Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Bíró Éva: Julow Viktor diákévei. Részletek az Eötvös kollégiumi Naplóból
164 BÍRÓÉVÁ veszítenék. Nem tragédia ugyan, de ha van rá lehetőség, nem kellene elpasszolni."23 A NAPLÓ24 1941. szeptember 27-én kezdődik Julow Viktor naplója, pontosan egy héttel azután, hogy szüleinek megírja kollégiumi beköltözését, elhelyezését. De mi lehetett a direkt motiváció, hiszen utalásaiból tudjuk, hogy volt már naplóírói próbálkozása. A napló és a szüleihez írt levél számos ponton érintkezik, illetve fedésben van, és értelmezi egymást. A levélből és a naplóból is tudjuk, hogy egy bizonyos Sári nevű lány férjhezmenetele érzékenyen érintette a napló íróját, és elképzelhető, hogy a szerelmi csalódás utáni „új élet kezdete" a naplóírás elkezdése, és segítség a lelki teher feldolgozásában. Minden esetre a szüleinek azt írja, hogy ha tudják, küldjék el a Sári címét, mert gratulálni szeretne neki, míg a naplóban túlzott aggodalomnak érzi a féltést, hogy szülei attól tartottak, hogy felzaklatja a hír. Kárörvendó'en nyugtázza, hogy legalább buta, nyárspolgári neve van a férjnek, és megkönnyebbül, hogy életének egy szakasza lezárult. „Nagy és jelentős esemény ez: [ti. A napló-írás] fontos fordulópont lehet az ember életében, mikor szükségét érzi az események lerögzítésének és önnön öregkora, egy mű vagy későbbi korok számára."25 - fogalmazza meg a napló elején a küldetést. A mai irodalomtörténész számára dokumentum értékű, ahogy megmutatkozik az 1941-43 közötti irodalmi élet a diákköri naplóban. A kortárs írók, költők megítélése például jól láthatóan a kollégium diákéletének, folyosói beszélgetéseinek mindennapi része. Nem szemináriumok, vagy tanórák, vagy akár független előadások látogatásának függvényében alakítják a hallgatók a véleményüket, kritikájukat, hanem abszolút partneri viszonyban, egymás között egyenlő félként érvelve „kanonizálnak". Az Eötvös-kollégistákat nem köti ilyen értelemben „iskola", rálátásuk az irodalmi, művészeti életre saját szubjektív zsenijük, olvasmányaik és a (indirekt) vezetés eredménye. Az egyik és első példa „Bárány Tamás26 esete", akinek a naplóbejegyzésig két verseskötete jelent meg, 1937-ben az Álomváros, és 1941-ben Lassú nyár. Az Eötvös-kollégisták tökéletesen egyetértenek Bárány Tamás költészetével kapcsolatban: teljesen vállalhatatlan, nem ülhetnek tovább tétlenül, hisz az utókor nem formálhat véleményt Bárány alapján a nemzedékükről. Érdekes a komplex látásmódon túl a nemzedékben gondolkodás attitűdje, és felelősség- vállalásuk a nemzeti költészet történetében. „Tegnap K.[éry] Laci azzal a 23 Julow Viktor levele id. Julow Viktornak, 1938. december 13. A levélben a keresztféléves pótfelvételik lehetőségéről gondolkodik. 24 Julow Viktor diákköri naplója mi-1943, kézirat, Déri Múzeum. 