Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

83 ÜvEGMŰVESSEG a legtöbbször nem is a hutákban került a felületére. Ez az új díszítési technika a gravírozás, tulajdonképpen átmenetet jelentett a fúvott stílusról - amikor az edény formájával akart hatni, és az esetleges díszítések is hutamunkával kerültek a felületére - a másik nagy üvegstílusra, a kristályüveg stílusra. Már a XVII. században megjelent Magyarországon ez a technika. A kiállításunkon a köszörült díszű üvegek között legkorábbi az 1773-as évszámmal ellátott kancsó, jellegzetes formát mutat, gömbös testű, hosszú nyakú, tölcséresen kiszélesedő talpú - ezek a reneszánsz kancsó jegyei. Ugyancsak reneszánsz jellegű a díszítése az apró, finom virágokkal. Jellegzetes XVII. századi forma a pincetokba való palack. Ezek a négyszögletes, hasábos testű üvegek formába fújva készültek. Alakjuk híven tükrözi a célszerűség érvényesülését, hiszen egymás mellé helyezve úti edényként használták ezeket. Jellemző példája az úri üvegből parasztüveggé válásnak. A Déri Múzeum pincetokjai a XIX. század elején készültek, kettőnek az előlapjára céhjelvényeket köszörültek - mészáros, illetve csizmadia -, a harmadikon virágkoszorúba elhelyezett nevet. Mindhárom egy helyről került ki, a jellegzetes rövid nyak alapján talán a Dunántúlon készítették. Hasonlóan a köszörülés is egy kéz munkájának látszik. Valószínűleg bakonyi hutákban készültek a következő gravírozott díszű üvegek, az igen jellegzetes motívummal, a szarvassal díszített borosüveg, nagyméretű laposüveg, a kakast, kutyát primitív virágok közt ábrázoló, gyakorlatlan kézre valló, 1820-40-es évekből származó poharak. A második vitrinben a múlt század második felében, a század végén elterjedt és kedvelt üvegek csoportját láthatjuk. Ezek az ún. rubinpácolású üvegek, amikor a színtelen üveg felületére pácolással vitték fel a díszítést. Mivel ezek ió része