Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Ujváry Zoltán: A Miatyánk, a Hiszekegy és a tízparancsolat travesztiái a néphagyományban

koztató versek, játékok között kaptak helyet - 2. a két variáns feltűnő hason­lósága miatt a közös eredet feltételezhető. A Miatyánk-travesztia lakodalomban való előfordulását az említett két példa már mutatja. Az alábbiakban még néhány idevonatkozó adatot említünk s a népi kéziratos forrásokon kívül az élő néphagyományból nyert recens pél­dák is teljes mértékben bizonyítják a lakodalom szokáskörébe való beke­rülését. Mint említettem, a két variáns közös forrásra vezethető. Ez a forrás lehet a Pesti Hírlap 1898. január 26-i, vagy a Pesti Napló ugyanazon évi, hónapi és napi száma. Mindkét újság (lehetséges azonban, hogy más újság is, esetleg egyéb nyomtatvány) Régi Miatyánk, ill. Imádság a magyar huszár ellen cím­mel közölt egy Miatyánk-travesztiát, amelynek a szövege a fenti sárrétudvari, ill. a karcagi variánssal megegyezik. Lényeges eltérés csak annyi, hogy az új­ságbeli variánsban a szöveg a huszárra, a huszárságra vonatkozik. A két vőfély­könyvi változatban ellenségről, ill. katonaságról van szó. Egyik variánsból sem tűnik ki, hogy milyen nemzetiségű ellenségről, katonáról, huszárról van szó. A két népi variáns első sorából viszont megtudjuk (,,Tapasztalta magyar ha­zánk"), hogy Magyarországra jött ellenségre, idegen katonaságra vonatkozik a szöveg. Azért tartom szükségesnek mindezt hangsúlyozni, mert ha az újságok által közölt „Miatyánk" a népi variánsnak a forrása, akkor a lejegyző a szöve­get nyilvánvalóan a hazai viszonyokra módosította, a készen kapott formát csekély változtatással a magyarországi egykori vagy az aktuális helyzetnek megfelelően, de mindenképpen az ellenség iránti mindenkori hangulatot kife­jezően alkalmazta. Az újságokban közölt Miatyánk szövege egyáltalában nem mutatja, hogy magyar huszárokról van szó. Ezt csak a kísérőszövegben olvas­hatjuk, ill. erre az egyik variáns közlője a címben utal. Fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy a népi variánsok - bármilyen kézen­fekvőnek látszik - valóban az említett újságokban vagy esetleg más (általunk nem ismert) nyomtatványban megjelent közlemények nyomán jöttek-e létre a XIX-XX. sz. fordulóján? Mint említettem, Szentesi Tóth Kálmán azt írja, hogy az általa közölt katona Miatyánk az 1810-es évekből való. Az nem állapítható meg, hogy a szöveg keletkezését helyezi-e a XIX. sz. elejére, vagy csak a tar­talom alapján hozza kapcsolatba a Miatyánkot a császári katonák egykori kar­cagi tartózkodásával. Ha a szöveg valóban az 1810-es években keletkezett, az esetben az említett nyomtatványokból való átvételt az időbeli eltérés természet­szerűleg kizárja. Bár a múlt század elejéről a mi példánkkal megegyező Mi­atyánk-parafrázisra nincs adatunk, abban az időszakban való keletkezését a hasonló XIX. sz. eleji variánsok nyomán feltételezhetjük. Ilyen variánst közöl Bán Imre-Julow Viktor Az elnyomott jobbágyok Miatyánkja a földesurak ellen címmel a debreceni kollégiumi diákköltészet anyagából. Korábban másik vál­tozatát publikálta Komlós Aladár, ill. részleteit Molnár Pál. 8 Az alábbiakban mi is bemutatunk egy variánst, amely az összevetést, a párhuzam megvonását elősegíti: 8 Bán I.~Julow V.: i. m. 151-153.; Komlós A.: i. m.; Molnár Pál: Debrecen a régi ma­gyar irodalomban. Budapest, é. n. 118. 173'

Next

/
Thumbnails
Contents