Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése
Hivatalra egyiket sem választották el, hanem a lakosoknak józanabb részét is zabolátlan példa adások által rész szerént magok után vonván, rész szerént a szabad választástól el ijjesztvén: azt kivánták, hogy Deák György Candidatioba hozattasson, mivel ellenkező esetben magok fognának magoknak Hadnagyot tenni." 6 . Mivel a választást nem lehetett végrehajtani, a kerületi deputáció az eddigi hadnagyot erősítette meg tisztségében. 1823. november 27-én a Pély N. Gábor kerületi alkapitány vezette deputáció a szoboszlói zavargások okát többek között abban jelölte meg, hogy a zavargók elvesztették bizalmukat a közigazgatás iránt: „különösen a hadnagyra haragszanak, aki nemes ember" és mert a „folyó esztendőben nem az ő be fojásokkal választatott, ha- egyenesen az ő kívánságuk ellen erősitetett meg fojtatott hivatalában", ezért „némelyek közülük tartózkodás nélkül ki mondják hogy ők Szoboszlón most Birót nem ismernek". 6 8 Az emlékezetes 1824. novemberi választások során nemcsak Szoboszlón törtek ki súlyos zavargások Dóró István vezetésével, hanem Nánáson is a „pártoskodás tüzétől neki hevült nyughatatlanok . . . magokhoz akarván ragadni a Candidálás jussát is" és „erőszakosan kivánták volna Senator Kéky Jánost Hadnaggyá tétetni." 6 9 Böszörményben pedig „a candidatioval meg nem elégedvén Fábján Jánost kiáltották ki hadnagynak". 7 0 A helyzet oly annyira komoly volt, hogy a kerület határozatot hozott, hogy a „Vámos Pértsi restauráció akkorra halasztatik, a midőn a szoboszlói zavaros dolgok el fognak múlni". 7 1 A zavargások mindenesetre elérték azt, hogy a választás kérdésével a királyi biztos és a Helytartótanács is foglalkozzon. A választás rendjét 1838-ban királyi rendelet változtatta meg. Eszerint először a városi közösségeket kell megválasztani. „Az igaz hazafiak és egyéb birtokosok közül olly arányban választassanak a (képviselők), hogy azok közül egyik osztály se nyomhassa el a másikat", 7 J a képviselőtestület kapta meg a kandidálás jogát, a kerületi küldöttségnek pedig ezután „kötelessége a városi közgyűlés által kijelöltek közül három egyént a választásokra kijelölni." 7 3 Ezek szerint kerület befolyása a hadnagyválasztásba jelentősen csökkent. A kerület tisztikara ebbe nehezen nyugszik bele, ezt bizonyítják a Böszörményben 1841. december 17-én tartott városi tisztújítás alkalmával lejátszódó események; a böszörményiek, a törzsökösök pártjának egyik vezéralakját, Sóvágó István városi tanácsnokot a kijelölendők közé akarták beiktatni, de a kerületi küldöttség - immár a törvény megsértésével - Sóvágót nem jelölte. 7 4 A kerület célja nyíltan az volt, hogy a hajdúpártot - amennyire lehet - gyengítse, és a hadnagyi hivatalra közülük senkit ne engedjen választódni. Az 1830-as években új fejezet kezdődött a hajdúvárosi mozgalmakban: míg az 1810-es, 1820-as években azt tapasztaltuk, hogy a különböző mozgalmakban az egyes társadalmi rétegek meglehetősen keverten vettek részt, addig a 30-as években a kerület számára annyival is inkább veszélyesen alakult a 67 Uo. IV. A. 502/a 23. nro. 244-245. 68 Uo. IV. A. 502/a 24. nro. 569. 69 Uo. IV. A. 502/a 24. nro. 690. 70 Uo. IV. A. 502/a 24. nro. 691. 71 Uo. IV. A. 502/a 24. nro. 698. 72 Uo. 1838. V. l/a 42. nro. 613. 73 S illy e jelentés: 40. 74 Uo. 90'
