Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)

Történettudomány, művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen kertkultúrája és Pohl Ferenc

DEBRECEN KERTKULTÚRÁJA ÉS POHL FERENC

37

ban lévő kertekben alakult ki, hiszen (akkoriban) közületi kertgazdálkodás csak kismértékben volt."55 56

A GYÜMÖLCSKERTÉSZET FEJLŐDÉSE

A városi „ zöldfelület" mellett a gyümölcstermesztés nagyarányú bővülése jellemzi a két világháború közötti évtizedekben Debrecen kertgazdálkodását. Az első világháborút követő határmódosulások számos intézkedés megtételére ösztönözték az illetékeseket. Egyes termesztési tájak az új határokon kívül kerültek, ami módosította a belföldi fogyasztást, sőt a kivitelt is. De az is tény, hogy a magyar gyümölcstermesztés színvonala az élenjáró külföldhöz képest, kívánnivalót hagyott maga után. A felemás helyzetre mutatott rá Beke L.%: „ Gyümölcsfogyasztásunk csak gyermekcipőben járkál, hiszen vannak tekintélyes vidékeink, ahol ez csak a gyermekek éretlen és hullott gyümölcs-fogyasztásában merül ki, továbbá vannak területeink, ahol a kajszibarackot például alig ismerik, cseresznyéhez, szőlőhöz, őszibarackhoz, almához pedig csak ünnepélyes alkalmakkor jutnak általában hozzá. Téli almából, mogyoróból, dióból a termesztésünk olyan kevés, hogy ezekből majdnem minden évben behozatalra szorulunk (...) egyetlen népélelmezési cikkünk a dinnye (...) Szőlőtermő vidékeinken csak a szüretelő munkások laktak jól évente egyszer szőlővel." Ez volt az a korszak, amikor megfogalmazódott a „ Kert- Magyarország" koncepciója is, bár ez végső soron nem volt több, mint a „kivezető út" egyik elágazása, a helyét kereső Magyarország jövőképének lehetséges változata. Az 1935. évi gazdasági összeírás szerint Csongrád megyében volt a legtöbb gyümölcsfa (585 darab) egy négyzetkilométeren, a legkevesebb viszont Hajdú megyében (198 darab) ugyanakkora területen.

Az 1920. évi XVIII. te. által életre hívott mezőgazdasági kamarák, így a területileg illetékes Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara (TiMeKa) is kivette részét a gyümölcstermesztés mennyiségi bővítéséből és minőségi javításából. A kamara kertészeti és szőlészeti szakosztályában Pohl Ferenc városi főkertész, továbbá ifj. Paczelt János is szerepet vállalt. A TiMeKa kertészeti szaktanácsadójaként működött Czapáry Bertalan. A két világháború között megnőtt az érdeklődés a kamara területén, így Debrecenben is a kertművelés iránt. Terjedt a zöldségfélék, főzeléknövények és a vetőmag szerződéses termesztése. Mindez elmondható a szőlő-és gyümölcsfélékről is. Rendszeressé váltak a gyümölcstermesztési tanfolyamok, amelyeket általában Debrecenben és Nyíregyházán tartottak, levéltári forrásokkal alátámasztva. A kertészeti kiállítások is hozzájárultak a gyümölcstermesztés szélesebb körű terjedéséhez.

55 Ua.25.

56 Surányi B. 2007.177-179. Pohl Ferencnek a város gyümölcstermesztése fejlesztésének

érdekében tett erőfeszítéseit az vezérelte, hogy bebizonyítsa, miszerint az Alföld alkalmas gyümölcstermesztésre, csak jól alkalmazkodó fajokat és fajtákat kell telepíteni. Vásáry István polgármester 1929-ben elfogadta javaslatát a mintagyümölcsös

létesítéséről, 176 kát. holdat átengedve számára. Lásd: HBmL XI. 81.1.

