Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen kertkultúrája és Pohl Ferenc
32 SURÁNYIBÉLA láskertes, ólaskertes település és a városkörüli kertekben nincsenek gyümölcsfa-és szőlőültetvények vagy zöldségesek. A város körüli szálláskertek átalakulása gyümölcsös és szőlős kertekké már a 18. század végén megkezdődött. (...) A város kertségei, bár egyre több szőlőt és gyümölcsfát telepítettek, még gyakran őrizték korábbi funkcióikat. A mikepércsi úti epreskert pl. lucernával volt bevetve (...) A libakertben (...) a Péterfia utcai szőlőskerttel ellentétben zöldséges kert volt. A kom- lóskertben a 18. században még a sörfőzéshez használt komlót termelték (.. ,)."14- írja Orosz I. Ami a korabeli zöldség-, gyümölcs-és szőlőfajtákat illeti, feltehetően Debrecen sem jelentett kivételt. Hiszen hosszú időn át érvényesült az általunk „botanikus kertként" jellemzett szemlélet, amikor az érdekeltek minden olyan fajtából igyekeztek birtokolni néhányat, amelyik ízlésüknek megfelelt. Ez az időszak a fajták csereberéjének századai voltak.15 Ez a fajtaválaszték Debrecen esetében még bővült is, merta külföldet járó peregrinus diákok tanulmányaik befejeztével növényi magvakat, oltóágakat is magukkal hoztak szűkebb pátriájukba, gyarapítva a város kertművelésének fajtaválasztékát. Nem ismert, hogy a szőlőfajták16 terén Debrecenben és környékén hozott-e változást a törökök jelenléte, mivel a 150 éves jelenlétük alatt a betelepülő szerbek (rácok) révén terjedtek el a kék (népiesen fekete) szőlőfajták és vele együtt a vörösborok készítése. Addig az országban a fehérborok uralták a terepet, elenyésző volt a vörös-és rozébor aránya. A középkorban gyakori volt a vadfekete fajta, mint vörösbort adó szőlőféleség.17 A debreceniek által is birtokolt érmelléki borvidék uralkodó szőlőfajtája a bakator.18 A várost övező szőlőkben kevés szerepet kapott a szakszerűség, elmaradtak a felújítások. Az ültetést mellőzve leginkább döntéssel (homolítás) pótolták a kipusztult tőkéket. A szakszerűtlenség ellenére a svájciak még 1878-ban is vásároltak debreceni bort.19 A19. század fordulójától bővült a város kertkultúrájának tartalma, mivel hajlandóság mutatkozott egy füvészkert (botanikus kert) létesítésére és a város belterületének parkosítására.20 A szakirodalmi megalapozás Füzete Mihály és Diószegi Sámuel nevéhez fűződik, akik 1807-ben megjelentették a Magyar Füvészkönyvcímű kötetet, majd 1813-ban Diószegi Sámuel tollából napvilágot látott az Orvosi Füvészkönyv is. A füvészkert21 létrehozására az első lépést Nagyajtai Cserei Farkas tette meg 1807-ben. Többszöri próbálkozás után, Kerekes Ferenc tanárkodása alatt, 1823-1850 között va14 Gunsrszerk.1997.117. 15 Surányi 1992.132-136. 16 Kozma 1991.1.37. 17 Rapaics 1940.185. 18 Ua. 219. A bakator fajta a diószegi, érmelléki szőlővidék meghatározó fajtája volt. Kékespiros bogyójából leginkább rozéborra lehet következtetni. Etimológiája nem tisztázott, magyarból több nyelvbe is átkerült a szóképe. Lásd: Ráczl: Növénynevek enciklopédiája. Bp. 2010.112-113. A18-19. század elejéig ismert szőlőfajták jegyzékét Görög Demeterillította össze, aki Hajdúdorog szülötte volt. Lásd: Surányi B. H. B. M.-í Napló 1985. XLII. 222. sz. 19 tomoröczyszerk.é. n.6. 20 Ua. 6-9. 21 Máthé 1942 (1941). 