Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen kertkultúrája és Pohl Ferenc
36 SURÁNYI BÉLA sites összhangját, a kertészeti termelvények elhelyezési lehetőségének bővítését igényelte volna. A vállalati gazdálkodás esetén a kertészeti beruházások terén a város korlátozó szerepe, illetve a vezetés beleszólási joga megszűnt volna. Az 1930-as években megszervezték az ún. üzemi bizottságot, amelyet elsősorban beszámoltatási jogkörrel ruháztak fel - egyeztetési fórumnak tekinthető - s ebben képviseltette magát a városi kertészet is. Látható, hogy lassan, de formálódott a városi kertészet gazdálkodási jellege és vele párhuzamosan a magánkertészetek szerepe is egyre jelentősebb lett. A19. században alakult kertészeti egylet -1911- ben újraszerveződött - 1942-ben szűnt meg véglegesen. Megléte addig is már csak formálisnak tekinthető. Az első világháborút követő évtizedek alatt már semmiféle befolyása nem volt a város kertgazdálkodására. Az 1930-as években szinte kizárólag a kertbarátok és magánkertészek „ asztaltársaságának" szerepét töltötte be. A formálisan működő Debreceni Kertészeti Egylet végső soron nem szűnt meg, hanem mint az Országos Magyar Kertészeti Egyesület Debreceni Fiókja működött tovább 1942. szeptember 6-tól, a Rákosi-rendszer által történt felszámolásig. A VÁROSI KERTÉSZET FAISKOLÁI „A debreceni kertészet elsődleges feladatkörébe a faiskola fenntartása tartozott"-írja Komoróczy Gy.w Közvetlenül a háború után, 1921-ben a város gyümölcsfaiskola és mintakertészet létesítésére a nyulasi katonai gyakorlótérből 10 kát. hold földet adott át a városi kertészetnek, amelyet Pohl Ferenc irányított a Debreceni Gazdasági Egyesület és Debreceni Kertész Egylet tagjaiból verbuvált szakmai grémiummal karöltve. A faiskolák a dísz-és haszonfák csemete-nevelésének a színterei voltak, továbbá itt történt a tiszántúli gyümölcstermesztés számára „ nemes fajták" nevelése is48 49 A faiskolák50fenntartásához rendelkezésre állt a szakképzett munkaerő, kiegészülve napszámosokkal és idénymunkásokkal. Az eredményes gazdálkodásra utalt a 25 %-os haszonkulcs. A faiskolák területén, a sorközöket kihasználva, virágok művelése is folyt, a termelvényeket a Kossuth utcai virágüzlet árusította. 1929-ben a Törvényhatósági Bizottság határozata szintén a gyümölcs- termesztés fejlesztését segítette: Mintagyümölcsös-és kertmunkásképző Iskola szervezése, s egyidejűleg az igénybe vett terület 176 kát. holdra történő bővítése. Mindez jelzi, hogy a két világháború között a gyümölcs- termesztés „ felfuttatása" a gazdaságpolitika egyik fő célkitűzése közé tartozott. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ország területvesztése új termesztő tájak kialakítását tette szükségessé. Többek között a „ szabolcsi alma" is ekkor indult hódító útjára. 1914 előtt az ország legjobb téli alma termő tája Erdély volt és ennek pótlására új termőtájakra volt szükség. Az amerikai téli alma fajták hazai megjelenése ösztönözte a szabolcsi táj beiktatását. A termesztés mellett az állami beavatkozás figyelme kiterjedt a kivitel bővítésére is. A Nagyerdő déli részén már koráb48 Ua.22. 49 Betnár ossz. 1927.74. 