Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
„A MAGYAR MŰVÉSZET ELEVEN EREJE" 75 azonos időben nyílt meg három másik, új műterem, amelyek mégiscsak lebírandó konkurenciát jelentettek, ügyesen kellett tehát maga iránt a figyelmet felkeltenie.211 Chylinski ezért nagy lendülettel, lelkesen és találékonyan kezdett fényképészi működéséhez, jó reklám- és üzleti érzékről téve tanúbizonyságot. Minden jeles eseményen részt vett, szolgálatait felajánlotta, és minden helyzetben feltalálta magát. Egy-egy kirakatába szánt képet előbb elvitt a szerkesztőségbe, hogy bemutassa, megbíráltassa - s hogy az ítélet, amely így csak dicsérő lehetett, biztosan megjelenjen az újságban. A műtermi felvételek mellett készített riportképet, csoportképet, közös keretbe csoportosított, díszesen adjusztált arcképtablót; Kossuth születésnapjának városi ünnepére hatméteres, nemzeti színű, Kossuth-arcképpel díszített léggömböt csináltatott és eresztett a magasba, a rendezőbizottság és az újságírók csoportképét pedig ingyen készítette el, majd sokszorosítva árulta. Máskor egy divatáru-kereskedővel kötött üzlet értelmében, minden 10 Ft értékű vásárlás után ingyen vizit-, 20 Ft után kabinet-, 30 Ft után ma- kart-képet készített a vásárlókról; vagy a dalegylet hangversenyének szereplőiről felvett portréival és debreceni városképekkel díszített legyezőket árusított - mindez, ha anyagilag nem is, reklámnak bőven megérte.212i893 nyarán, amikor József főherceg a Hortobágyra kirándult, Chylinski, Kiss Ferenc amatőrrel együtt, fotósorozatot készített az eseményről, amelyből a főudvarmesteri hivatal is rendelt példányokat, s a képek és köszönő levelek utóbb megjelentek a lapokban: szintén nem utolsó reklámként.213 „Családi fényképészként" is működött: sokszor hívták névnapokra, évfordulókra, ünnepélyekre, s házhoz is fényképezni, ahogy saját családja is igénybe vette: ismerjük egy sorozatát például a macsi Dragota-tanyáról, ahol a családtagok között az ő kislánya is feltűnik.214 Képeinek minősége nem haladja meg az átlagot, mert bár tisztes mesterségbeli munkát végzett, sok invenciót nem fektetett bele, így valószínűleg inkább személyiségének ereje, színes társasági élete és jó házból való származása, meg „örök víg kedélye" lehetett népszerűségének oka, emiatt érdemelte ki „különösen a hölgyvilág kitüntető pártolását".215 Karakterét elképzelhetjük annak a jelenetnek alapján, amelyet egy debreceni napilap közölt, a kávéházi játékokat bemutató tárcájában. A Hungáriában ezek szerint folyik egy végtelen biliárdpar211 Papp Albert 1892 elején költözött át Kossuth utcai új üvegmú'termébe, ugyanekkor a régi fényirdában Kovács János kezdett dolgozni. Egey István ekkor már a fennmaradásért küzdött, s '93-ban eladta műtermét Krämer Gyulának. A műtermes fényképészeknek ekkor már az amatőrök is konkurenciát jelentettek, ilyenként működött Debrecenben Dézsi Lajos fogtechnikus és Kiss Ferenc festő, illetve volt egy gyorsfényképész is, Lengyel Lajos. 212 DEM, 1892. június 11., június 22.; Debreczen, 1892. szeptember 19., 24.; DEM, 1892. szeptember 26., 29., 1893. május 20., 1894. április 30., május 1. 213 DEM, 1893. június 7., november 27.; VÚ, 1893.24.400. (képpel) 214 DEM, 1892.június 22., 1894. június 4., november 24.; DRÜ, 1895. június 9.; Debreczen, 1898. június 10.; DFU, 1904. június 1. A Dragota-tanya 1903-ban készült képei a Déri Múzeum Fotótárában. 