Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Halikova, J. A.: Volgai Bulgária és a X. századi Magyarország népessége etnikai rokonságának kérdéséhez
nélkül, de nemcsak ló-, hanem tehénkoponyákat is, 77 esetben pedig csak az állatok állkapcsait. 15 esetben felhalmozott csontokat - állkapcsokat, csigolyákat, bordákat, lábszárcsontokat - találtak a sír mellett elásva. Valószínűleg ezzel a szertartással kapcsolatosak azok az egyes egész edények, amelyeket Tankejevkában találtak. Tyetyusiban a sírok között és fölött tehénállkapcsokat (2 esetben) egy borjú lábszárcsontjait és fogait, felhalmozott juhcsontokat és néhány edényt találtak. Bolsie-Tarhániban ennek a szokásnak nem találták nyomát. A régi magyarok temetkezési szertartásában először László Gy. figyelt fel hasonló vonásra. A halott fölé, azaz a sír szintjénél magasabbra temetett lócsontok kutatása közben (ami mellesleg a régi magyar sírokban gyákran előfordul) arra a következtetésre jutott, hogy a kolozsvári Zápolya utcán feltárt sír esetében, ahol a lócsontok sokkal fentebb voltak, mint az emberi csontváz, a lovat nem a halottal együtt temették el, hanem kicsit később. Ezzel kapcsolatban László Gy. arról ír, hogy a temetés nem zárult le a halott elföldelésével, hanem időben elhúzódott és egész sor kiegészítő szertartást tartalmazott. 2* A szerző etnográfiai párhuzamokra hivatkozik, részben leírja egyes szibériai és altáji népek szokását, hogy a ló fejét és lábait a bőrével együtt a sír mellett póznára akasztották és csak bizonyos idő elteltével földelték el. Sajnos a magyar kutatók még ezek után sem fordítottak figyelmet sokáig erre a régi magyarok igen fontos halotti szertartására. S közben egy sor régi magyar temetőben feltárták annak tárgyi bizonyítékait. Néhány esetet már publikációkból ismertünk, és még kettőt hallottunk Bakay Kornéltál. Az orosházi I. temetőben (a Dózsa Termelőszövetkezet területén. Nagy A. volt tanyáján) 1961-ben Dienes feltárt 6 sírt. A 3. sz. sírtól 2 méterre nyugatra egy külön gödörben 100 cm mélyen talált egy lókoponyát. 2 9 A gödör ugyanolyan helyzetű volt, mint a sír. Hasonló esetet figyelt meg Bakay K. is a letkési I. temető 68. sírjánál. A koponyát (ebben az esetben borjúkoponyát) a halott nő koponyája fölött 40 cm-rel és kissé oldalt találta meg. Lehet, hogy később temették oda. Nincs kizárva, hogy ugyanez a helyzet az orosházi II. temetővel is (Pusztai I. tanyája). Dienes a 2. sz. gazdag női sír leírásakor rámutat, hogy a halott lába fölött elég vastag földréteg volt, és lócsontok voltak rajta. 3 0 A cikkhez tartozó felvételről ítélve a ló koponyája és lábszárcsontjai 20-30 cm-rel voltak magasabban a nő csontvázánál. 3 1 Újabb hasonló esetet jegyzett fel Dienes a bashalmi I. temető d. sírjánál, ahol a ló koponyája és lábszárcsontjai ugyancsak 30 cm-rel az emberi csontváz fölött voltak elhelyezve. 3 2 A Bakay által 1970-ben feltárt gerendási temető I. sz. sírjában a lócsontok a sír fenekétől 30 cm-rel magasabban voltak, az ugyancsak oda temetett kengyel pedig túl is ért a sír körvonalain. Az a benyomás alakult ki, hogy ezeket később temették ide egy direkt erre a célra kiásott gödörbe, amelynek a körvonalai nem maradtak meg a homokban. (A letkési és gerendási sírok anyaga még nincs publikálva. A fényképekért és a részletes beszámolóért őszinte köszönetemet fejezem ki Bakay Kornélnak.) A leletek sorában kivételnek számít egy borjú szertartásos temeté28 László Gy. HMNÉ, 483-486. 29 Dienes I. A honfoglaló magyarok, 141. 30 Uo. 146. 31 Uo. VI. tábla. 32 Dienes I. A A, 1956, 276. 26
