Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után
városi összeíró biztosok és a középponti választmány névsora arra mutat, hogy a választási előkészületek irányítását és a választói gyűlések vezetését a volt tisztségviselők, a hatalmat addig is gyakorló politikai vezetőréteg tartotta a kezében. Az összeíró választmányok munkája az év májusának közepén kezdődött. A választmányok az összeírást a helyszínen végezték, részben a választásra jogosultak személyes jelentkezése alapján, részben — különösen ami a választójogi cenzus megállapítását illeti — telek- és adóösszeírások segítségével. Az összeírást három példányban készítették el, amelynek a középponti választmány által kiigazított egyik példányát mindenki számára megtekinthető helyen, a városháza falán kifüggesztették. Az összeírások részletesebb vizsgálata több kérdésre választ adhat, ezek között a legfontosabbak: a választásra jogosultak társadalmi összetétele az első népképviseleti országgyűlést előkészítő 1848. V. tc. után miként változott meg, és ez milyen hátteret biztosított a megválasztott politikai vezetőréteg számára? A városi és kerületi összeírások a fentebb ismertetett összetételű és mennyiségű vagyoni cenzusnak megfelelő, nem büntetett előéletű polgárok neveit tartalmazzák a foglalkozás és a választásra jogosító vagyon megnevezésével együtt. így elsősorban arra alkalmasak, hogy a választók foglalkozás és vagyon szerinti összetételét megmutassák. Szoboszlón a városi, kerületi tisztviselők választóinak névjegyzékét 1318. május 17-én zárták le. A benne feltüntetett kategóriák alapján a következő foglalkozási statisztika állítható össze: A választásra jogosultak 89%-a (2224) olyan föld, ház és ingatlan vagyonnal bír, amelyeknek értéke eléri a városi, kerületi választói cenzus által megkívánt határokat. 2,7%-a (67) kézműves, iparos (molnár, szűcs, kalapos, festő, kerékgyártó, csizmadia, üveges, kőműves, asztalos, lakatos, kovács, ács, szabó, szíjjártó), 1,8%-a (45) pedig értelmiségi, orvos, tanító, gyógyszerész, jegyző, lelkész. A fennmaradó 6,5% foglalkozása ismeretlen, mivel az 1848 előtti jogra való hivatkozással kerültek be választói névjegyzékbe. 1 0 Hadházon a névjegyzék összeállítása május 20-án fejeződött be. Az összeírtak 93,9%-a (1220) ház és ingatlan vagyonából él, 4,8%-« kézműves, 1,3%-a értelmiségi foglalkozású, ügyvéd, gyógyszerész, orvos, sebész. Az 1848. május 17-én lezárt nánási összeírásban a választó jogosultak 92,2%-a (1847) ingatlan (föld, ház) vagyona alapján került fel a listára, 6,4%-a (136), mivel kézműves volt és segéddel, valamint műhellyel, földdel rendelkezett, 2,3% (37) pedig azért, mert értelmiségiek, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek voltak. Az ugyanezen napon lezárult dorogi összeírás eredményei jórészt hasonlóak a fentiekhez, csak benne a ház, földtulajdon alapján választók aránya még nagyobb, 95,8%, aminthogy Vámospércsen is ez volt a helyzet. Itt a választók 95,7%-a volt ház és földtulajdona alapján választó. Az 1848: XXII. tc. értelmében végrehajtott nemzetőr összeírás lényegében véve hasonló vagyon és foglalkozási struktúrát mutat. A törvény első §-a szerint a városokban és rendezett tanácsú községekben a 200 pengő frt értékű házzal vagy földdel, illetve 100 pengő frt tiszta jövedelemmel rendelkezők 20—50 éves korukig a nemzetőrségbe fegyveres szolgálatot tenni 112
