Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Kövér Sándor: Adatok Hajdúböszörmény egészségügyének történetéhez
Rendszeres népszámlálás 1869 óta van: 1869-ben 19 208, 1880-ban 19 035, 1890-ben 21 238, 1900-ban 25 070, 1910-ben 28 159, 1920-ban 28 706, 1930-ban 28 914, 1941-ben 30 421, 1949-ben 30 707, 1960-ban 32 199. A lakóházak száma 1828-ban 1960 volt, egy lakóházra esett 7 lakó, a lakóházak száma 1880-ban 3956 volt, egy lakóházra esett 5 lakó, a lakóházak száma 1930-ban 6837 volt, egy lakóházra esett 4 lakó, 1960-ban a családok száma 8453 volt. Születésre, halálozásra, házasságkötésre a legrégibb adatokat a ref. egyház anyakönyvei szolgáltatják, melyek a születések (keresztelések) számát 1731-től, a halálozások és házasságkötések számát 1740-től, illetve 1773-tól 1894-ig adják meg. Megállapítható ezekből az adatokból, hogy az 1700-as évek végén a születések arányszáma 1796-1800 között 44, a halálozásoké 26, a házasságkötéseké 11 ezrelék körül mozgott. Pontos adatunk van 1877-82. évekből, amikor a születési arányszám 48,8, a halálozási arányszám 38,4 ezrelék volt. A születési arányszám a XIX. században 40-50 ezrelék között mozgott, a XX. században ez a szám 1925-ig fokozatosan csökkent 40-ről 30-ra, 1950-ig 22,6-ra; 1951-től 1955-ig némileg emelkedett 24,1-re, ettől kezdve rohamosan csökkent és 1964-ben 15,4 ezrelék volt. Üjabban keveset ismét emelkedett. A halálozás a XIX. században 20 ezrelék felett volt, járványos időben a 35-38 ezreléket is elérte; a XX. században 20 ezrelék alá süllyedt, sőt 19501960 között 10 ezrelék körül mozgott (1951-1955: 11, 1956-1960: 9 ezrelék). A természetes szaporodás a XIX. században 10-15 ezrelék volt, a XX. században 7-13 ezrelék volt 1960-ig, 1951-1955: 13,1, 1956-60: 10,7. 1961-64 években a természetes szaporodás 9,4-ről 5,8-ra csökkent, majd keveset emelkedett. (Az országos átlag 1964-ben: 13 ezrelék élve születés, 10 ezrelék halálozás.) A csecsemőhalálozás a régi anyakönyvi adatok alapján nem állapítható meg pontosan, mert a csecsemő korát csak az infans szó jelöli sok esetben, máskor pedig csak körülbelül van a kor megadva. 1774-ben 15, 1780-ban 25, 1790ben 17% volt a csecsemőhalálozás az élve szülöttekre vonatkoztatva a ref. egyház anyakönyvi adatai alapján; az összhalálozásnak pedig az említett évek csecsemőhalálozása 33,7, 23,3 és 37,4%-át teszi ki. Ezek a számok azonban valószínűleg jóval alacsonyabbak a tényleges adatoknál, mert nem fordítottak gondot az egy éven aluliak (csecsemők) korának pontos megállapítására, nem vizsgálták a csecsemőhalálozást, csak a 7 éven aluli orvosi kezelés nélkül elhaltakat tartották számon. Biztos adataink csak 1920-tól vannak, amikor a csecsemőhalálozás városunkban 21,2-21,4% volt 1932-ig, majd fokozatosan 20% alá csökkent és 1938-ban 12,6% volt, de csak 1948 után jutott 10% alá. Városunk csecsemőhalálozása 1932-ig a megye városai közt a legrosszabb, az ország városai közt az utolsó előtti volt. 1949 óta a csecsemőhalálozásunk 6-7% körül mozog, csak 1953-ban emelkedett 10% fölé (10,1%). Azóta 4-7% között ingadozik, sőt 1960-ban 1,4% volt, 1964-ben 4,2%. III. Járványok Biztos tudomásunk van az 1739. évi nagy pestis járványról, mikor Böszörményben 1664 pestises haláleset történt. Valószínűleg érintette városunkat az 1709. évi, kuruckori pestisjárvány is, amire az 1739. évi halálesetek kormegoszlásából is következtethetünk. A városi levéltárban megtaláltam a pestisben 9 Hajdúsági Múzeum Évkönyve 129
