Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen kertkultúrája és Pohl Ferenc
DEBRECEN KERTKULTÚRÁJA ÉS POHL EERENC 33 miatt megszűnt, kiszorult a várost övező kertekbe, egyidejűleg a díszkertészet vagyis a közterületek fásítása, a parkosítás egyre jelentősebbé vált. A DEBRECENI KERTÉSZEGYLET ÉS A VÁROS KERTMŰVELÉSE A debreceni kertgazdálkodás fejlődésére ösztönzőleg hatott a Debreceni Kertészeti Egylef5 megszületése, amely 1862-ben kezdte meg működését. Célkitűzései között szerepelt „... a gyümölcs és szőlő termesztésének, nemesítésének, továbbá a konyha- és gazdasági növények termelésének, s a díszkertészetnek megkedveltetése, terjesztése és gyarapító emelésének biztosítása"25 26, amelyet az egyesület alapszabályában fektettek le. Az alapító elnök Hetényi Kovács János (1816-1906)27 volt, a Református Kollégium tanára, a természettudományokban jártas kutató és földrajzi utazó. Az egyletet Kovács János Kardos Lászlóval közösen öntötte végső formába, aki utóbb vezető pozícióba került. A vezetőség28 a város politikai életének vezető személyiségei közül került ki. Az egylet részére 1861-ben a város átadott 16 kát. hold területet a Tégláskert és a Boldogfalvi kert között, ahol 1862-ben kertészlakást, növényházat és egyéb kiszolgáló épületet emeltek. Tevékenységük során különösen jelentős eredményt értek el a gyümölcsnemesítés terén. Terveik között szerepelt évente legalább 10 ezer oltvány értékesítése. Ennek érdekében 1868-ban az egylet újabb földterület átadását kérelmezte a várostól, amely révén újabb 11 kát. hold került kezelésükbe, ahol alma-, körte-, cseresznye-, szilva-, őszi- és sárgabarack-csemetéket, és különböző cserjéket neveltek, elősegítve honosodásukat, hazai terjedésüket. Az almafélék közül említendő a fehérkálvil (vagy hókálvil)29, az alant alma (nagynemes hercegnő)30, a kormos fajták (kormos kurtaszárú)31, a Simonffy-piros32 stb. A körtefajták száma jóval 25 Ua. 11-12. 26 Debreceni Gazdasági Lapok. 1913. XV. 8-9., 13-14., Ua. 5-7-, 10-11. Az elfogadására 1867 június 2-án került sor Pesten. Ismert az alapító tagok névsora 1873-ból, valamint az 1911-ben lezajlott tisztújítás vezető testületéé. Lásd: Debreceni Gazdasági Lapok. 1913. XV. 8-9.3. BohusJános emlékezik meg a testület 70 évéről, lásd: krtgazdasáq.vni. í. 3.1-2. A havonta megjelenő Kertgazdaság a Debreceni és Hajdú-vármegyei Kertészeti Egylet hivatalos lapja volt. A Tiszántúl kertművelésének tanácsadó sajtóorgánuma. 27 Burányi 1984. ss.sz. 28 Komoróczy szerk. é. n, 12-14. 29 Bereczki 1884. III. 387-388. Kovács János említi még a szőlő közteseként művelt alföldi borízű almát, a debreceni kajszit, a pándi meggyet, a csigekörtét, mint debreceni fajtát. Lásd: lelizy 1882.642-643. 30 Ua. 481-482. 31 Ua. 1887. IV. 229-230. 32 Bereczki 1884. III. 345-346. Régi almafajta a debreceni határban, a Simonffy családhoz kötődik, de nem ismert, hogy itt született meg, vagy úgy került ide. A Jászságban is elterjedt fajta volt, ahol Magyalné almája néven ismerték. Annyi bizonyos, hogy magyar fajta volt. Bereczki Máté az oltóvesszőt Tamássy Károly (1806-1885) debreceni gyógyszerésztől kapta. Tamássy volt az a személy, aki az országos meteorológiai hálózat kiépülése előtt 1854-ben Debrecenben elkezdte az időjárási adatok gyűjtését, amelynek munkálatai