Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

43 „FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK..." A Déri-gyűjtemény fegyveranyagának kiállításán a kardok, ezek a jellegzetes vágófegyverek kerültek az első helyre. A kardok között legkorábbi a XI-XIII. században használatos román kori kard. Markolatgombja fordított csónak alakú, markolata rövid, keresztvasa négyszögletes, a pengén végig széles csatorna váj at húzódik. A gótikus kardok szemmel láthatóan különböznek a román koriaktól. A keresztvasuk fokozatosan megnyúlt, markolatuk hosszabb lett, pengéjük is hosszabbodott és keskenyedett. A markolatgomb formája is megváltozott, csonkakúp formájú, korong alakú a legelterjedtebb. A keresztvas szárai fokozatosan ellaposodtak, s fekvő S alakúvá váltak. A keskeny pengéről eltűnt a csatornavájat, ezzel merevebb lett, szúrásra alkalmasabbá vált. A XVI. század elején ez a kétélű, egyenes kard kezdett átalakulni. Az egyenes keresztvashoz kétoldalt hárítógyűrűt forrasztottak, ezzel kezdetét vette a markolat kézvédő berendezésének kifejlődése. Emellett folytatódott a penge átalakulása is. A vágófegyverből a vágásra és szúrásra egyaránt alkalmas kard, a pallos, illetve a csak szúrásra alkalmas tőrkard fejlődött ki. Mindez a védőfegyverzet változása miatt következett be, amely fokozatosan csökkent, és így a kard könnyebbé tétele lehetővé vált. A vágás helyett szúrásra használták inkább. Ugyanakkor a páncélkesztyű eltűnése szükségessé tette a kézfej védelmét, ez vezetett a markolatkosár kifejlődéséhez. A gótikus kardok után elhelyezett spanyol kardok jól érzékeltetik a markolatkosár fejlődését. A legkorábbi, XVI. század első feléből származó darabon még a hárítóvas egyik vége markolatkengyelként a markolatgombhoz kapcsolódik, alatta helyezkedik el a két hárítógyűrű. A következő darabokon már bonyolultabb hárítókosárral találkozunk, majd a védőkosár átalakul, megjelenik a hárítólemez,