Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen kertkultúrája és Pohl Ferenc
38 SURÁNYIBÉLA A debreceni gyümölcsészet sikerágazatának tekinthető a köszméte termesztésének meghonosodása és törzses művelésének elterjedése.61 62 63 Ez a művelési forma feltehetően az első világháború „ hozománya" volt, amely a hazakerült magyar hadifoglyok révén eresztett gyökeret Debrecenben és környékén. Lehetséges, hogy létezett egy előzetes színtere is az országban ?! Az 1920-as évek elejétől mutatható ki jelenléte a város kertgazdálkodásában. Lényegében „ amatőr kertészek" növényeként hiresült el ez a növénykultúra. Török Gábor62 ösztönzésére vált a köszmétejegres, piszke, pöszméte) a debreceni kiskertek kedvelt gazdasági növényévé, elsősorban mint konzervipari alapanyag. A külföldi piac is nagy érdeklődést mutatott iránta. Külön ágazattá vált az oltványtermesztés, ami hozzájárult termesztésének gyors terjedéséhez. Csapó László - MÁV alkalmazott - „másodállásban" 1929-1931 között életre hívta az „Első Magyar Egres- oltvány-termelő Faiskoláját", amely 1962-ben zárta be kapuit, országosan terjesztve a köszmétetermesztés „ debreceni módon" gyakorlatát. 1932-ben megalakult a Gyümölcstermesztők Országos Egyesülete, amelynek helyi fiókját 1933-tól Balogh Vilmos növényvédelmi ellenőr irányította. Az egyesület a gyümölcstermelők szakmai és érdekvédelmi szervezete volt. 1935-ben Debrecenben városi növényvédelmi iroda nyílt és 1937-től rendszeressé váltak a tanfolyamok. A kiállítások szervezésére is sor került, amelyen a beiskolázott hallgatókon kívül sok érdeklődő is megjelent. Debrecenen kívül a vidéki települések is otthont adtak ilyen rendezvénynek. A kiállítások-,, Hajdúhát" címmel - összegzésre és a további teendők megismerésére kedvező lehetőséget nyújtottak. A gyümölcstermesztők szakmai képzéséhez jelentős mértékben hozzájárult a Pallagi Gazdasági Akadémia is, ahol az oktatás mellett önálló kertészet és szőlészet is működött. Győrök Leó 7'/Vöc/fl/6íakadémiai tanár 61 Harmat szerk.1987.10-11. Dobos Lajos: A köszméte és termesztése debreceni módra. Bp. 1960. című munkájában jó áttekintést ad a debrecenivé vált bogyósgyümölcs féle műveléséről és hasznosításáról. A hagyományt teremtő növény iránt töretlen volt az érdeklődés egészen a rendszerváltásig. Nemesítésében neves szakemberek vettek részt nemcsak Pallagon, hanem Újfehértón is, amelynek révén új nemes -és alanyfajták kerültek termesztésbe. Minderre utal Harmati, is, az általa szerkesztett munkában. Azi98o-as évektől azonban már hanyatlott művelése, amelyben számos tényező közrejátszott. Mindenesetre a növény megmaradt „debreceninek". Kezdetben azonban nem dívott még a törzses művelés, amelyre csak az 1920-as években tértek át, addig a bokor-forma volt az általános. 62 Komoróczy szerk.én. 28-30. Török Gábor a zöld óriás fajta mellett tette le a voksot, amelyet az 1930-as évektől kezdett termeszteni és később általánosan elterjedt a kerttulajdonosok körében. Zöld oltással szaporították, sokszor „ emeletes fácskát" alakítottak ki sorművelése során. Az 1930-as években főleg Ausztriába, Németországba szállították, sőt az Egyesült Királyságban is értékesítették, a háborús helyzettől függően. Lásd: Jeszenszky A1995.159-160. Csapó László - szakképzettség nélkül - két kát. hold területet bérelt a Böszörményi úton. Évente 1800 nöl terület telepítéséhez szükséges csemetét állított elő. Faiskoláját több megnevezéssel illették, így az „ Első Tiszántúli Pöszméte Csemetekert" megnevezés is ismert volt. Lásd: HBmL. XXIV. 264.1. 