Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Bencsik János: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei a Tisza mentén, a volt alsó-szabolcsi falvakban
letördelték a gallyat a fákról. A kákó vasból vagy fából készült. A férfiak a vesszőkévékhez hasonlóan cipelték haza a gallyat, a nők pedig zsákot, vagy hamvast fogtak a vízszintesen elhelyezett kévébe. A kötélnek feszült zsákkal vették fel a vállukra. A lombot fűtésre és almozásra egyaránt alkalmazták. Legalkalmasabb a tölgyfa levele volt, mert erős és nehezen rothadt el. A gyermekek egy-egy csomóba kaparták össze a lehullott falevelet, s ezzel megtömték a náluk levő zsákokat. Három-négy zsákkal is szedtek, s kötéllel összekötve vitték haza. Az ecetet egres szőlőből készítették a tiszacsegeiek is. Az éretlen szőlőfürtökből ecetágyat csináltak, melyre poshadt bort vagy seprűt önöttek. Az így megsavanyodott lét lemeríthetik, s ujjal pótolhatják. „Olyan savanyú, mint az ecetágy" - szokták mondani. A korpaciberét is használták savanyításra. E célból egy 10-15 literes edénybe főtt vizet öntöttek, majd búza vagy rozskorpát tettek bele. 10 liter vízhez 3-4 kg korpa kellett. A langyos vízbe elkevert korpa először felpukkadt a víz tetejére. Ilyenkor mondották, hogy megveszett a korpa. Az egész víz zavaros lett tőle. Miután a korpa jól teleszívta magát vízzel, leült az edény aljára. A víz letisztult és sárgás színt kapott. A lét savanyításra, vagy ivásra használták fel. A korpát pedig kiszórták a baromfiaknak. Csak télen készítettek korpaciberét, mert nyáron hamar megposhadt, elromlott. A fehérbabból úgy készítették az ecetet, hogy vászonfazékba tehéntejsavót öntöttek, melybe fehérbabot tettek. 5 liter savóba egy fél kg bab szükséges. A nyáron készített ecet három-négy napig forrt, s lehetett használni. Használat előtt leszűrték az ecetet egy vászonruhán. A népi háztartásokban néhány növényt festésre használtak fel. így a már említett bodzabogyót, vagy a tölgyfának a kérgét. A kisfejszével lefejtett kéreg belső, szálkásabb részét vízben kifőzték. A főzetet leszűrték és ebben főzték ki a festésre szánt ruhát. Gubicsot (tölgy) is felhasználták festék készítésére. Ezt előbb alaposan összetörték, majd kifőzték és a levét alkalmazták festékként. A zöld, éretlen dió burkából is készítettek hasonló eljárással festéklevet. A szikfűből készült forró teában egy-két tojás sárgáját elkeverték. Az így kapott folyadékkal többször mosogatták a hajat, melynek szőkítő hatása volt. Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a volt alsó-szabolcsi falvak gyűjtögető gazdálkodása sok archaikus vonást megőrzött. A kedvező természeti környezet olyan feltételeket biztosított, melyek kedveztek a gyűjtögető gazdálkodásnak, s számos területen elhúzódott, szinte napjainkig tart ez az ősi folyamat. Tiszadob, Polgár és Tiszacsege paraszti háztartásaiban még a századfordulón is fontos szerepe volt a vadontermő növények leveleinek, virágainak, gyümölcseinek. Érthető módon szinte teljesen jelentéktelen maradt a gombászás, melynek nem kedvezett a félig szikes alföldi természeti környezet. Szoros kapcsolatot mutathattunk ki a gyermekek és a szegényebb családok, illetve a gyűjtögetés, a zsákmányolás között. Azt is megállapíthattuk, hogy a sok tekintetben különböző Polgár község az élet eme területén kevés eltérést mutatott. 124'
