Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése
gesenn tudva lévénn, hogy vesztegető" 0 1 pazarló ember. Más esetekben a kerület, mivel a tényállást nem ismerte, véleményt kért az illető városi tanácsoktól. A gyakorlat sokáig az volt, hogy a kerület hivatalos levelét maga a kérelmező vitte el a városi tanácshoz, ami feltétlenül tekintélyrombolással járt. Ezért „Böszörmény Városa Ns Magisztrátusa kéri meg határoztatni, hogy a sok zavarodások és rendetlenségek eltávoztatása végett a Kerületbéli Nótáriusi Hivatal a magános lakosoknak ollyan kérő Levelet, mellyekre a Ns Magistratusoktól Informatio kivántatik, az esedezőknek ki ne adjon: ha nem azokat Petsét alatt Nótáriusainak ... el küldje". A kerület ezt az indítványt elfogadta. 6 2 A zavargások során állandóan visszatérő vád a kerület tisztikara ellen annak arisztokratizmusa és sógor-atyafisága. A hajdúvárosok tisztikarának és főhadnagyának a választását lényegében maga a kerület tartotta kézben az által, hogy hadnagyot választani csak főkapitány által kijelölt személyek közül lehetett, és megfordítva - a főkapitány választásában csak a városi magisztrátusoknak volt szavuk. Ilyen körülmények között a demokratizmusnak még csak látszatáról sem beszélhetünk. 1811-ben Böszörményben a választás így zajlott le: A szavazásra az udvaron került sor, ahol a „Tisz. Ts Feő Kapitány Ur a Hadnagyi hivatalra kandidált uraknak neveit szóval a Ns Város egybe gyűlt népének kétszeri felolvasás által tudtokra adta. (Ezután) . . . meghívott mindeneket a végett, hogy az asztal körül való menetelben szép rendet tartván, mindenki az általa választandó személynek nevét súgás által újólag jelentse ki a nemes deputátio előtt". 6 3 Ez a súgás útján való választás mindenesetre sok visszaélésre adhatott alkalmat, hiszen a döntést ez a módszer a kandidálás után másodszor is a kerület, illetve a főkapitány kezébe adta. Ezért a királyi biztos rendeletére változtatnak ezen az eljáráson: Nánáson 1824-ben a választás a „Királlyi Biztosságnak a Fő Kapitány ur előtt ki jelentett kívánsága szerént voxoló golyóbisotskák által vitetvén végbe". 6 4 A golyócskákat a választók ládákba dobták, és a szavazás után megszámlálták; mindenesetre ez feltétlenül megbízhatóbb eljárás, mint a fülbesúgás. Az alapvető baj persze nem a választás technikai lebonyolítása volt, hanem a rétegek közötti gyűlölség és széthúzás, s ezen nem segíthettek a voksoló golyócskák és a szavazóládikák. Ugyancsak 1824-ből Böszörményből arról értesülünk „hogy a zabolátlan lakosok . . . a Voxok öszve szedésének módjával" 6 5 nincsenek megelégedve, Szoboszlón pedig a „Fel lázadt Pártosok" azt mondják, hogy „a Biró Választás nem Lottériára való s az egész manipulatio az. ő meg tsalásokra van intézve, ők ennek a Voxolás módjának nem állanak, s a ládákat, ha ki tétetnek öszve fogják törni". 6" Az elégedetlenkedők legfőbb kifogásolni valója a kandidálás kérdése - ez érthető is, hiszen ezáltal az egész választás illuzórikussá válik. Emiatt zajlanak le botrányos jelenetek például a vámospércsi tisztújításon, ahol „némely már más hasonló esetekben ki mutatott nyakas és zenebonás magok viseletiről esmeretes . . . lakosok a Restauráns Deputátusok által a Hadnagyi Hivatalra candidált 3 személyekkel meg nem elégedvén s a Deputationak a Candidáláshoz való jussát is kétségbe hozván a Candidált személyek közül a Hadnagyi 61 Uo. IV. A. 502/a 23. nro. 47. 62 Uo. IV. A. 502/a 23. nro. 213-214. 63 Uo. 1811 V-l/a 18. köt. nro. 1137. 64 Uo. IV. A. 502/a 24. nro. 690. 65 Uo. IV. A. 502/a 24. nro. 691. 66 Uo. IV. A. 502/a 24. nro. 692. 89'
