Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

tartoznak. A követelmények szerint a törvény által kötelezett nemzetőrök száma Böszörményben 1199 volt, az önkénteseké 156. Miután a nemzetőrséghez megkívánt vagyoni cenzus csupán csekély mértékben tér el a választói cenzustól, megközelítően ugyanazok a személyek szerepelnek mindkét összeírásban. Az összeírtak 87,5°/

0-a (1080) birtokos, 6,7%-a (81) kézműves, 5,1%-a (62) értelmiségi, szabad foglalkozású és városi, kerületi hivatalnok volt. Mindazok, akik az 1848: V. tc. által meghatározott ingatlan vagyonnal, jövedelemmel nem rendelkeztek és az egyéb feltételeknek sem feleltek meg, nem kerülhettek be a választói összeírásba. Mivel az utolsó rendi országgyűlés a zsidók választójogával kapcsolatban nem foglalt állást, a Hajdú Kerület az előző gyakorlatra hivatkozva, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül, kizárta őket is a választásból. E két csoportnak a száma igen jelentékeny volt. Böszörményben „minden birtok nélkül való létükért vagy más törvényes akadályoztatásokért, kik sem a városi, sem a kerületi tisztek választásába be nem folyhatnak" száma 343, az „értékhiány" miatt kizártak száma Szoboszlón még magasabb, 915 volt. Dorogon „a vagyonbeli hiány" miatt elmozdított 480 mellett 18 zsidó vallású lakost is kizártak a választás menetéből. Az elmozdítottak között találhatók a gazdai hatalom alatt álló cselédek is: ezek száma Szoboszlón 507, Nánáson 600, Hadházon 204, Dorogon 173, Vámospércsen 64 volt. Az 1848 júniusának közepén új, helyi vezetőréteget és országgyűlési képviselőt választó lakosság döntő többségében földművelő birtokos volt. Erre a ház- és földtulajdonnal bírók, és ennek alapján választók nagy száma enged következtetni. Bár közöttük nagyon gyakran előfordul kézműves, iparos, kereskedő, hivatalnok, ügyvéd stb., ezeknél éppen a válasz+ójog alapjának pontos megállapítása miatt külön jelezték a foglalkozást, így a három nagyobb csoportot (birtokos, kézműves, értelmiségi és hivatalnok) különös nehézség nélkül sikerült elkülöníteni. Tehát a birtokos, földművelő választók aránya 87,5 és 95,8% között lehetett a Hajdú Kerületben. A legalacsonyabb volt ez az arány, 87,5 Böszörményben. Általában a hajdú városokban (talán csak Dorogot és Vámospércset kivéve) a választók egészéhez viszonyítva is jelentős részt alkottak az értelmiségiek, ezen belül is különösen az ügyvédek. Pl. Szoboszlón 25, Böszörményben 22, Nánáson 15, Hadházon 6 ügyvéd volt, de szintén található minden városban a lelkész mellett orvos, sebész, állatorvos, gyógyszerész is. A szabadfoglalkozásúaknak, értelmiségieknek ez. a lakosság foglalkozási struktúrájához mérten is igen jelentős aránya több okra vezethető vissza. A hajdú városokban már a XVIII. században létezett egy szűk, írni, olvasni tudó literátor réteg, amelyből aztán többen kiemelkedtek, magasabb műveltségre tettek szert, elvégezték a helyi gimnáziumot, és eljutottak a környék, elsősorban Debrecen magasabb fokú iskoláiba, református kollégiumába. Később közhivatalt vállaltak, a kerület, a városok vezetői lettek. A városok és a kerület egyébként igen nagy gondot fordított az alsó fokú iskolák anyagi alapjai megteremtésére. Mindezeken túl természetesen döntő jelentősége a hajdúszabadságból eredő szabad foglalkozás-választásnak volt. Ennek a kivételezett helyzetnek köszönhető, hogy még a XIX. század végén is, Hajdú megyében a legtöbb helyi értelmiségi, főként ügyvéd a hajdú városokból származott. 8 Hajdúsági Múzeum Évkönyve 113