Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
56 SZABÓ ANNA VIOLA Pázmány-emlékek nyomában.75 Ezen a felmérésen az akkor még szintén kezdő, de már a Vasárnapi Újság rajzolójaként működő Dörre Tivadarral együtt vett részt, akit még 1877-ből, a Mintarajztanoda esti tanfolyamáról ismert. Talán a kapcsolatnak, talán a referenciának köszönhető, hogy ez időtől kezdve Mirkovszky rajzai is megjelenhettek a lapban, így elsőként az Országos Általános Kiállításra a Városligetben fölépített pavilonokról, majd a szegedi színházról és az esztergomi prímási palotáról festett nagyméretű akvarelljeinek litografált változatai.76 Rajzkészségének köszönhette ez időben elnyert rendszeres foglalkozását is: Thék Endre bútorkészítő nagyiparos műhelyében festett enteriőr-perspektívákat. Mindeközben ismét látogatni kezdte a Mintarajztanodát: 1885-ben Lotz Károly mesteriskolájának lett vendéghallgatója. Ma már ki nem deríthető, hogy a Lotzcal töltött néhány hónap alatt módja nyílt-e mestere valamelyik aktuális munkájában segédként részt venni, vagy képzettsége akkor még nem érte el az ehhez szükséges mértéket és bizalmat. Lotz ekkor fejezte be az Operaház mennyezetét és készítette el a freskó kisebbített olajfestmény-változatát az országos kiállításra, s dolgozni kezdett a Terézvárosi Kaszinó - később a Párizsi Nagyáruházba beépített - nagytermének mennyezetfreskóján (a házat később Mirkovszky is lerajzolta).77 Ha mást nem, figyelhette a mestert munka közben, s hogy figyelme alapos volt, az felismerhető majd Debrecenben festett falképein. 1885-ben a főváros már az Országos Általános Kiállítás lázában égett, ahol ráadásul a Mintarajztanoda saját bemutatótermet kapott: az esemény már csak ezért sem kerülhette el Mirkovszky figyelmét. A Városligetben fél évre fölépített, májustól októberig álló pavilonerdő, a kiállítás általános képének megörökítése azonban nemcsak munkát biztosított számára, de szemléletét, útkeresésének irányát is befolyásolhatta.78 A kiállításon hangsúlyos szerepet kapott ugyanis a háziipar bemutatása, s ehhez kapcsolódóan, itt rendezték be a millenniumi kiállítás néprajzi falujának előképéül szolgáló parasztszobákat, benne magyar és nemzetiségi tájegységek jellegzetes berendezésével, tárgyaival, viseletével. Noha 75 Századok, 1885,687: Irodalmi szemle; ACSÁDY Ignác, Széchy Mária 1610-1679, Budapest, 1885; FRAKNÓI Vilmos, Pázmány Péter 1570-1637, Budapest, 1886. Mindkettő Mirkovszky műtárgyrajzaival és díszes kereteivel. Lásd még: Budapest tervrajza (Budapest belterületének várostérképe), Mirkovszky Géza rajza alapján, színes nyomtatvány, Posner Károly Lajos és Fia Térképészeti Műintézete, 1885 körül. 76 Az országos kiállításból - A Közmunka- és közlekedésügyi minisztérium csarnoka. Kozmata fényképe után. Jelzése: Mirkovszky 85. VÚ, 1885.31.502; A herceg- prímás esztergomi palotája nyugatról. Mirkovszky Géza rajza. Jelzése: Mirkovszky 86. VÚ, 1886.44.703,1891.5.69.; A szegedi színház. Letzter fényképe után rajzolta Mirkovszky Géza. VÚ, 1886.42.667, és Az új városi színház távlati képe. Tus toll- és ecsetrajz. Jelzése: Mirkovszky 86,51x34 cm. Vö. ZOMBORI István, A szegedi múzeum első önálló Várostörténeti Leltárkönyve 1918-1943, in A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Studia Historica 5, Szeged, 2002.489. Mindkét épület 1883-ban épült, Lippert József, illetve Fellner és Helmer tervei alapján (ez '86-ban újjáépítve); a csarnokot Christian Ulrich tervezte. Lásd még Korzó a kis kioszkkal című illusztrációját Az üdülő Budapest című cikkhez, Magyar Salon, 1884. augusztus 1. 