Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)

Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben

„A MAGYAR MŰVÉSZET ELEVEN EREJE" 55 őszén elkezdte tanulmányait a Műegyetem általános mérnöki karán, azzal a szándékkal, hogy építész legyen belőle. Diákkorára emlékező ismerőse szerint már kisgyerekként is mindent megörökített, rögzítette környeze­te változó képét, lerajzolta a tájat, az utcát, az embereket: művészi, fes­tői pályára is mehetett volna tehát, mint osztálytársa, Greguss Imre - ám ezt bizonyára még kevésbé tudta volna az atyai akarattal összeegyez­tetni, mint a mérnökség mégiscsak belátható hasznát.65 A nem reális­kolából, hanem gimnáziumból érkező hallgatókra vonatkozó szabályzat szerint kétévnyi általános ismeretszerzésre volt utalva, mielőtt a válasz­tott technikai szakág felé fordult volna.66 Építészi tanulmányait azonban alig kezdte el, amikor már félbe is kellett hagynia, s diplomát nem szerez­hetett, mert édesapja mihamarabb önálló kenyérkeresetre kívánta szo­rítani, s ő meghajlott a sürgető kényszer előtt: a negyedik év befejezése nélkül kilépett, s díjnok lett a vasútnál. Álmát azonban nem adta fel, s ez idő alatt is, vendéghallgatóként eljárt a Mintarajztanoda esti tanfolya­mára rajzolni, és a Nemzeti Múzeum képtárába másolni. 1878 nyarán, a boszniai okkupáció során bevonult, mint tartalékos hadmérnökségi had­nagy, s csaknem tíz évig, 1887-es önkéntes leszereléséig a honvédség kö­telékében maradt.6' Közben azonban, egyéves tényleges szolgálat után, sikerült annyi pénzt összeszednie, hogy Bécsbe mehessen és beiratkoz­hasson a Képzőművészeti Akadémia építészet szakára, ahol ő is Theophil Hansen tanítványa lett. A felületes életrajzok a közös mester miatt vé­lelmezik Gerster és Mirkovszky kapcsolatát innen eredőnek, pedig ekkor Gerster már régen nem volt Bécsben: Mirkovszky még a pesti Műegyetem hallgatója volt, amikor ő már a gazdasági iskolát tervezte Debrecenben. Évfolyamtársa volt viszont Mirkovszkynak Gerster egyik unokatestvére, Kölber Lajos építész, s bár köztük is csak feltételezhető a barátság, ha így volt, a Gersterek szoros családi viszonyait ismerve, kapcsolatuknak lehet ez a forrása; ahogy az lehet Gerster Béla is, akivel Mirkovszky együtt szol­gált Boszniában.68 65 Greguss Imre (1856-1910) festőművész és rajztanár, de még inkább öccse, Greguss György (1860-1908) élete sok ponton mutat egyezést Mirkovszky sorsával. A pol­gári-értelmiségi Greguss családban azonban természetes volt a művészi (és egyál­talán, a szabad) pálya választása: mindhárom Greguss gyerek művész lett; Greguss Imre keresztapja Henszlmann Imre műtörténész volt, s bíztatására már 17 évesen a müncheni akadémián, később Párizsban, Velencében, és Benczúr mesteriskolájában tanult; pályája kezdete reményteli volt, de egy csalódás elkedvetlenítette s megölte benne az alkotó erőt. Öccse a tengerésztiszti pályát választotta, de kiteljesedni nem tudó, határozatlan irányú művészi hajlama megbontotta az elméjét. Vö. D., Greguss Imre, Művészet, 1910/8,330-338, S. A., Greguss György, Művészet, 1913/10,393-398. 66 A kir. József-műegyetem belszervezeti szabályzata. In ZELOVICH Kornél, A Magyar Ki­rályi József Műegyetem és a hazai technikai felsőoktatás története, Budapest, 1922, 150-151;. A Műegyetem rövid története 1782-2000, in KISS Márton (szerk.), BME Mil­lenniumi Évkönyv, Budapest, 2000,12. 