Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Magyar és külföldi XV–XIX. századi képzőművészet – Masits László

24. kép. Mészöly Géza: Őszi lápos táj. (Olaj, 1872.) zékeltet. Népi-nemzeti elkötelezettsége a múló időn és stílusokon is túlmutat. Azok közül való több művészünkkel együtt, akik Széchenyi István szavával: „egy nemzetet adtak a világnak." A dunántúli származású Mészöly Géza (1844—1887) Debrecenben diákoskodott, ahol rajztanára Kallós Kálmán kedveltette meg vele a rajzot. A romantikus hajlamú művész külföldi tanulmányai után érzékeny és hű tolmácsolója lett a korabeli paraszti Magyarország tájai szépségének. Párával telített, zöldesszürke tónusú őszi lápos táján, 1872, (24. kép.) a festményein elmaradhatatlan embereket és állatokat biztos ecsetvonásaival jeleníti meg. A nyugalmas víztükrön a felhős égen bujkáló napot inkább sejteti. Hortobágyi tájképeit Szoboszlón töltött gyermekkora hitelesíti. Az akadémikus történelmi festészet kiemelkedő alakja Benczúr Gyula (1844—1920). A müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, melynek később tanára is lett. Itthon a Mesteriskola igazgatója. A nyíregyházi születésű művész a fiatal éveire jellemző felfogását megváltoztatta s az uralkodó osztály mellé állva barokkos pompával festett képein úgy állította be a történelmet, amilyennek azt rendelői szerették volna látni. A farsangoló bohóc átmenete hamvazó szerdára, 1913, (25. kép.) c. festményt meztelen, pufók gyermekekkel, kis Pánnal népesítette be. Élete utolsó szakaszában festette. Pállik Béla (1845—1908) Münchenben tanult. A Hortobágyon is festett. Bár kitűnő arcképfestő, inkább vadász jelenetek és állatok ábrázolására szorítkozott. Az Éhezők állatcsoportja is felkészültségét mutatja.