77 VÚ, 1885.13.213., 1885.37.600-601.; Architektonische Rundschau (AR), 1890.5. Tafel 33-34. 78 Megemlítendő, hogy a kiállítás díszkapuját Gerster Kálmán tervezte, rajzot róla azonban nem Mirkovszky, hanem Dörre készített a lap számára. VÚ, 1885.15.241,1885.18.291. a kiállítás célja elsősorban a háziipar-egyletek munkáinak bemutatása, az eredeti magyar mú'ipar fejlődésének reprezentálása és áruforgalmának fellendítése volt, Mirkovszky számára, aki felesége emlékezése szerint a népművészet minden ága iránt rajongó szeretettel és gondos figyelemmel viseltetett, e kultúra tárgyainak ilyen fölértékelése és hangsúlyos bemutatása nem lehetett közömbös.79 Éppúgy nem, mint az év másik fontos eseménye, Huszka József rajztanár Magyar díszítő styl című képes albumának januári megjelenése, amely a magyar népszemléletre, a nemzeti művészet eszméjére s a formálódó néprajztudományra egyaránt döntő befolyást gyakorolt. Huszka a magyar népművészetet nem történetiségében ismertette, hanem pusztán motivikusan, elemeire bontva használta: az ornamentika egységeinek a történeti kontextusából kiszakított perzsa, indiai, keleti tárgyakról, épületekről vagy régészeti leletekről vett motívumokkal való megfeleltetésével a magyarság keleti eredetét, ősisé- gét kívánta bizonyítani. Noha a munka ideológiai háttere is nagy hatást tett a kortársakra (művészekre és politikusokra egyaránt), ettől eltekintve, az alapos gyűjtőmunkával, a pontos részletrajzokkal, színes, összehasonlító táblákkal Huszka hatalmas motivikus példatárat tett le az asztalra, amellyel évtizedekre kihatóan megtermékenyítette nemcsak az iparművészeket, a háziipar és az iparrajziskolák mintalapjainak tervezőit, hanem az építészeket is. Lechner Ödön például bizonyíthatóan nagy hasznát vette az öt év múlva elkezdett Iparművészeti Múzeum tervezésekor80, és díszítőfestőink is az ekkor épülő reprezentatív állami épületek, vagy akár a Mátyás-templom dekorációjának megrajzolásakor. Sem az építészek, sem az Általános Kiállítás többnyire lelkes amatőrökből verbuvált szervezői nem vettek még ugyanakkor tudomást magáról a népi építészetről: nem tudományos szempontú, néprajzi kiállítás készült, nem házakat, csak egy- egy jellegzetes bútorokkal és tárgyakkal telezsúfolt kis szobát mutattak be, elképzelt, bábukkal beállított jelenetekkel, színpadképszerűen. A nép építészetének mint továbbfejleszthető, Huszka könyvéhez hasonló példatárat nyújtó forrásnak a műépítészetben való felhasználására a Lechnert is meghaladó, következő építésznemzedék, Kós Károly és köre felbukkanásáig kellett várni.81 Mindezt Mirkovszky szempontjából azért fontos elmondani, mert könnyen lehet, hogy „a magyar építészeti stíl megállapítására szolgáló törekvései", melyet halálakor érdemeként nevéhez kapcsolnak, innen eredeztethető, s nem gyermekkori álom volt, amely már a műegyetemi tanulmányokra is indította volna. Nekrológjában azt olvashatjuk, amit Lechner Ödön bírálói ugyané szavakkal hangoztattak: „Olyan föladatra akart vállalkozni, melynek megvalósítása egy-egy kornak igen, de egyet79 Az emlékező szavakból nem derül ki, hogy ez a szeretet és figyelem mikor támadt benne - lehetséges, hogy éppen a kiállítás keltette fel. 80 SISA József, Lechner, az alkotó géniusz, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2014,1822. 81 SISA József, Az 1896-os ezredéves kiállítás néprajzi faluja és a magyar állam önreprezentációja, Korunk, 2001, július; GERLE János, Gondolatok az építészet és a népművészet kapcsolatának történetéről, in ŐRINÉ Nagy Cecília (szerk.), A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen, Gödöllő, 2006,23-31.
