Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Magyar és külföldi XV–XIX. századi képzőművészet – Masits László

A XIX. századi európai festészet nagy realista alkotója Munkácsy Mihály (1844—1900) munkásságának három évtizedét átívelő tíz képén művészetének csaknem minden szakaszát figyelemmel kísérhetjük. A fiatal éveiben, Madarász hatása alatt festett, romantikus hangvételű Búsuló betyár (1865), a Női portré („Fiatal luxemburgi nő, feleségének unokahúga"). A látomásszerű mozgalmasság az eszmei tartalommal egyszerre és feszültséggel telítetten van jelen a Golgotában, mely nagy művének első vázlata s az Ecce horao-ban. 1896. (23. kép.) Valamennyi festmény a Déri Múzeum tulajdona. A Két család (a konyhában), 1877; Tükör alatt ülő hölgy, 1882; Falu hőse, 1882; Hazafelé, 1882; s a későbbi Búsuló betyár (1893), a Magyar Nemzeti Galéria letétjei. A Hazafelé a Kálvária c. művéhez festett több felhőtanulmányának egyikéből született. Megrendelésre festett trilógiája: Krisztus Pilátus előtt (1881), Golgota (1884), Ecce homo (1895—96). Mindhárom mű az Egyesült Államokba került. Ma is ott, a philadelphiai John Wanemaker gyűjteményében láthatók az Ecce homo (íme az ember) kivételével, melyet Déri 1916ban 76 000 aranykoronáért megvásárolt és a múzeumnak adományozott. E képen is tükröződik Munkácsy világnézete: a jó a rosszal szemben alulmarad, az igazság a hatalmassal vívott küzdelemben elbukik. A kompozíció több mint 60, jórészt egész alakot foglal magába. Mérete: 403X653 cm (26 m*

2

). A látogatók körében a festmény — mely a nézőt a cselekmény részesévé avató teátrális felfogás miatt indokolt bírálatban részesült — ma is igen népszerű. E művéhez hat év alatt 97 vázlatot, tanulmányt készített és megoldására hét hónapot áldozott. Alkotója mégis úgy tekintett erre a vásznára, mint befejezetlen munkájára. A művész véleményét fejezik ki szavai: „... rendet csinálok azok közt a katonák közt." A festményt a hazatért művész és I. Ferenc József jelenlétében 1896-ban filmre is vették. Ez az első magyar filmhíradó (lappang vagy megsemmisült). A festménynek mondanivalóján túl az is egyik jelentősége, hogy alkotója a mű befejezése után súlyos betegsége miatt hasonló nagy feladatra többé nem vállalkozhatott. A honvágytól gyötört művész többször volt itthon. Debrecenbe is ellátogatott 1868ban. Az itt rendezett dalosünnepélyt ábrázoló rajza utáni kőrajz a megyei levéltárban. Kortársa, Barabás Miklós szerint is a Munkácsy által használt aszfaltfesték „.. . olyan újabb találmány, melytől rövid időn összehasad, repedez és meg is feketedik a kép." Megalapozott véleményét az eltelt idő csak igazolta. A festménynek 1968. évi restaurálása a művész munkamódszerére is több érdekes bizonyítékkal szolgált. A csupán divatból deheroizálókkal szemben minden tárgyilagos kritikus elismeri azt, hogy a drámai sorsú, 56 évet élt világhírű alkotó legjobb műveiben (pl. Siralomház, Tépéscsinálók, stb.) — melyekkel több hazai és külföldi neves művészre is hatott — hatalmas kifejezőerőt ér228