Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Ujváry Zoltán: A Miatyánk, a Hiszekegy és a tízparancsolat travesztiái a néphagyományban

Az elnyomattatott Jobbágyok az ő Német Földes Urak ellen való Mi Atyánk)ok Egy fertelmes Nemzet származott közinkbe Tekints kegyelmesen hiv könyörgésinkbe Mi Atyánk A Te Országodból magokat hazudják Lenni, óh fájdalom! pedig azt sem tudják Ki vagy. Magyarok Istene ! ki tudsz kegyes lenni E Nemzetet kérünk ne engedd bémenni A Mennyekbe Rut gonoszságokat emiitvén meghűlök Mert nem találkozik talán ki közüllök Megszenteltessék Bármint kerestetnék, meg sem találtatnék Oly nemzet, mely által hiven tiszteltetnék A te neved. Gyakran igy kiáltnak : Segitni Istennek Nem tud, hanem azért, ami van Jöjjön el. Amit észre vesznek, azt eltakarítják Mint megannyi latrok, akik elpusztítják A Te Országod. Nagy Isten adjad, hogy pusztulni láthassuk E gonosz Nemzetet, s örömmel mondhassuk Legyen meg a Te akaratod. Mihelyt éhség miatt őket repedezni Látjuk, mindjárt kész lesz lelkünk örvendezni Miképpen mennyben Nincsen jó csak egy is azon Nemzetségbe Nem érdemlik meg, hogy lakjanak az égbe Azonképpen itt a földön is. Sokszor kihajtanak minket házainkból Erővel kiveszik éhes szájainkból A mi mindennapi kenyerünket Küldd ki hát közülünk e tsuf Nemzetséget Szabadits meg tőle és a békességet Add meg minékünk ma. Ha mi rosszért jóval nékik nem fizetünk Házunkból halálra mi kergettetünk És bocsásd meg Ezeket nem méltán bajosan szenvedjük De ha ellenállunk bizony megfizetjük A mi vétkeinket, Szegény házainkhoz igen gyakran szállnak Feleségeinkkel szint oly bátran hálnak Miképpen mi is. 174'