Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

amely korábban is saját dominiumának tekintette a politikai élet irányítását. A dualizmuskori politikai vezetőréteg két fontos alkotó eleme az arisztokrácia és a birtokos nemesség lett ismét. A minisztériumokat és a kormánypártokat az arisztokrácia irányította; a birtokos nemesség közéleti befolyását nem annyira a politikai pártok biztosították, mint inkább a dualisztikus állam szerveződő közigazgatásában való részvétel. A közhivatalok felső- és középszintjeit a birtokos nemesség uralta, meghatározta és konzervatív irányba tolta a parlament törvényeinek végrehajtását, meghatározta a közhivatalok szellemét. Az arisztokrata miniszterek mellett ők voltak az államtitkárok, minisztériumi osztályfőnökök. A XIX. század nyolcvanas éveiben elinduló és a századfordulón kiteljesedő ipari forradalom a gazdasági s a politikai hatalom közötti szakadékot még inkább nyilvánvalóvá tette, viszont Magyarországon, ellentétben Nyugat-Európával, a két tényező szétválása nem volt teljes.

3 A polgári forradalom után is igen jelentős maradt a feudális uralkodó osztály kezében lévő vagyon, mely azonban főként mezőgazdasági jellegű volt. Ezzel szemben, elsősorban az ipari forradalom után, az ipari vagyon jórészt a nagypolgárok kezében összpontosult. Mind az 1848—49-es polgári forradalom, mind az ipari forradalom több kérdésben a polgárság és a nemesség, a polgári és a monarchikus államberendezkedés közötti kompromisszummal zárult, így a magyar nemességnek, a nemzeti vagyon szerkezetében bekövetkezett változások ellenére, módja és lehetősége nyílt a politikai életben betöltött vezető szerepét továbbra is megőrizni. A század végén a nemesi politikai vezetőréteget társadalmi és ideológiai válságok sora sújtotta, az ipari forradalom azonban nem hozta el a modem polgári politikai vezetőréteg kialakulását. Szekfü Gyula írja: „Nálunk teljesen hiányzott a politikai munkára alkalmas zárt hagyományú és világszemléletű polgárság, viszont a letűnt nemességnek továbbra is oly tekintélye volt, hogy a társadalmi életben, de a politikai irányok dolgában is 'arbiter elegantiarumnak' tekintették."

4 A mondhatni posztumusz tekintély a nemesség különleges társadalmi helyzetéből következett. Ugyanis jóllehet a kapitalizmus korában a nemesség gazdaságilag már teljesen szétbomlott rend volt, politikailag fennmaradt objektíve irreális összetartozásának gondolata, amely még egy ideig a leghatékonyabb társadalmi elemmé tette. Azonban ez a jogi-ideológiai összetartozás sem volt hosszú életű, és az egykor vezető osztály szerepét játszó magyar nemesség, mielőtt helyét modern polgári politikai vezetőréteg foglalhatta volna el, atomjaira bomlott. E válságsorozatnak végeredményben a Monarchia felbomlása vetett véget. II. A helyi politikai vezetőréteg és a virüizmus kölcsönviszonya — A polgári képviseleti rendszer kérdése: A forradalmak teremtette polgári társadalmakban a gazdasági és politikai hatalom elválása az egyén számára a magánélet és közélet kettősségeként mutatkozik meg. A magánembernek polgárokká (bourgeois) és emberekké (homme) történő megkettőződése, és a választójoggal rendelkező citoyen-ben való ismételt egyesülése végső soron a gazdasági s a politikai hatalom differenciálódására vezethető vissza. Az embernek közemberré és magánemberré való megkettőződése a polgári forradalom eredménye, mely a feudális hatalmat felszámolta, „ ... az államügyeket népügyekké emelte ... szükségképpen szétzúzta az összes rendeket, korporációkat, céheket, kiváltságokat, amelyek megannyi kifejezői voltak 108