Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után
gabb, legbefolyásosabb választók összetétele a forradalom előtti állapothoz képest nem alakult át, a megválasztottak is ugyanazok maradtak. Alátámasztja ezt a megállapítást a legbefolyásosabb választók kialakult politikai gyakorlata is. Például Hadházon a 35 leggazdagabb választó (lásd. 1. táblázat) között csupán 2 volt 30 éven aluli, 13 30—50 éves volt. A többség, 19 már 50 éves elmúlt. Ezek a gazdag birtokosok életkoruknál, addigi politikai gyakorlatuknál fogva sem törekedtek a régi politikai vezetők felcserélésére. III. 3. A politikai vezetőréteg szerkezete 1849—1870 között: A szabadságharc bukását követő önkényuralom adminisztratív intézkedésekkel átalakította a hajdú városok és a kerület közigazgatási vezetőrétegét, oly módon, hogy mindazokat, akik az 1848—49-es évek valamely eseményében részt vettek, megfosztották hivataluktól. A városi tisztviselői kart „oly feltétel alatt nevezem ki ideiglenesen, hogy aki a fentnevezettek közül honvédtiszt lett volna annak kinevezését tartsa vissza . . ." hangzik Geringer Károly Uray Bálint kerületi főispánhoz intézett leirata. Ilyen elvi megfontolások alapján mentettek fel számos személyt, illetve pl. a vámospércsi Nábrády Benedek városi tisztviselő kinevezését ezért vonták vissza. 1 3 A kerület éléről a főkapitány, Pély Gábor, illetve az alkapitány Fogthüy János 1849-ben eltávoztak. Pély Gábor meghalt, Fogthüy Jánost pedig leváltották sorozatos, hibás pénzügyi elszámolásai miatt. Ezek a hibák már Fogthüy utolsó rendi országgyűlésen való követsége idején jelentkeztek, akkor a személyes kiadásaira rendelkezésére bocsátott pénzről nem tudott számot adni követtársával, Kövér Györggyel együtt. Később, mikor ez rendeződött, 1849-ben is több feljelentés érkezett a városok részéről ellene, így ezek után leváltották. Az új kormányzó alkapitány 1849. XI. 8-tól Weszprémy Gáspár, korábbi kerületi főügyész lett. A kerület fontosabb hivatalai is gazdát cseréltek. Az új kerületi tisztviselők a 48-as közigazgatási-politikai vezetők mögött második vonalbeliek voltak. Közöttük találkozhatunk számos fiatallal, akik ekkor kezdték politikai szereplésüket (Lente Pál, Gaál Sándor), pályájuk nem egy esetben átívelte a század második felét. Volt közöttük azután néhány idősebb politikus is (Juhos Gergely, Nagy Imre), akik a kerületi közigazgatásban korábban ritkán vettek részt, neveikkel jórészt csak a nagy tekintélyű, vagyonos, ősi hajdú családoknak kijáró megbízatásoknál találkozunk, mint pl. választási központi választmányi elnökség, tagság. A városok vezetői között szintén számos újonnan kinevezett tevékenykedett. Böszörményben új tanácsnokot, tiszti ügyészt és levéltárost neveztek ki, Nánáson a jegyzőt és három tanácsnokot, Vámospércsen pedig a hadnagyot és hat tanácsnokot leváltották. Az októberi diploma nyomán a közigazgatás 1848 májusa után kialakított formáját helyreállították. November 6-án Karap Sándor volt kerületi alkapitány, Bihar megyei törvényszéki elnök a császár utasítására saját elnöksége alatt a községek képviselőiből értekezletet hívott egybe annak eldöntésére, hogy a törvényhatósági bizottmány (kerületi közgyűlés) összetétele milyen legyen, és a közgyűlést kik válasszák. Úgy döntöttek, hogy „ez idő szerint jogos határozatok hozatalára képesített tagjai a közgyűlésnek mások nem lehetnek, mint az 1847/48. XXVI. tc. 4. 5. §-ai értelmében 1848-ik évben a városokban megválasztott községi képviselők, mennyiben még életben vannak és mennyire még a hajdú kerületi tisztviselők." 1 4 117
