Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Gesellschaftliche Kämpfe im Haiduckendisctrict vom Ende 18. Jahrhunderts und das Problem der bürgerlichen Entwicklung

ménye nem nagyon ismeri a hajdúvárosok problémáit, így az idejét múlt politikai küzdelmek nem gátolhatják számottevően a reformeszmék terjedését. Végezetül pedig azt mondhatjuk, hogy a kerület birtokosságának általános politikai-gazdasági helyzete mégiscsak olyan, ami nem kötelezhette el őket végérvényesen a reakció oldalán. Mégiscsak jobb módú parasztbirtokosok ők, akik a polgári átalakulással tulajdonképpen semmit sem nyernek (hiszen a birtokstruktúra változatlan maradt - jobbágyaik amúgy sincsenek) - de legalább csak illúzióikat veszítik. Végezetül igazságtalanok lennénk, ha a kerület idejétmúlt politikai köntöse mögött nem látnánk meg azt a védettséget, melyet tagjai számára jelentett. Magában az a tény is óriási horderejű, hogy a kerület szerkezete nem kedvezett a nagybirtok létrejöttének. Általában azt mondhatjuk, hogy a hajdúgazdaság termelőereje semmivel sem alacsonyabb, mint a magyarországi átlag. Igaz ugyan, hogy a politikai küzdelmek a földbirtok modernizálására gátlólag hatnak, hiszen az arányosítás és tagosítás elsősorban politikai kérdésként jelentkeztek. A hajdúvárosok társadalmának belső ellentmondásai és feszültségei nem érthetők meg az általános magyar történelem ellentmondásai nélkül. Az egykor oly nagy reményekre jogosító hajdúvárosi szabadparaszti fejlődés megroppant pontosan a magyar történelem sajátos alakulása miatt, a rendiség megerősödése pedig szükségszerűen kiváltotta a rendi tendenciákat a hajdúvárosokban is. A feudális társadalom két alapvető pólusa azonban sohasem tudott kikristályosodni a kerületben, a társadalmi küzdelmek egyik aspektusa pontosan az, hogy sikerül-e a nemességnek ezt megvalósítani és a másik kettőnek ezt meggátolni; illetve sikerül-e a nemességnek és a törzsökösöknek ezt a többiek rovására megvalósítani. A harc ekörül dúl még a reformkorban is, innen adódik e mozgalmak politikai időszerűtlensége. Miklós Nyakas GESELLSCHAFTLICHE KÄMPFE IM HAIDUCKENDISTRICT VOM ENDE 18. JAHRHUNDERTS UND DAS PROBLEM DER BÜRGERLICHEN ENTWICKLUNG In der ersten Einheit des Aufsatzes versucht der Verfasser, den Platz der sog. „freien Gebiete" in der feudalen ungarischen Gesellschaft zu bestimmen. Er kommt auf die Behauptung, dass diese vom Komitatswesen abweichende Verwaltungsform aus den Widersprüchen der ungarischen Gesellschaft entstanden ist. Die Districte waren Träger der freibäuerlichen Bestrebungen, später umgaben sich aber mit Adeligenprivilegien und haben sich in die feudale Gesellschaft eingegliedert. Dieser Prozess ist auch beim Haiduckendisrict klar zu verfolgen. Bis zur Mitte des 18. Jahrhunderts hatte jedermann in den Haiduckenstädten ungefähr dasselbe Recht, von der zweiten Hälfte des Jahrhunderts entfalteten sich aber heftige innere Kämpfte, um das zu verändern. Der Verfasser führt dabei die folgenden Ursachen vor: die Stabilisierung des Haiduckendistrictes ab 1790 war für die lokalen Adeligenbestrebungen sehr günstig, die Bevölkerung der Städte nahm zu, die Ordnung der Flurbenutzung wurde anders, der Ackerbau wuchs an Bedeutung der Viehzucht gegenüber. Die gesellschaftlichen Schichten waren die folgenden: die Stammhaiducken (Haiducken94'