63 Szászszerk.1994.233. Győrök Leó nyugállományba való vonulása után Szabó Miklós, Rippka Lajos, Velich István, majd közvetlenül 1945 után Karmacsi Bertalan (neves nemesítő) és őt követően Radnóczi Ferenc segítette az egyesületi munkát. Lásd: SzászSzékelyné Sípos-Jávor szerk. Db. 2003.105.,115., 124., 131. 1923-1937 között a kertészet-szőlőművelés oktatója, a kertészeti gyakorlat vezetője, valamint kertészeti főfelügyelő és borpincevezető volt. A városi kertészet64elismertségét jól példázza, hogy a Monre nevű angol részvény- társaság őszi-, sárgabarack, pöszméte, piros ribizke (ribizli) angliai kivitelére szállítási szerződést kötött a várossal. Minderre közvetlenül a második világháború kitörését megelőzően került sor, amikor már a német befolyás igen erőteljes volt a mezőgazdasági termelvényeket illetően is. 1937 októberében a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete (GyOSz), valamint a Debreceni és Hajdúmegyei Kertészeti Egyesület közös rendezésében kiállítás és vásár adott számot az ágazat helyzetéről, amellyel végső soron a városvezetés „.. .a kiállításnak oktató jelleget kívánunk adni." A seregszemle summázataként fogalmazódott meg, hogy „.. ,a faiskolai és dísznövény termékek emelkedtek ki, míg a gyümölcsfélék kevesebb sikert arattak." Ez utóbbi mennyiségi növekedése nem járt együtt a minőségi színvonal javulásával. A szakmai fogások kevésbé változtak, idegenkedés fogadta az új módszereket, sőt a termőterületek gondozása is elmaradt a kívánt szinttől. Jóllehet a tanfolyamok létszáma nem adott okot a panaszra, midőn a szakmai összejövetelek látogatottsága sem, de ezt nem követték a tettek. A kísérletezési hajlandóság alacsony fokon maradt. Nem beszélve arról, hogy a debreceni kertkultúrának - mint a belterjes gazdálkodás fokmérőjének - a Duna-Tisza közi kertes tanyák minőségi színvonalához képest, jelentős volt a lemaradása. Nem volt véletlen, hogy a városi közgyűlés 44/1934. sz. alatt hozott határozata elrendelte a gyümölcsfák kötelező bejelentését, ápolását és védelmét. Egyúttal kötelezte a polgármestert, hogy gondoskodjék elegendő létszámú szakképzett kertészről és egyéb kisegítő munkásról, ezzel is segítve a színvonal javulását. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy átfogó szemléletváltás következzen be a helyi kertgazdálkodásban. A KONYHAKERTI GAZDÁLKODÁS A konyhakerti növények termesztése régi keletű, főként a ház körüli kertekben dívott, köztes műveléssel. Amint már említettük, ez jellemezte a debreceni kertségeket is. Azt sem szabad elfeledni, hogy 1662 utáni években már Debrecen környékén kiterjedt tormatermesztésrőF tanúskodnak adatok. A19. században főleg Békés, Csongrád és Pest megye jeleskedett ezen a téren. Lendületet adott a hazai zöldségtermesztésnek a 19. század második felében a bolgárkertészek megjelenése, akik az intenzív földhasználat mesterei voltak. Az Alföldön a nagyvárosok környékén állították elő termelvényeiket. A két világháború között a zöldségtermesztést ösztönözte a gazdasági világválság, a táplálkozási kultúra változá64 Lásd: 62. jzet. 65 Somos 1983.25. Jeszenszky 1985. március 5-i keltezésű, a szerzőhöz írt levelében kérdezi: „ Van a városban egy Liba utca. Nos, ott valamikor nagy területen kertek voltak, kis házakkal, kertészek éltek, ezek termesztették a virágot, cserepes dísznövényeket és zöldségpalántákat a debrecenieknek. Én az 1930-as években jártam ott(.. .kérdés: kik élnek ott, kik emlékeznek erre a kertkultúrára? Kellene, hogy emlékezzenek!" Manapság a Honvéd utca elején működő zöldségesbolt eladója sem tudja, hogy egy múltbeli hagyomány folytatója.
