Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

A DEBRECENI MÚZEUMÜGY 12 ALAKULÁSA, A DÉRI GYŰJTEMÉNY tatás vágya váltotta fel. A kultuszkormányzat és a város vette kezébe az ügyet. 1925. június 25-én a városi közgyűlés, 1 800 000 pengőt szavazott meg a kultúrpalota felépítésre és intézkedett a Dérigyűjtemény átvételéről, Debrecenbe szállításáról. A kultúrpalota építkezése Györgyi Dénes és Münnich Aladár építészek már korábban meglevő terve alapján, 1926 februárjában indult meg. Az épület Déri Frigyes elképzeléseinek megfelelően kultúrpalota jellegű épület volt. Talán kicsit a szegedi Kultúrpalotát mintázta, helyet adva falain belül a múzeumnak, a közművelődési könyvtárnak és a város reprezentatív előadótermének. Az egységes intézményt mindinkább Déri Múzeumnak kezdték hívni és hivatalosan is azzá lett, amikor 1928 tavaszára elkészülve, homlokzatára is ezt írták ki: Déri Múzeum. Ahogy az épület elkészült, azonnal megkezdődött a beköltözés, a berendezkedés. Zoltai Lajos, Ecsedi István és Sőregi János mellett az ország legkiválóbb múzeumi szakemberei tevékenykedtek a berendezkedés, kiállításrendezés nagy munkájában (Csányi Károly, Viski Károly, Petrovics Elek, Huszár Lajos stb.). A Déri Múzeum 1930. május 25-én, országos ünnepély keretében nyílt meg. Az épület, a berendezés, a múzeumi gyűjtemény nagy elismerést váltott ki, országos feltűnést keltett. A város is büszke volt rá és igyekezett róla a tőle telhető legmesszebbmenőén gondoskodni. Ez a siker, az elismerés és a meszszemenő gondoskodás késztette kevéssel később Déri Györgyöt, Déri Frigyes öccsét, hogy gazdag népművészeti gyűjteményét Debrecennek adja és ezáltal a debreceni múzeumügyet, a Déri Múzeumot még magasabb szintre emelje, tényleg az ország első vidéki közgyűjteményévé fejlessze. Déri Frigyes neveltetése, érdeklődése, majd munkája nem a kulturális életre, a művészetre irányult. Családjából hozott fogékonysága volt