Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után
/ A városi, kerületi tisztviselő és országgyűlési képviselőválasztások szavazóinak aránya végeredményben a következő volt: Kerületi A választáson Városi és követválasztók megjelentek választók szama szama szama Böszörmény 1733 533 2796 Szoboszló 1517 773 2437 Hadház 690 104 1125 Vámospércs 118 26 523 Nánás 1415 300 2002 Dorog 756 456 1201 Amint a táblázatból is kiderül, a választások iránt csekély volt az érdeklődés, sokan nem vetették, fel magukat a választók jegyzékébe. Az összeírt választóknak is csupán a fele, néhol harmada szavazott. A lakosság 10%-a szerepel a kerületi, országgyűlési, 14%-a a városi választói jegyzékben. Ez a szám valamivel kedvezőbb az országos 7—9%-os választói aránynál, aminek az az oka, hogy a hajdú városokban, ebből a szempontból 1848 előtt is kedvezőbb volt a helyzet. A hajdúnemesi közösség tagjai elvileg, jogilag egyenrangúak voltak, minden hajdú nemes rendelkezett választójoggal. Később, 1848 után számosan, jóllehet vagyoni helyzetük alapján már nem lettek volna feljogosítva erre, a megelőző gyakorlat szerint szavaztak. A szavazások eredményeként országgyűlési képviselő a szoboszlói választókerületben az egyik legtekintélyesebb kerületi hivatalnok-ügyvéd. Kovács Miklós lett 596 szavazattal. Itt még Fogthüy Sámuel 174, Hadházy Dániel 104 szavazatot kapott. A nánási kerületben a megjelent 756 szavazó közfelkiáltással Molnár Györgyöt (kerületi tisztviselő, ügyvéd), a böszörményiben Sillye Gábort (kerületi főügyész és hírlapíró) választották meg. 1 2 Az 1848-as kerületi tisztválasztásokra a régebbi tisztviselők újra jelölése és megválasztása volt jellemző. A választás eredménye a következő: — főkapitány Pély Gábor, alkapitány Fogthüy János, főjegyző Kovács Sámuel, főügyész Kiss Dániel, táblabíró Kövér György, levéltárnok és számvevő Karap Sándor, kiadó Kálmánchelyi József, várnagy Kéky János, alügyész Eötvös György, főorvos Kazinczy Sámuel. A felsoroltak között kivétel nélkül mindenki viselt fontos tisztséget a forradalmat megelőzően is, számosan ugyanazt, amelyre most megválasztották (főkapitány, alkapitány, táblabíró — az utóbbi kettő az 1847/48-as országgyűlésen a Hajdú Kerület követe volt —, főjegyző). A városi vezetőréteg összetétele szintén semmi lényeges változást nem mutat az 1848 előtti állapothoz képest. Érdekes áttekinteni a nemzetőrség városi vezetőinek, parancsnokainak névsorát, mert az is az 1848 előtti vezetőréteg stabilitását mutatja. Böszörményben a politizáló ügyvédek, mérnökök, tanítók lettek a nemzetőrség parancsnokai (pl. Kövér György táblabíró, Weszprémy Gáspár főügyész, a későbbi alkapitány, Somossy Mihály mérnök, Somossy Péter ügyvéd, Botos Ferenc ügyvéd, Kiss János tanító). Ha a választók társadalmi összetételével párhuzamba állítjuk a forradalom alatti városi, kerületi politikai vezetőréteg szerkezetét, egy következtetés nyilvánvalóan adódik: miután a választók, ezen belül is a leggazda116
