Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen kertkultúrája és Pohl Ferenc
44 SURÁNYIBÉLA lében került be Európába. A kezdeti időben emberi táplálékként szolgált, gumóját fogyasztották keményítőtartalma miatt, sőt ipari feldolgozás után készült belőle a „ gueensland arrowroot" nevű termék. A korai újkori Európa neves botanikusa, a vallon származású Clusius révén jutott hozzá Batthyány Boldizsár. A kána már kerti növény a 17. században. Lippai János is beszámolt róla. Hazai elnevezése változott az idők során. Az indiai nád megnevezést a virágnád váltotta föl, majd végleges formában rózsanádként terjedt el. Az első lépéseket hazai kultuszában Muhle Árpád tette meg, de a hazai nemesítést Pohl Ferenc tette elismertté Debrecenben. A második világháború hadi cselekményei az addigi nemesítés eredményeit elpusztította, a nemesítési munkát elölről kellett kezdeni. Pohl Ferenc, 1952-ben nyugdíjazása után, Pallagon helyezkedett el és Karmacsi Bertalan káposzta-nemesítésének rovására látott munkához. Rövidesen új fajták sorjáztak az általa vezetett nemesítő csapat munkája nyomán: Csaba vezér, Lilla, Pallag szépe, Fortuna, Ágnes stb. De a neve is bekerült a debreceni kána panteonjába: „ Pohl Ferenc emléke". Lényegében a nyugdíjazása utáni bő évtized a kána-nemesítésjegyében telt el. Az okszerű mezőgazdaság kibontakozásának időszakában a magyar növénynemesítés érdeklődésének homlokterében először a szántóföldi termesztésű növényfélék nemesítése állott. A kerti növények - így a zöldségfélék - jóval később „jutottak szóhoz." A nagyobb arányú nemesítésük csak a 20. század első harmadában vette kezdetét. Hosszú időn keresztül a paraszti fajták - tájfajták94- uralták a terepet. Debrecenben és környékén is kialakult egy-egy növénykultúra termesztési körzete, sőt egy némelyikének a nemesítése is itt vette kezdetét. Pallag székhellyel működött a Kelet-Magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, amelynek kertészeti osztályát Karmacsi Bertalan vezette. Noha maga az intézet 1954 után Budatéténybe került át, a Pallagl Kísérleti Telep továbbra is létezett. 1960-ban az agrártudományi főiskolához, majd az agrártudományi egyetemhez csatolták. Karmacsi Bertalan hozta létre a pallagi telepet és miután nyugdíjba vonult, szaktanácsadóként dolgozott 1970-ig. Mivel Hajdúhadházon, Tégláson és Nagyecsed környékén nagy hagyománya volt a káposztatermesztésnek, Karmacsi a fajtákat begyűjtötte és hozzáfogott nemesítésükhöz. Munkatársai közé tartozott Preczner Gábor, Harmat Lászlóné és Sütő Ibolya. A nemesítés eredményeként megszülettek a következő téli káposztafajták: hadházi, nagyecsedi és a pallagi gömbölyű, továbbá a pallagi lapos. A nemesítő munka rangot adott a káposztatermesztésnek, amelynek hagyományai visszanyúltak a 18. századba, a Téglás határában folyó művelésre. A debreceni céhmesterek is különösen kedvelték a húsos savanyú káposztát. A debreceni káposztavásárok az alföldi piacélet színfoltjai voltak. Pallagon foglalkoztak még görög-és sárgadinnye nemesítésével is, valamint fajtafenntartással. 94 Surányi 2007.158-160. Monográfia született Karmacsi Bertalan tollából: A káposzta- félék termesztése, amelynek 1955. évi kiadásét még számos követte. A tágabban értelmezett fogalomba beletartozik a karfiol, a karalábé, a kinai kel, a bimbóskel stb. A debreceni virág-és dísznövénykertészet körében talán az Ábel-csű- lácP’’ az, amelyik közel másfél évszázad óta folyamatosan közvetíti a virágok üzenetét az emberek felé. Gárdonyi Géza: Szüleim gyémántja című kötetében megemlíti, hogy öccsének, Árpádnak a keresztapja Ábel Mihály, aki a méltán híres Ábel Aladár (1914-1989) nagyapjaként a kertész-dinasztia megalapítója volt. Pannóniából hosszú út vezetett, amíg a családtagok „debreceni polgárokká" váltak. Üvegházi növénykultúrák nevelésére szakosodtak. Ellátták a debreceni piacot ciklámennel, hamvaskával (aggófű), gloxiniával (csuporka), kankalinnal, majd később tökélyre fejlesztették a pálmanevelést. A harmadik generáció képviselője Ábel Aladár munkásságával nemzetközi elismerést szerzett. A világ-és dísznövénykertészet mellett primőrneveléssel is foglalkoztak (pl. szamóca, uborka stb.), sőt beiktatták a vadrózsaszemzést is. Begóniák, orchideák nevelése jelezte a választék bővülését. Ábel Aladárnak nagy érdeme van abban, hogy szűkebb pátriájában meghonosította a csiperkegomba termesztést. Mohácsy Mátyás (1881-1970) híres magyar kertszakember azonban Ábel Aladárt „ pálmagyáros" címmel ruházta föl, mivel ez a növénycsoport vált kedvencévé. Az Ábel-testvérek növénykiállításai mindig országos visszhangot keltettek, ugyanakkor a város parkjai, sétányai is őrizték kezük nyomát, úgy 1945 előtt, mint azt követően. A családi keretek között működő magánkertészet kedvező légkörre talált a „ Pohl- korszak" évtizedei alatt. Összegzésként elmondható, hogy Debrecen kertgazdálkodásának történelmi - adatolt - gyökerei visszanyúlnak a 16. századba. A városi településszerkezetbe tagolódó kertségek napjainkban is élnek az utcanevek, városrészek elnevezéseiben. A debreceni kertségek hosszú időn keresztül elsősorban a szőlőművelés színterei voltak és csak a köztestermesztést alkalmazva adtak lehetőséget egyéb kerti növények művelésére. A kertségek megszületése idején a város népességének a megélhetését az állattartás és a kereskedelem biztosította, amely később is csak arányaiban módosult. A belterjes mezőgazdaság nehezen tudott utat törni magának a város gazdasági életében. A kertségek megléte ellenére Debrecen és környéke a kertgazdálkodás terén nem érte el Kárpát-medence kertészeti „ központjainak" színvonalát. Az állattenyésztés és a szántóföldi növénytermesztés különösen a 19. századtól meghatározó szerepet játszott. A kertgazdálkodás csak üde színfoltot képviselt hagyományai és eredményei ellenére. Nem véletlen az, hogy a „ maradandóság városában" a kertművelés belterjesedése csak az 1920-as évek elejétől datálható, ami viszont egybeesik Pohl Ferenc debreceni időszakával. A faiskola, gyümölcsös és csemetenevelés, zöldségtermesztés, virág-és dísznövénykertészet - a városgazdálkodás keretein belül - Debrecen viszonylagos lemaradását hívatott csökkenteni, amihez partnerként a magán kertészetek csatlakoztak. A városlakók szempontjából vélhetően a legszembetűnőbb eredmény Debrecen „ zöldarculatának" megteremtése, ami az életminőség egyik 95 Ua. 151-154. Személyes találkozás révén vált ismertté a kertészdinasztia tevékenysége, amelyet az utódok manapság is folytatnak.
