Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

tőén agrárszerkezetű, 1848 előtt korlátozott nemesi szabadságjogokkal rendelkező hajdú városok polgári képviseletében a forradalom előtt kialakult föld vagy on játszotta a vezető szerepet. A stabil, polgári forradalom után is továbbélő vezetőréteget politikai helyzetében a virilizmus csak még inkább megerősítette. III. 2. Választók és választottak a forradalom idején. (Az 1848-as városi, kerületi és országgyűlési képviselői választások eredményei): Az utolsó rendi országgyűlés az 1848: XXVI. tc.-ben ideiglenesen rendezte a Hajdú Kerület belszerkezetét, és ezzel kapcsolatosan foglalkozott a városi, kerületi tisztviselők választásának módjával is. A XXVI. tc. szerint a kerületi tisztviselőket ugyanazok választják, akik az országgyűlési képviselőket. Az országgyűlési követek választásáról szóló 1848: V. tc. a következő elvek alapján állapítja meg a választói jogosultságot: „politikai jogélvezetet azoktól, akik annak eddig gyakorlatában voltak elvenni a jelen országgyűlés hivatásának nem érezhetvén, mindazok, akik a megyékben és szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal bírtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak". Ezáltal a hajdú nemesek jelentős tömbje, a polgári forradalmat követő időszakban is egységesen megőrizte szavazati jogát. A törvény az új választók szavazati jogát vagyoni cenzushoz kötötte. A képviselő testületeket és tisztviselőket azok választották, akik 300 pengő frt értékű telekkel illetve háztulajdonnal rendelkeztek, azok a kézművesek és kereskedők, akik városi műhelyt és legalább egy segédet tartottak. Ezenkívül mindazok az oklevéllel rendelkező értelmiségiek (ügyvédek, orvosok, tanárok), akik 40 pfrt. házbért fizettek, továbbá akik évi 200 pfrt. biztos jövedelmet ki tudtak mutatni. Hasonlóan az országgyűlési képviselői választásokhoz, a városi választói jogos altság elve is kiterjedt az eddigi választókra: „A tekintetes Kerület által nyilvánított azon elv szerint, hogy a városi tisztviselők választói mindazok, akik az előtt, a hadnagy és város gazdai hivatalt választották, készült a városi választók összeírása; ennél fogva e rovat alá jönnek mind, akiknek jelenleg fekvő birtokuk nincs, de özvegy édesanyjuk után reménybeli joguk és járó jószágaik vannak. Ezek fuvarosoknak vagy teljes jogú adófizetőknek jegyeztettek be." — szól a vámospércsi összeíró választmány állásfoglalása.'' A kerületi és városi tisztviselőket kijelölés mellett választották. A kijelölendők névsorának elkészítésére, a tisztújítást megelőző közgyűlésen a főkapitány elnöklete alatt 6 tagú választmányt kellett összeállítani. A választók összeírását helységenként 3 kerületi biztos végezte. Az összeíró biztosok mindegyike a kialakult gyakorlat szerint kerületi, illetve városi tisztviselő volt. Az országgyűlési választásokra felügyelő középponti választmányt 1848. május 8-án választották meg. A bizottmány elnöke Fogthüy János alkapitány lett, választmányi jegyző Kovács Sámuel kerületi főjegyző, tagjai: Fodor Károly, Lente Miklós, Nagy Imre, Molnár György, Kovács Miklós, Kiss János, Ceglédi Lajos, Teleki József, Farkas István, Farkas Lajos, Ötvös György, Kovács János, Juhos Gergely, Hadházi Dániel, Szabó Lajos. A választmányt a kerület tisztviselői (alkapitány, főügyész, főjegyző), a városok hadnagyai, népszónokai, jegyzői, a választói összeíró biztosok alkották. A választások lebonyolításával választói kerületenként a középponti választmány 3—3 tagját bízták meg (elnök, helyettes és jegyző). A kerületi, 111