119-123. lósult meg a Paptava helyén, ahol közel egy évszázadig szolgálta a botanika ügyét, és a debreceni egyetem megszületésével került mai helyére. A Debreceni Kertészeti Egyletnek az 1860-as évek elején történő megalapításáig is napirenden volt már a sétányok és a parkok létesítése.22 A19. század elején már megjelentek a magánházak mögött húzódó díszkertek - pl. Varga Mihályé, amelynek tervrajza 1827-re datálódik - vagy a református parókiákat övező zöldterületek. Az első jelentős sétány kialakítása Simonyi óbester (őrnagy) nevéhez fűződik.23 A péterfiai kaputól a Nagyerdőig húzódó sétány kialakításához nemcsak pénzt adományozott, hanem 1819 őszén 600 darab jege- nyenyárfa-csemetét is adományozott. 1820 tavaszán a fasor (allé) bővült juhar-és újabb nyárfacsemetével. A későbbiekben a pótlásra már akácfákat ültettek. Az 1889. évi „ifjítás" sikertelensége után, több mint 700 darab akácfa képezte az allé állományát. Az 1928/29. évi kemény tél, továbbá a villamosvezeték építése újabb fajváltást eredményezett. PohlFerenc, a város kertészeti felügyelője, magyar vagy ezüst hársfával ültette be a Nagyerdő felé vezető út mind két oldalát, 1932-ben Canna és Salvia (zsálya) ágyasokkal kiegészítve. A díszkertészet terén a 19. század elején jelentős szerepet játszott Vass PáP\ aki végső formába „öntötte" a Füvészkertet, később a Népkertet (mai Petőfi tér), az Emlékkertet (a Nagytemplom mögött) és felvállalta a Csokonai-kert „újjáépítését". Megszervezte a városban a magkereskedést, meghonosította az ablakkertészetet (melegágy), az István gőzmalomban Ovegházat rendezett be, és népszerűsítette Debrecenben a cserepesvi- rág-kultuszt. Az 1840-es évektől a városban ő indította útjára a kerti virágok művelését az ibolyától a sarkantyúvirágig. Kezdeményezte a pallagi gazdasági tanintézet parkjában a fenyőfák ültetését, ami később is folytatódott. A nevéhez kötődik a város első faiskolájának létesítése, amely 1853-től állt az érdeklődők rendelkezésére. A csemetekertben alma-, körte-, cseresznye- és szőlőfajták nevelése folyt. A debreceni kertművelés színvonala országosan számos helyi kertészt tett ismertté. Kertész dinasztiák születtek, s a családokon belül a generációk adták tovább egymásnak mesterségük fortélyait. Mindez azt jelentette, hogy míg korábban a kert- ségek elsősorban a szőlőművelés színterei voltak, a gyümölcsfélék és kerti vetemények köztes művelésben nyertek polgárjogot, a későbbiek során ez megváltozott. A19. század második felétől a kertészkedés szakmai színvonala látványosan javult, a szőlőművelés a „belső területeken" a beépítések 22 Komoróczy szerk. é. n. 6-9. 23 Ua.,faed/1933.113-116.: Virágdíszbe öltözött a Simonyi út Simonyi óbester halálának századik évfordulóján = Debreceni Képes Kalendárium. Debrecen 1933. XXXIII. A fasort Széchenyi István adta át 1820. augusztus 6-án adta át a cívis város polgárainak. 24 Komoróczy szerk. é. n. 8-9. Vass Pál életéről, munkásságáról részletesen: Balogh A Debreceni Református Kollégium története adattári rendszerben. Debrecen 1904. 613-615; Szigeti Vass Pál (1806-1888) iskoláit Debrecenben végezte. 1825-ben kunhegyesen tanító, majd Bene Ferenc pesti kertészetében dolgozott. Bécs és Erfurt után Tiszaroffon lett kertész. 1840-ben a debreceni füvészkert létesítéséhez meghívta Kerekes Ferenc.