67 Budapesti Közlöny, 1878.február 10. (hadnagyi kinevezés), 1883. novembere (főhad­nagyi kinevezés), Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 1884. de­cember 24. (szabadságolás), 1887. február 28. (kilépés) 68 FLEISCHER Gyula: Magyarok a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Budapest, MTA, 1935. Pákái Kölber Károly Lajos építész (1857 Budapest, apja id. Kölber Fülöp), bu­dapesti műegyetemi tanulmányok után, 1879-1881 között volt Hansen tanítványa Bécsben. Hazatérte után, Baumann Károllyal szerződve, a Baumann és Kölber épí­Mirkovszky a Hansen-akadémián küzdelmes és sikeres éveket töltött: önmagát fenntartani valószínűleg csak bérrajzolásból tudta, de minden év végén pályadíjat nyert: 1880-ban Georg Pein-díjat kapott éves munká­ja elismeréseképpen, '81-ben a Füger-díj ezüst fokozatát egy villa fogadó­terének megtervezésére kiírt pályaművel, '82-ben pedig Rosenbaum-díjat nyert, a sixtusi Madonnához tervezendő reneszánsz képkeret feladatának legjobbnak ítélt megoldásával.691883-ban a római ösztöndíjra pályázott (ez valószínűleg az az egyhavi tanulmányút lehetett, amit Gerster is el­nyert 1870-ben), de a pályamunkán összekülönbözött Hansennel, így a lehetőségtől elesett. Tanulmányi idejét ezzel kitöltötte, de valószínűleg diploma nélkül távozott Bécsből is, és építési gyakorlatot sem szerzett. Bár önmagát élete végéig, mint „építész és festő" határozta meg, nem talál­tuk annak nyomát, hogy a kötelező iskolai gyakorlaton túl önálló épület­terveket készített volna.70 Kiváló és könnyed rajzkészségét azonban már ekkor felismerték építésztársai, s a nehezebben rajzoló kollégákat gyak­ran kisegítette az építészeti tervpályázatokhoz készített látványtervekkel, illetve a kész épületeket megörökítő távlati képekkel.71 Építészbarátja is úgy parentálja később, mint akinek „speciális foglalkozása volt körünkben, olyan, amely szomorú távozása után határozottan betöltetlen maradt"n Másvalaki arra figyelmeztet, hogy „ne feledjük az architektúrái festésze­tet sem, mint a művészi tervezések egyik lényeges részét. Magyarországban már jóformán külön építészeti festők is léteznek: ilyen volt a nagytehetségű Mirkovszky Géza. [...] Az architektúrái festészetnek főleg a látképek készí­tésénél van szerepe, bár belső díszítések feltüntetéséhez is szükséges. Ezen a téren is nagyot fordult a világ. A század elején még a legnagyobb pontos­ságot látjuk. Pollack díszteremtervezetei versenyeznek a középkorbeli mini­atűrfestő barátok aprólékosságával, ma már az angol és hollandi mesterek széles színfoltjaival készülnek e tervek, inkább a szín hatásra számítva, mint a részletek hűségérem Ez utóbbi kitétel azonban, bár Mirkovszky saját ter­veire talán áll, de felkérésre készített rajzainak mindegyike a részletekbe menően precíz. „Ha kész képének valamely része neki magának nem tet­szett, képes volta fáradsággal készített egész művet teljesen újra kezdeni, de keze alól csak sikerült munkának volt szabad kikerülnie Hazatérése, 1884-85 után továbbra is könyvillusztrációk, térképek és perspektívarajzok készítéséből élt; az Akadémia ekkor induló Magyar Történeti Életrajzok című sorozatának első köteteihez készítendő rajzok­hoz anyaggyűjtő utazásra Is vállalkozott: 1885 nyarán bejárta a Felvidéket tészirodában számos belvárosi bérházat tervezett és/vagy épített, legjelentősebb munkájuk 1896-ban az Uránia-palota felépítése Schmal Henrik terve alapján. 69 Die Presse, 1880. július 19., 1881. július 25., Morgenpost Wien, 1882. július 23., VÚ, 1882. 31.496. 70 Nekrológja ugyan megemlíti, hogy bécsi évei alatt, megélhetésképpen „egy kisebb színházat is tervezett" - ezt azonban nem tudjuk mihez kötni. KOMOR, 147. 71 Ez a gyakorlat nem volt szokatlan építészkörökben: ezt előző korszakban példá­ul Schickedanz Albert töltötte be ezt a szerepet. Vö. PAPP Gábor György, Adalékok Steindl Imre építészi tevékenységéhez, in Ars Hungarica, 2000.2.259-272. (271) 72 KOMOR, 147. 73 KÉZDI-KOVÁCS László, A magyar építészet, Pesti Hírlap, 1899. június 7. 74 KOMOR, 147.

Next

/
Thumbnails
Contents