215 DH, 1893. június 14.; DEM, 1895. december 31.: „Meglopott fényképész. Kellemetlen meglepetés érte tegnap az örök vígkedélyű Chilinszky György fényképészt", (ellopták a Wertheim-szekrényét, melyben 300 frt készpénz, okmányok és becses irományok voltak.). Kollégája, Gondy Károly, gúnyosan „ellenállhatatlan lovagnak” és „közkedvelt fényképpedró'nek" nevezi. Debreczen, 1895. szeptember 5. ti, „amelyet minden délután V21 és 3 óra között játszik egy fényképész, egy apaszínész, egy kisjogász és egy vasúti hivatalnok". A fényképész, miközben hajlamos németül beszélni és viccelni, mindennap 5-8 forintot nyer.216 Az 1893-ra egyre konkrétabb formát öltő millenniumi kiállítás előkészítésében, még ha érintőlegesen is, Chylinski is szerepet kapott. Ez év áprilisában eldőlt, hogy „a néprajzi kiállítás kerete az egyes vidékek és népek szerint élethíven berendezett parasztházak nagyobb telepe lesz" - vagyis megszületett a néprajzi falu ötlete. Ugyanakkor azt is elhatározta a kiállítás néprajzi osztálya, hogy a szakemberek „a kiállítási bizottság megbízásából, a törvényhatóságok, az iparkamarák és a helyi bizottságok közreműködésével intézzék a gyűjtést és rendezést".1'7 Ennek megfelelően, a helybeli kereskedelmi és iparkamarák különböző jellegzetesnek ítélt népi építményekről, tárgyakról és viseletekről fényképeket készíttettek, azt beküldték a bizottságnak, ezekből Jankó János néprajzkutató kiválasztotta azokat a falvakat és vidékeket, amelyeket személyesen is meg akart tekinteni, majd a helyszínre utazott és a helyi szakemberekkel bejárta a terepet.218 * A felszólításnak engedelmeskedve, októberben „a debreceni kereskedelmi és iparkamara kiküldötte Grünwald József kamarai tisztviselőt, hogy a vidéken a célra szükséges fényképfölvételeket eszközöljön. Nevezett kamarai tisztviselő lovag Chilinsky fényképész társaságában útra kelt, s le fog vétetni T. Szent Miklóson egy lakóházat, Szatmármegye Fény községében sváb lakházat, Mármaros megyében oláh és orosz házakat, oláh templomot, és mindenütt népviseleteket és csoportokat is.™ Az úticélok között induláskor más helyek is szerepeltek: „Szolnokon és a Jiszamentén fogják az etnográfiai felvételeket eszközölni, különösen érdekes felvételeket remélnek Szolnok vidékén, megörökítve a halászokat és lakberendezéseiket. Ugyanezen tourban a Jászságot is fölkeresik, időzvén Jászberényben, Jászapáthin és Jászfényszarun."220 Ez utóbbi helyekről azonban nem ismerünk felvételeket, s a beszámolókból úgy tűnik, nem is készültek ilyenek. Könnyen lehet, hogy ez utóbbi falvakat Mirkovszky javaslatára akarta volna az útitervbe iktatni a fényképész, miután azonban a megörökítendő objektumokat a kamara jelölte ki a számára, ő csak a feladatot teljesíthette. Jankó előzetes programjában lefektette, hogy a bemutatott házak felének nemzetiséginek kell lennie, az ország etnikai megoszlásának megfelelően, és azt is megjelölte, hogy melyik nemzetiséget mely vidék házai reprezentálhatnák: Chylinski képei, a kamara választásai, ennek nem felelnek meg. Rutén és orosz házat Máramaros helyett Biharban, oláh házat minden más helyett Máramarosban vett fel, a következőkben. „Tö- rökszentmiklóson két kun ház külső látképét vette fel ügyes felfogással a fényképész, egyiket az utcáról, másikat az udvarról. Mindkét képen a kun parasztházak jellemző sajátossága: a rövid tornác, élesen látszik. A kun 216 DEM, 1892. december 8.: Paczika! - A Hungáriából. A szereplők természetesen nincsenek nevesítve, de a debreceni fényképészek között ekkor csak ő jöhet szóba. 217 Dr. Wl. H. [WLISLOCKI Henrik], Az ezredéves kiállítás néprajzi osztályáról, Ethnographia, 1893.4.68-70. 218 SZEMKEŐ, 1989,11. 219 DEM, 1893. október?. 220 DH, 1893. október 7.: Debrecen és a millenniumi kiállítás.
