld alkotja. Békessy Benjámin és Juhos Gergely, akiknek 1848-ban 5000 frt-ra becsült vagyonuk volt, 1872-ben adójának 82 és 79%-a föld után került kivetésre. 126