Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Múzeumtörténet - Kovács József: Bombák árnyékában. A Déri Múzeum viszontagságai 1939–1945 között Sőregi János Naplójában
BOMBÁK ÁRNYÉKÁBAN 177 7. kép Leszakadt üvegtető az Ecce Homo terem felett 2 kép Múzeum keleti tetőzete 3 kép II. emelet keleti oldala 4. kép Múzeum keleti oldala „Siralmas látvány egy óvóhely a bombázás alatt. Az ülő emberek leborulnak, fejükre kendőt, kabátot borítanak, ketten hárman összeborulnak és egy gyertya gyenge fényében némán ülnek, mint a halálra ítéltek. Néha gyermeksírás, halk imádkozás hallatszik, az óvóhely ajtaja pedig minden közeli bombarobbanást zörgéssel jelez. Rettenetes! A levegő felmelegszik. Ha az ajtót valaki megnyitja, idegesen egy hölgy tiltakozik: az Istenért, betenni! Mindenki bolond, mindenki sír és őrült! Én magam nem szoktam leülni. Kis családom mellett állok. Rájuk terítem a fejemre borított átmeneti kabátomat, ha közeli a robbanás, aztán kiegyenesedem és nézem a néma szenvedőket. Vagyunk 45-50-en együtt. Kisgyermekes anyák a földön ülnek, összebújva."51 A Déri Múzeum ezúttal nem kapott találatot, igaz nem sokon múlott: az épület közvetlen szomszédjában álló Déri György Néprajzi Múzeum cseréptetó'zete, ablakai, vitrinjei és cserépkályhái teljesen, a raktáraiban elhelyezett üveg és cserép műtárgyak részben megsemmisültek. Az éjszakai orosz légitámadást másnap délelőtt (szeptember 21.) egy amerikai követte. A bombázás célpontja ezúttal egyértelműen a pályaudvar volt, de a Déri Múzeum egyik fiókintézménye, a Thaly-szoba találatot kapott. A bomba szerencsére nem robbant fel, de így is jelentős károkat okozott. 51 Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20), szeptember 20-i bejegyzés. A folyamatos légiveszély és a közeledő szovjet hadsereg miatt a városban egyre többen döntöttek a menekülés mellett. A múzeum dolgozói egyelőre a helyükön maradtak, és igyekeztek napi feladataikat elvégezni. Folytatták a gyűjtemények csomagolását és a romeltakarítást, Só'regi pedig kárjelentést küldött a Közgyűjteményi Főfelügyelőségnek. A múzeumigazgató szeptember 27-én jelentette be a polgármesternek, hogy családjával együtt Debrecenben marad. A kiürítési tervben korábban meghatározott szállításokat végül szeptember 28-án kezdték el. Ekkor már nem Szekszárd, hanem Budapest volt a célállomás. A múzeum vezetősége október 2-ig három alkalommal mindössze 5 ládát, és a Szépművészeti Múzeumtól letétbe kapott képeket küldte el a fővárosba. Az anyagot elvileg a Nemzeti Múzeumban kellett volna raktározni, de mint később kiderült, a Műegyetemre került a szállítmány. Nyilvánvaló volt, hogy sem Só'regi, sem pedig közvetlen munkatársai nem értettek egyet a kiürítési tervvel, de a végrehajtást nem akadályozhatták meg. Ugyanakkor minden sürgetés ellenére igyekeztek lassítani a pakolást, így nagyságrendekkel kevesebb műtárgy hagyta el a múzeumot, mint ahogy azt a Minisztérium előírta. (Mint látni fogjuk, bátor döntésük végül őket igazolta). Az őszi esőzések megérkeztével a múzeumnak újabb nehézséggel, az épület beázásával kellett szembenéznie. A probléma megoldása szinte lehetetlen volt, hiszen csaknem a teljes tetőzet megsemmisült, és a múzeum önerőből nem volt képes még az ideiglenes javításokat sem elvé
