Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Múzeumtörténet - Kovács József: Bombák árnyékában. A Déri Múzeum viszontagságai 1939–1945 között Sőregi János Naplójában
178 KOVÁCS JÓZSEF gezni. Hiába fordultak a város műszaki ügyosztályához, azok nem tudtak sem munkaerőt, sem építési anyagot biztosítani. Sőregi így dokumentálta a katasztrofális helyzetet: „Az egész éjjel esett és reggel is. Mikor bejöttem a hivatalba, megállottám az Ecce Homo-terem ajtaja előtt és láttam, hogy esik bele az eső, mint szabad ég alatt: könnyel telt meg mind a két szemem. A linóleumot elborította a víz és hogy be ne folyjon a kupolacsarnokba, homok gátat rakattam a küszöbre. Ugyanezt tettük a hosszú képtárt teremben is. így a mocskos, csurgó vizet megállítottuk. AII. em. XVIII. sz. teremben a beszakadt padlásról ömlik alá a víz. A vasbutorokat a csorgás alól eltoltuk, ne egye meg őket a rozsda\"52 53 Ez olvasható az elkeseredett szélmalomharcról, amit az elemekkel folytattak: „Hivatalba jőve a padlásról lehozattam a vashordókat. Az összes lavórokat, vedreket, lapátokat összeszedettem és teljes létszámmal megkezdtük a II. emeleti termekben összegyűlt vizek gyűjtését és kihordását. Más mentségünk nincs egyelőre: a vizet ki kell hányni, hogy ne folyjon le az alagsorba! Lavórokba, vedrekbe lapátoltuk a vizet s azokból gyűjtőhordókba öntöttük s abból vedrekkel ki az ablakon! Én magam jártam elő jó példával. Reggeltől estig szünet nélkül lapátoltam a vizet. Elázott a lábunk, a fejünk, a ruhánk. Azt reméltük, hogy csak elcsendesedik az eső és meggyőzzük a vizet! De déli2 óráig csak enyhítettünk a bajon."51 A tetőszerkezet javításához végül nem tudtak hozzákezdeni, a gyakori esőzések pedig jelentős károkat okoztak a Déri Múzeum tető nélküli épületében, a kiállítóterekben és az alagsorban. Az tető ideiglenes rendbehozatalát már csak az orosz csapatok bevonulása után tudták elkezdeni. 2. A zsidóüldözés hatása a múzeum életére A társadalmi és politikai viharok első szele 1942-ben érte el a múzeumot. Február 11-én Sőregi Jánost felkereste Déri Emil, Löfkovits Arthur54 veje, abban a reményben, hogy zsidó származásúként némi segítséget kaphat az ismerős múzeumigazgatótól a zsidóságra leselkedő egyre fenyegetőbb veszélyek ellen55: „Délután felkeresett Déri Emil mérnök, Löfkovits Arthur veje. Előadta kívánságát: 1919-ben r. kath. hitre tért. 1925-ben, mikor házasodott, a házassági anyakönyvbe Tolnai beírta, hogy izraelita. Most fia miatt szeretné a kiigazítást. Balogh Sándor főjegyzőnél van a kérelme. Segítsek neki, hogy sikerüljön. Mondom: hogy számíthat a város jóakaratára, mikor felesége 52 Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20), szeptember 26-i bejegyzés. 53 Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20), október 4-i bejegyzés. 54 Az egykori Városi Múzeum igazgatója, akivel Sőregi János jó kapcsolatban volt. 1935- ben hunytéi. 55 A tájékozott és közügyekben jártas emberek előtt nyilvánvaló lehetett, hogy a zsidótörvények, a munkaszolgálat, a fokozódó terhek és jogfosztások semmi jót nem ígértek a zsidóság számára. a Löfkovits-letéteket visszakérte?6 A Telepy-képet nem adta nekünk el stb. Erre mondta: kérem ha megkapom az anyakönyvi kiigazítást, a Telepy-kép a múzeumé lesz gratis. Erre megígértem, hogy holnap felmegyek a főjegyzőhöz."57 Sőregi ígéretéhez híven másnap felkereste a főjegyzőt: „9 órára felmentem Balogh fj-höz. Előadtam neki, miről van szó, mit szeretne Déri Emil, a Löfkovits veje. Balogh íj. kikelt Déri Emil ellen. Homályos ügynek nevezte az egészet. Déri E szerinte nem érdemli meg, hogy szóba álljunk vele. A letét ügyet nem lehet összekapcsolni az anyakönyvi kiigazítás ügyével. Megvesztegetés látszatát keltené. Balogh fj. a kérelmet vissza fogja utasítani. Valami olyan magatartást tanúsított Déri Emil annak idején zsidó voltára támaszkodva, ami miatt nem érdemel kíméletet. Erre fel én eljöttem. Balogh S-nek igaza lehet. Nem erőszakolom. Alig jöttem haza, már itt volt Déri Emil. Megmondtam a helyzetet. Bizony megilletődött. De ő azért a képet, a Telepy-festményt idejuttatja. Meggondolandó magatartása."58 Sőregi viselkedése ebben az ügyben meglepőnek tűnhetett, hiszen meglehetősen jóban volt a néhai Löfkovits Arthurral, és ismerősei között is számos izraelita volt. Elképzelhető, hogy indulata - a vélt vagy valós sérelmek mellett - annak is szólt, hogy a vészterhes időkben bele akarták vonni egy igen kényes ügybe, hiszen akkoriban a zsidóság melletti nyílt kiállás sok veszélyt hordozott magában. Valószínűleg ekkor döbbent rá, hogy mostantól igazgatóként olyan rendkívüli kihívásokkal is szembe kell néznie, melyek eddig a Déri Múzeum falain kívül estek. A német hadsereg 1944-es bevonulása után két nappal a Gestapo és a Sondereinsatzkommando emberei is megérkeztek Debrecenbe, amivel megpecsételődött a város zsidóságának sorsa. A Bauer ezredes [Gestapo) és dr. Sigmund Siedl kapitány (Sondereinsatzkommando) által vezetett speciális egységek koordinálták azon embertelen rendelkezések helyi végrehajtását, melyek végül a debreceni zsidók és a zsidónak minősülő keresztény emberek ezreinek pusztulásával járt. Sőregi János a Gestapo jelenléte és a bizalmatlan légkör ellenére is folytatta Naplója írását, így a debreceni holokauszt történeteit is rögzítette.59 A téma igen szerteágazó, és részletes bemutatása szétfeszítené jelen tanulmány kereteit. Éppen ezért a következőkben csak azokat az eseményeket mutatjuk be, melyek valamilyen módon a Déri Múzeumhoz, mint intézményhez, vagy pedig Sőregi múzeumigazgatói posztjához kapcsolódnak. (írásában „hivatalként" a múzeumra utal). 1944. április 5. „Reggel hivatalba jőve láttam az első sárgacsillagos zsidó hölgyet az utcán"60 56 Löfkovits Józsa apja végrendelete értelmében szeretett volna visszakapni 22 db festményt és 2 db porcelánt. Az ügyről részletesebben: DMf 1939/40,11. old. 57 Debreceni Napló, XVIII. kötet (Ms 13/18), február 11-i bejegyzés. 58 Debreceni Napló, XVIII. kötet (Ms 13/18)., február 12-i bejegyzés. 59 Debreceni Napló, XIX-XXIII. kötet (Ms 13/19-23). 60 Debreceni Napló, XIX. kötet (Ms 13/19).
