Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Halikova, J. A.: Volgai Bulgária és a X. századi Magyarország népessége etnikai rokonságának kérdéséhez
se a Sárbogárd-tinódi temetőben."' Itt egy teljesen különálló sírban találtak egy egész borjúcsontvázat, melynek az első lábai le voltak vágva. Ez a szertartás a kora bolgár temetőkben nem ismert. Az a négy Tankejevkában feltárt egész lócsontváz, melyről A. H. Halikov írt, 3 4 abból a későbbi dögtemetőből származik, amely a régi temető területén volt. Ez a torozási szokás nemcsak a tankejevkai típusú leletekhez teszi hasonlóvá a régi magyar temetőket, hanem a Baskíriában feltárt szterlitamaki î 5, a Szilva-menti nyevolinói 3 6, a gyemjonkavói 3 7 és más Káma-menti VI-IX. századi temetőkhöz is, ahol ennek a szokásnak a maradványai igen gyakoriak, mégpedig háziállatok csontjainak képében (ezek legtöbbször koponyák vagy állkapcsok, melyekből néha csak a fogak maradtak meg). A tankejevkai halotti szertartások egyik különös vonása a sajátságos halotti maszkok használata, ami más kora bolgár temetőkben még nem fordult elő. A tankejevkai temető 18 sírjában a koponyák arcrészén ép, vagy töredékes, vékony ezüstlemezből készült maszkokat találtak, melyeken rések voltak kivágva a szemeknek és a szájnak és kidomborodás volt az orrnak (4. rajz, az 5., 6., 36., 40., 62., 64., 83., 135., 272., 300a„ 351., 709., 735., 770., 780., 782., 783., 805. számú sírokban). Egy sor esetben a maszkok alatt sűrű szövésű selyemalátétet is találtak, amelyre a maszkok bizonyára rá voltak varrva, ugyanis az álarcok szélén apró nyílások voltak a varratok számára. Tehát feltételezhető, hogy a halottak arcát sűrű szövésű selyembe csavarták, majd lefedték egy álarccal, melyen rajta voltak a szem- és a szájnyílások (5. rajz). A tankejevkai temető kirabolt sírjai között a fent említett 18-on kívül valószínűleg volt még néhányban halotti maszk; négy sírban (11, 111, 140, 273) megtalálták a selyem alátéteket, további háromban pedig (77, 90, 673) a koponyák arcrészén zöldes oxidlerakódás volt, mely a rossz minőségű ezüstálarctól származhatott. Ezenkívül még két hasonló eset fordult elő: az egyik sírban (146) a csontváz felső állkapcsán selyemmaradványokat, rajtuk pedig vékony ezüstlemezt találtak, a másikban (359) ugyanott egy kis nyolcszögletű aranylemezt. Ezüstlemezés aranyfüst-töredékek a sírrablók által feldúlt kincsek között is voltak (29, 80/b, 84, 128, 282 stb.). Halotti maszkokat felnőtt férfiak, ritkábban nők sírjában találtak, s onnan általában gazdag tárgyi leletek is kerültek elő. Hat esetben a halotti maszkos férfisírokban lócsont- (koponya- és lábszárcsont-) maradványok is voltak. A további halotti szertartásokban és a tárgyi leletek jellegében ezek a sírok nem különböztek a többitől. Ez az utóbbi körülmény arra enged következtetni, hogy amennyiben a halotti maszkok a tankejevkai népesség egészének, vagy csak egy részének meghatározott vallási elképzelésével voltak kapcsolatban, valószínűleg a többi halott is kapott annak idején maszkot, de azok olyan anyagból készültek, amely nem maradt meg, pl. szövetből vagy bőrből, s hely volt rajtuk a szemeknek, orrnak, szájnak. 33 Kralovánszky Alán: Die landnahmezeitliche Rinderbestattung von Sárbogárd. Alba Regia 6-7. (1965-66) 91. 34 TeHHHr B. <I>., XajiHKOB A. X. i. m. 80. 35 AxMepOB P. B. MorajibHUK 6JIH3 r. CrepjiHTaMaKa. CA XXII, M., 1955, 159. 36 TeHHHr B. <l>. IlaMHTHHKH HeBOJIHHCKOrO THIia H HX MeCTO B HCTOpHH ypajlbCKOrO HaCejieHHH. AA XVII, Bp, 1965, 340. 37 TeHHHr B. JJeMeHKOBCKHH MormibHHK — naMHTHHK AOMOBaTOBCKOö KyjibTypbi. BAY CBepflJioBCK, 1964, 146—147. 27
