Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

annak, hogy a népet elválasztották a maga közösségétől... A polgári társadalmat egyszerű alkotó részeire zúzta szét, egyrészt az egyénekre, másrészt azokra az anyagi és szellemi elemekre, amelyek az egyének . . . polgári helyzetét alkotják."

5 A magánember a polgári társadalomban a közélet, a politika ügyeire a képviseleti rendszer áttételein keresztül képes hatást kifejteni. A képviseleti rendszerben való részvétel kritériuma a műveltség és a vagyon. A részvételt így a vagyon határozza meg, mivel a műveltség és a vagyonosság általában feltételezik egymást." A tulajdonosi helyzet meghatározta társadalmi státus tehát a politikai funkciók gyakorlásának, a képviseleti rendszerben való részvételnek előfeltételévé válik. A polgári képviseleti rendszer lényegét a XIX. század eleji liberális gondolkodók, elsősorban J. Bentham fejtik ki. A Virginia állambeli 1776. évi Bill of Rights a közösségekké egyesült magánemberek politikai véleménynyilvánításának kérdését, mondanivalónk szempontjából különösen fontos gondolattal zárja: ,, ... no taxation without representation." (Képviselet nélkül nincs adózás.)

7 Ez az elv a polgárokat ott ruházza fel törvényhozói jogokkal, ahol a törvények magánszférájukba, az adózás rendszerébe avatkoznak. Ez az elv, mely a polgári államokban általánossá vált, természetesen a polgári vagyonnak biztosít megfelelő szintű képviseletet az adózás rendszerének kialakításában. A polgári politikai képviselet és az adózás viszonyával kapcsolatos gondolati kitérőnk az 1870. XLII. tc., a virilis törvény megértéséhez közelebb vihet. Ugyanis az a klasszikus polgári alkotmányjogi elv, hogy a közéletben csak azok vehetnek részt, akik a magánéletükben is megfelelnek a minősítésnek, mely a művelt és vagyonos embert jellemzi, a magyar törvénycikk alapelveiben is megtalálható. A virilis törvény is ,,a képviselet nélkül nincs adózás" elvén alapszik, a képviselet kritériumai itt is műveltségi és vagyoni jellegűek. Azonban míg a nyugati példánál a képviselet kritériumaként feltétlenül polgári vagyont kell érteni, addig a magyar párhuzam esetében jelentős mértékben nem polgári, a volt feudális uralkodó osztály vagyona alkotja a politikai képviselet alapját. A virilis törvény, megalkotói szándéka szerint, a nagybirtok politikai képviseletét volt hivatott biztosítani. Andrássy Gyula miniszterelnök 1870. július 15-én így nyilatkozott: ,, . . . A legújabb időben a megyék budgetjét az állam látta el, ezen törvényjavaslat szerint a megyék budgetjét maguk a megyék határozzák meg; és itt van az ok, ... a miért a kormány ezen javaslatban a virilis szavazatot ajánlja. Azért tudniillik, hogy a legtöbb adót fizetők ne jussanak abba a helyzetbe, hogy a helyhatósági rendszer ellen kénytelenek legyenek a minisztériumhoz reclamálni s annak életereit elvágni, mi történhetnék, ha azok, kik talán igen csekély adót fizetnek, (szavaznak) és inkább a kormányra nézve két út maradna fenn, t. i., vagy elejteni a helyhatósági eszmét általában, vagy kitenni a nagybirtokosságot annak, hogy aránytalanul megadóztassék." (Kiemelés tőlem — V. J. —)

8 Ennek ellenére a vármegyék nemesi vezetése idegenkedve fogadta a virilizmus bevezetését. A Jászkun Kerület kétharmados szótöbbséggel kimondta, hogy „ . . . a legtöbb adót fizetés címén alapított kiváltságot nem ismerheti el azon nagy horderejű elvei megegyezhetőnek a nélkül, hogy önmagával következetlenségbe ne esnék. . .", amely az 1847—48-as törvényhozás törvény előtti egyenlőséggel kapcsolatos álláspontjára vonatkozik. 109