később átkerültek a gazdasági akadémiához. Az adatsorok napjainkig folyamatosak. Tamássy Károly, mint a Debreceni Kertészeti Egylet tagja, a népi termesztésű gyümölcsfajták gyűjtője is volt, noha kortársai ez irányú munkásságát kevésbé értékelték. De tevékenységével beírta nevét a hazai gyümölcstermeszfelülmúlta az almáét. Ismeretes, hogy a fajtagyú'jtési szenvedély Magyar- országon az 1880-as években érte el tetőpontját. A „botanikai szemlélet" ugyan növelte a változatosságot, de az árutermelő kertgazdálkodás kialakulását hátráltatta az egyöntetű termelvény hiánya miatt. Az egylet keretében folyó szerteágazó honosító és nemesítő munka azonban felemésztette az anyagi erőforrásokat.331901-ben a város vezetése szerette volna elérni azt, hogy a faiskola területén a Hortobágy „... hasznosítására termesztendő növénykultúráknak" is kezdődjön el a művelése. A Debreceni Kertészeti Egylet ezt nem vállalta és 1902. november 26-án a faiskolát átadta a városnak, ami azt jelentette, hogy működését beszünteti. Jóllehet ez a döntés nem volt végleges, hiszen 1911-ben az egylet újra színre lépett, új vezetőséget választott:34 Kardos László-elnök Szentessy János - alelnök Rácz Lajos-jegyző Gaszner Béla - pénztárnok Gyürky Sándor-számvevő Mindez a testület kiegészült az igazgató választmány tagjaival (30 fő). Az újrakezdés35 ellenére a hanyatlás jelei már az 1880-as évek után kirajzolódtak, mert minden helyi támogatás ellenére hiányzott az állami szerepvállalás. Egyúttal „bővült az önálló kertészek száma, s ez a kertészeti tevékenység irányításának szintén közületi megszervezését helyezte előtérbe. Ez a helyzet tette egyre inkább feleslegessé a már laza keretek között működő egylet hanyatló tevékenységét." A magánvállalkozások kerültek előtérbe és a társadalmi önkéntesség jelentősége háttérbe szorult. A laza társulású egylet a magánvállalkozásra épülő kertgazdálkodás érdekeit már nem tudta képviselni. Az egyéni érdek felülmúlta a társadalom szempontjait. Már 1918-ban felmerült a kertgazdálkodás irányelveinek újbóli számbavétele. Végül azon álláspont győzött, amely a kertészetnek vállalati hatáskört és önálló elszámolási rendszert teremtett meg, vagyis az erdészeti törvény keretein belül az erdészeti gazdálkodás egyik ágaként alakította át a kertgazdálkodást. Minderről az 1920. március 31-i közgyűlés határozott, amelynek értelmében „.. .az erdőgazdaság kötelezettségei közé tartozott mind az erdei facsemete-kertészet kifejlesztése, mind a gyümölcsfajtákkal való kísérletezés, mind pedig az irányító feladatkör ellátása. Ez utóbbit a város vezető kertésze útján kellett gyakorolnia." A közgyűlés az erdei facsemete-kertészet számára az Auguszta szanatórium környékén, a gyümölcsfaoltványok előállítására pedig Nyúláson 11 kát. hold területet biztosított. A város első főkertészének Fehértói Istvánt nevezték ki. Az akkori tés történetébe is. Elsőként írta le a a Torda környékén honos káposztaalmát. Lásd: Bereczki2006.5. (Hátrahagyott írásai 5zc?öó Pű/gondozásában jelentek meg. Tamássy Károly életútjáról részletesebben: SurányiBéla: 130 éve indult meg Debrecenben a rendszeres meteorológiai megfigyelés=H. B.-iNapló 1984. XLI. 23. sz. 33 Komoróczy szerk. é. n. 13-14. 34 Debreceni Gazdasági Lapok. 1913. XV. 8-9.3. 35 Komoróczy szerk. é. n. 17-18.
