Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Múzeumtörténet - Kovács József: Bombák árnyékában. A Déri Múzeum viszontagságai 1939–1945 között Sőregi János Naplójában
176 KOVÁCS JÓZSEF a Déri Múzeum anyagát a soproni Városi Múzeumban tanácsolták elhelyezni.38 39 Sőregi János a Főfelügyelőség rendelkezése ellenére sem tartotta jó ötletnek a múzeumi anyag kimenekítését, aminek hangot is adott a következő, szeptember 15-i értekezleten: „Én az értekezleten emelt hangon kijelentettem, hogy boldog volnék, ha a Déri Múzeum anyaga itt Debrecenben maradhatna, mert itt tudnám megvédeni a legjobban. „Ilyet nem lehet mondani” - mondta rá a polgármester. „Ha az oroszok felpakolják az egész múzeumot és elviszik Moszkvába, Sőregi Jánost pedig kényszermunkára, akkor mi lesz/ Ezért nem vállalom a felelősséget!"-És a Dunántúlon ki biztosítja az anyag megvédését/ - kérdeztem. Erre nincs válasz”19 A tiltakozás ellenére azonban eleget kellett tenni az utasításnak, aminek a teljesítésére mindössze 3 napot kaptak. Bár mind Lükő Gábor, mind pedig Balogh István egyetértett a múzeumigazgató álláspontjával, kénytelenek voltak hozzálátni a csomagolásnak. Még aznap éjszaka (szeptember 13.) újabb légitámadás érte Debrecent, ezúttal a szovjet légierő bombázta a várost. A háború során először a támadás egész Debrecenre kiterjedt. Sőregi otthonának pincéjében vészelte át a pusztítást, ami igen megviselte.40 A Déri Múzeumot csak kisebb károk érték: „ Éjjel Vincze gépész a lakásomra jött és jelentette, hogy csak ablak károk és i-2 vitrinrombolás van a múzeumban."4’ Szeptember 16-án váratlanul megérkezett a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Hadműveleti kiürítési rendelete.42 Az utasítás értelmében a Déri Múzeum és a Közművelődési Könyvtár legértékesebb anyagaiból 6-8 vagonnyit össze kellett csomagolni és vasúti szállításra előkészíteni. Az anyag „felvevő területének" Szekszárdon a Tolna vármegyei múzeum lett kijelölve. A csomagolási és szállítási feladatok felügyeletére dr. Vitéz István miniszteri biztost jelölték ki. Debrecen negyedik bombázása (szeptember 17.) azonban jelentősen késleltette az utasítás végrehajtását. Az orosz gépek éjszakai támadása okozta az addigi legnagyobb pusztítást a város kulturális intézményeiben, köztük a Déri Múzeum épületében. Érthető, hogy Sőregi csak napokkal később volt képes Naplójában hosszabban felidézni az eseményeket. A szeptember 17-i rövid, pár soros bejegyzéséből a döbbenet és a veszteség feletti fájdalom és elkeseredettség érződik ki: 38 A rendelkezést telefonon közölték, a lejegyzett szöveg Debreceni Napló, XX. kötetben (Ms 13/20) található. 39 Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20), szeptember 15-i bejegyzés. 40 A máskor mindent feljegyző naplóíró egyelőre nem volt képes mindent leírni a megpróbáltatásokról. Az írás rendezetlensége is feldúlt lelkiállapotról tanúskodik. A bombázásról bővebben: Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20), szeptember 15-i bejegyzés. 41 u.o. 42 3255/1944. XV. om.biz.sz. „A Nagytemplom pirosló tornyai, a városháza égése, a Déri Múzeum megtekintése éjszaka 12 és 1 óra között: életem legrettenetesebb éjszakája volt! Egyik percben a sötét jövő, a másikban percben az elkeseredett düh rázza meg Idegzetemet. Hát érdemes ezért dolgozni!/"41 A Déri Múzeum azon az éjszakán telitalálatot kapott. A bomba átszakította a keleti oldal vasbeton födémét a II. emelet XVIII. terme felett (Általános európai művelődéstörténeti gyűjtemény, ma „Szamuráj udvarház"). A légnyomás pádig szinte teljesen elpusztította az épület középső és nyugati részén kialakított képtárak üvegtetejét. Mivel a padlástér tető- szerkezetét korábban alaposan lemeszelték,44 a három helyen meggyulladt padlástér és radiátorszekrény magától elaludtak45. A főbejárat nehéz bronzkapui, valamint a keleti és nyugati oldalbejárat tölgyfa ajtói szintén megsérültek.46 Másnap a kárfelmérés után azonnal hozzáláttak a romok eltakarításához. A kő-, márvány- és fémdarabokat, valamint a két múmiaszarkofágot a Kupola csarnokba hordták, a megrongálódott vitrinekből pedig eltávolították az üvegszilánkokat.47 A dróton lógó cementdarabokat levágták, a lehajló födémet pedig cölöpökkel támasztották meg. Sőregi, bár engedélye nem volt rá, vállalva a rizikót, lefotózta a lebombázott épület belsejét és az elpusztított tetőt. Az így készült képeken is látszik, hogy a szarkofágokhoz hasonlóan nem minden műtárgyat helyeztek el az óvóhelyeken. Helyén maradt például a fegyver és antik gyűjtemény jelentős része. A bombázás és a munka testileg-lelkileg egyaránt megviselte a múzeum alkalmazottait, amit Sőregi kiválóan érzékeltet tömör Napló-bejegyzésében: „A délutánt a kimerült embereknek elengedtem. Mindenkinek annyi gondja van, lakásával, az élelem, kenyér beszerzéssel, hogy az borzasztói Magam kisfiam betegágya mellett szunyókáltam egész estig”48 A kiürítési végrehajtás felügyelője azonban ilyen körülmények között is igyekezett teljesíteni feladatát. Dr. Vitéz szeptember 20-án jelezte a múzeumigazgatónak, hogy megpróbál teherautókat49 szerezni, és a kármentési munkálatok teljes figyelmen kívül hagyásával sürgette a műtárgyak szállításra való felkészítését. A múzeum bajait pedig tovább fokozta, hogy aznap éjszaka sor került Debrecen 5. bombázására50. A folyamatos riadók és légitámadások súlya alatt megtört lakosság szenvedését az alábbi, megrendítő A/űp/ó-bejegyzés mutatja be: 43 Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20), szeptember 17-i bejegyzés. 441941 áprilisában. 45 DMÉ1943-1947,23. old. 46 A keletit deszkával kellett pótolni. Hajnalig Vincze József gépész őrködött a bejáratnál. 47 A vitrinüvegek 70-80%-a semmisült meg. 48 Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20), szeptember 20-i bejegyzés. 49 Sem az Évkönyvből, sem Sőregi visszaemlékezéséből nem derül ki, hogy a vasúti szállítás tervét mikor változtatták meg. 50 A szovjet légierő bombázott.