50 Komoróczy szeá. én. 22. ban kijelölt városi mintakertészet 5'egyúttal kísérleti térként is szolgált. Pohl Ferenc július 21-én írt jelentésében leszögezi, hogy „...a városi faiskola szorosan bekapcsolódik az Alföld fásítási problémájának megoldá- sába(...) virágtenyésztésünkkel is igyekszünk a város tereit, parkjait szépíteni." A közel 5 kát. hold kiterjedésű nagyerdei kertészetben közel 600 nm nagyságú melegházban folyt a virágpalánták nevelése.52 Az Alföld-fásítási program keretében a Debrecenben folyó facsemete-nevelés pénzügyi nehézségek és az országosan leledző szakmai hiányosságok miatt, csorbát szenvedett. Pohl Ferenc5i többször jelezte az FM (Földművelési Minisztérium) felé, hogy a csemetenevelés országosan szakmai hiányosságokkal küzd, de megoldás nem született. A városi kertészet54 feladatai között szerepelt az 1920-as évektől a Fü- vész-kert ügye is, mivel a Déri Múzeum építése miatt tervbe vették kitelepítését, a klinikák mellett 30 kát. hold területet biztosítva számára. Mindez azt jelentette, hogy a Kollégiumi Füvészkert jogutódjának az egyetemi botanikus kert tekinthető. A városi kertészet munkatársa Bakos Gyula személyében felügyelte 1935-1939 között a telepítés és fenntartás munkálatait. Debrecen kertgazdálkodásának vezetése gondot fordított a szakmai fejlődésre is, hiszen tapasztalatcserék szervezéséből, kiállítások rendezéséből bőven kivette részét, beleértve a nemzetközi színteret is. Különösen a német kertművelés eredményeinek megismerése állt az érdeklődés homlokterében, elsősorban a német orientáció erősödése miatt. A városi kertkultúra korabeli színvonalának megítélése ellentmondásos, főként az első világháborút megelőző időszakról mondható el. 1920 után kétségtelenül nagyot lépett előre, vagyis még a többi városhoz képest is javult. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a többi településhez képest nagyobb hátrányt kellet behozni. Ugyanis 1920 előtt „.. .a kertkultúra lényegében magánosok kezdeményezésére és a tulajdonuk51 Ua. 23. Az alföldi erdőtelepítéseknek és fásításoknak az 1923. évi XIX. te. adott törvényi keretet. Az erdősítésre váró terület kiterjedését 200 ezer kát. holdra irányozták elő, amely jórészt futóhomokos és szikes területet jelentett, mivel szántóföldi művelésre alkalmatlan volt. A Földművelési Minisztérium végrehajtási utasításét az 5420/1928. F.M. sz. rendelet rögzítette. Lásd: Pataky szeá.: A földművelésügyi szakigazgatás története 1867-1948. Bp. 1970.242. 52 Csobán-Herpay szerk. 1940.153-, A városi telephelyek megoszlása 1945-ben: Nagyerdei kertészet -4 kát. hold 833 női FaiskolafBöszörményi út - 91 kát. hold 1140 női Mintagyümölcsös -161 kát. hold 772 női Téglagyári (volt) - kb. 5 kát. hold----------------------mindösszesen: 262 kát. hold 1145 női Lásd: WS/ní.Xl.81.2. 53 Komoróczy szerk.én.23. A szakmai hiányosságok a hazai faiskolák minden területén fennálltak, amire utalt Pohl Ferenc 1938-ban írt levelében. Sérelmezte, hogy jóllehet megnőtt a gyümölcsfa-telepítés iránt az igény, de bővült a köre a megbízhatatlan gyümölcsfaiskoláknak és az általuk nevelt fajtáknak. A faiskola-nevelés országosan nem állt olyan szinten, hogy az állam elvárásait teljesíteni tudja, így a „ köznek mértéktelen károkat okoznak." A levelet a Hajdúvármegyei és Debreceni gyümölcstermesztő Egyesület nevében írta. Azon túlmenően, hogy a szakemberek szerepére rámutatott, nehezményezte azt is, hogy a szakirányítás ne csak a végrehajtásnál, hanem a felsőbb irányító és ellenőrző szakberkekben is képviselve legyen. Lásd: Pohl Ferenc iratai. HBmL. XI. 81.1. 54 Ua. 24.