25 Uo. dátum nélkül 26 Bárány Tamás (Budapest, 1922—Budapest, 2004) író, költő; 1937-ben jelent meg az Álomváros című verseskötete. Bölcsészetet és jogot végzett, a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, majd tisztviselő lett. 1945 után a Magvető Kiadónál végzett lektori munkát. Csupán két verseskötete jelent meg, regényíróként vált ismertté. Könnyed elbeszélő stílusa, közéleti témaválasztása és szituációteremtő képessége népszerű szerzővé tette a 60-as és 70-es években. propozícióval állt elő, hogy nemzedékünk jobbik fele (aznap szidta valaki a nemzedékünket az »Új Aurórádért) adjon ki antológiát, hogy ne Bárány Tamásékról ítéljenek meg bennünket. Ötlet jó. Csak anyag és ihlet legyen hozzá, ami engem illet. A terméketlenségem nem jó jel. Péter is erről panaszkodik."27 Nem voltak azonban mindig ilyen közös véleményen, viták és eltérő értékítéletek születtek például a másik költő kritika: Végh György esetében. Havas éjszakák című első verseskötetét elküldi Julow Viktornak. Az ajánlás benne: „Julow Victort magasztosan és soványan köszönti: Végh György." Julow a Napkelet folyóiratból ismeri, nem vár tőle semmit, nem is adott semmit a kötet számára. Julow egyszerűen pózoló-zseniskedő tehetségtelen (Kosztolányi) epigon költőnek tartja. Julow véleménye mellett a napló megőrizte az Eötvös Kollégium másik két diákja: Király István és Nagy Péter állásfoglalását is, akik később megkerülhetetlen szerepet töltenek be az irodalomtudomány szovjetizálása kapcsán. Király István Végh György mellé áll, Julow szerint azért, mert ő maga is szereti a pózokat, és tetszik Végh pózolása neki. Király így az erős művész-pártoló magasztos pózát veheti fel, Végh pedig a szegény, sovány, érzékeny zseni szerepében pózolhat. Harmadikként az Eötvös-kollégista barát: Nagy Péter véleményét írja le a naplóban: jól érezhetően ez áll legközelebb a saját állásfoglalásához, de míg Nagy Péter egyenesen, ha úgy alakul durván és sértően fogalmazza meg véleményét, addig Julow végtelenül diszting- vált. Nagy Péternek is küldött Végh György egy kötetet, nem ismerjük az ajánlást, azt azonban leírja Julow, hogy szörnyen leszólja a kötetet. Any- nyira, hogy Julow még védi is egy kicsit, - hiszen egy gyönge, fizikailag erőtlen emberről van szó, és Julow nagyon empatikus és szociális érzékenységű ember, nem hagyja szó nélkül Nagy Péter durva és sértő szavait. Nem az ellen van kifogása amit mond, hanem ahogyan mondja. Nagy Péter nem áll meg Végh György feletti ítéleténél, hanem tovább megy és szembeállít, vagy felmutat olyan költőt, aki fiatal, valóban tehetséges: Dsi- da Jenőt. Nagy Péter felolvas a verseiből, tehát primér irodalommal érvel, ami alapvető egy Eötvös-kollégistánál. „A versek is nagyon szépek, valami mély és nagyon igaz emberség, lélek, hallatlan formakezelő virtuozitás, anélkül, hogy bárhol is virtuózkodássá fajulna."28 - olvasható a naplóban. Mindhárom kollégista más álláspontot képvisel ez ügyben, mindhárom szabadon őszintén elmondhatja a véleményét és mindhárom tiszteletben tudja tartani a másikét. A kortárs írók mellett szabadon látogatták a főváros, az egyetem kínálta előadásokat, választásuk, döntéseik, így Julow Viktor személyes önálló döntése is például, hogy 1941. október 10-én elmennek Kerényi Károly előadására, ami aztán olyan mély benyomást tett a napló írójára, hogy hosszan ír az előadóról, az előadásról, és arról, hogy belőle mit váltott ki. „Kerényi előadása élmény" - írja Julow. Különös alapossággal írja le a professzor külsejét, megállapítva, hogy jóllehet mágus híre megelőzi, megjelenésében nincs semmi démonikus. Az előadás vázát, a hivatkozott szakirodalmat, Kerényi tételeinek alappilléreit logikusan, tömören 271. m. 24 jegyzet, 1941, pontos dátum nélkül. 28 Uo., 1941. október 27.