Debrecen vezetése igyekezett mindent megtenni az országos elvárások érvényesítéséért. A város országos hírnévnek örvendő pomológusokat57 (gyümölcstanos) hívott meg a helyi gyümölcstermesztés szakmai megalapozására (Angyal Dezső, Mohácsy Mátyás stb.). Az Országos Pomo- lógiai Bizottság a tájtermesztés irányelveit követve, Debrecen és tágabb környezetének gyümölcstermesztési jellegét kialakítandóan, az általuk ajánlott gyümölcsfélékből és fajtákból 1920-1935 között 436 cseresznye-, 1470 meggy-, 410 körte-, 3810 szilva-, 2870 kajszibarack-, 349 dió-, 4523 alma-, 532 birs-, 176 mogyoró csemetét telepítettek.58 Az 1930-as években 59 a becslések szerint hozzávetőleg 20-25 ezer gyümölcsfát ültettek el Debrecen belterületén és határában. A facsemeték mintegy felét a városi faiskola, a másik felét magánfaiskolák hozták forgalomba. A város belterületén, a külsőségeken és kertségeken kívül közel ezer kát. holdra volt tehető a gyümölcstermő terület kiterjedése a város tágabb határában. Közülük megemlítendő pl. Lőcsei Andor nagycserei almatelepítése, a Wolf-család almaültetvénye stb.60 A két világháború közötti időszakban, a jövedelmezőséget tekintve, az almatermesztés volt a legsikeresebb. A meggytermesztés jóval elmaradt mögötte, mert a rossz termékenyülés miatt, a terméshozamok nagysága széles skálán mozgott. Mindez a nagyobb arányú telepítéseket korlátozta.

57 /fomozóczy szerk. én. 28.

58 Balogh 1940.-153.

59 Ua. 154. Az 1930-as években a város faiskolájának faj-és fajtaajénlatát tekintve megemlítendő: a debreceni muskotály és a Paczelt-féle szilva újdonságnak számított. Az almák közül a nyári fontos, az asztrahányipiros, a cox narancs renet, a húsvéti rozmaring és a Jonathan stb. fajta tartozott a kelendők közé. A körtefáitokat elsősorban az arabitka,, a Vilmos és a társulati esperes képviselte. A birs-félék a bereczki bőtermő és a konstantinápolyi fajtával voltak jelen. A meggy fajták közül a pándi üvegmeggyet a helyi fáma Debrecenhez kötötte, ami a kínálat zömét jelentette. A cseresznyék közül a germersdorf, a jaboulay és az Eugenia császárnő fajták részesültek előnyben a csemetenevelés során. A szilvaféléket a már említett két „debreceni" fajta és a beszterceimuskotály, továbbá az olasz kék szilva képviselte. A sárgabarackok közül a magyar legjobb, a késői rózsa és a korai piros tartozott a csemeték választéka közé. A diófajták gerincét a milotai képezte, noha nevelték a papírhéjú és a félpapírhéjú csemetéket is. Az őszibaracőcsk-félék a mezőkomáromi duránci és a Paczelt magonca fajtákra szorítkoztak. A faiskola ajánlata között szerepelt a diósdi félpapírhéjú és a magnemes édes mandula fajta is. Lásd: HBmL. Xl.81.1.

60 Balogh 1940.155. Az 1940-es években Dobos Lajos városi kertészeti intéző elemzésében értékelte a város gyümölcstermesztési múltját, egyúttal utalt a jövőben követendő útra. A gyümölcsészet terén is hosszú időn keresztül érvényesülta „botanikus-kert" szemlélet, amelynek lényege: minél több fajtát összegyűjteni. Véleménye szerint Debrecen gyümölcstermesztése a 20. század fordulóján öncélú volt, noha a város ellátta önmagát, a kivitelre azonban nem gondolt. Ebben az időszakban a magyar fajtáknak nem volt becsülete.1920 után új alapokra került a gyümölcságazat és az átalakulásban „.. .a város a legnagyobb részt vállalta magára az átszervező, átépítő munkából.!...) Ma (1940-es évek eleje) ott tart, hogy van sok nagy haszongyümölcsöse, melyek évről-évre nagyobb terméssel örvendeztetik meg tulajdonosukat.” Javasolta annak a szakmai szempontnak az érvényesítését, hogy Debrecen környéke nyári (nem téli) gyümölcs termesztésére alkalmas. Kevés fajtát kell igénybe venni és nyári gyümölcsöt, főleg a pándi meggyet (csonthéjas) ajánlatos termeszteni. Lásd:Uő: Debrecen város gyümölcstermesztése 40 évvel ezelőtt, ma és negyven év múl va.=Debreceni Képes Kalendárium. 1940. XL.174-178.