Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Bíró Éva: Julow Viktor diákévei. Részletek az Eötvös kollégiumi Naplóból
JULOW VIKTOR DIÁKÉVEI 165 3. kép Julow Viktor diákköri naplójának fedőlapja és egy oldal a naplóból összefoglalja, érezhető rajongással; megállapítva, hogy Kerényi „sohasem bizonyít, nem érvel, nem logikus. Szuggerál, majdnem hipnotizál. Csodálatos előadó."29 Kerényi professzor varázsa, az önálló szabad választás önigazoló boldog érzése lehet, ami kiváltja a harmadéves egyetemistából a meghökkentő érzést: „Most először érzem meg, mit zár magába igazán ez a szó: egyetem, universitas" - nem is a tartama a döbbenetes, hanem az időzítés! A NAGY „MŰ" Minden irodalmi pályára készült egyetemi hallgatónak egyetlen célja volt: nagy íróvá lenni. Megírni a magyar irodalom történetének 20. századi etalonját, legyen szó bármely műfajról. Az egyik legfontosabb és legnagyobb izgalmat és érdeklődést kiváltó kérdés: ki mit ír, megjelent-e és hol? A legjobbak már kerestek is saját szépprózájukkal. Julownak is jelentek meg próbálkozásai, de inkább a versfordítás terén volt sikeres. Később pedig recenziói, kritikái tanulmányai hoztak pénzt számára, nem a „nagy mű". Julow Viktor nem sokra nézte egész életében az irodalomtörténészi munkát, jóllehet mély pedagógiai érzékenységű egyetemi professzor lett. A napló több helyen tanúskodik a kétségbeesésről, amit ennek kapcsán fiatal irodalmárként érzett. „Lacival [Kéry] arról beszélgetünk megdöbbenve, mi lesz velünk, ha nem lesz belőlünk író. Erre az esetre nem szól az élettervünk. Félelem a félresiklástól, Keresztury példája." 1941. október 25-én írja: „Laci ideadja két novelláját olvasásra [...] Jók, ugyan jók. Örülök neki, de nehéz elfojtani magamban egy kis irigységet, Laci elég sokat ír, gyakran jelenik meg nyomtatásban, keres az írásaival... Ö, anyway, biztosabb lehet abban, hogy tényleg író lesz belőle. Fia belőle nagy író lesz belőlem meg semmi, az lesz számomra a legszomorúbb. [...] Este nekifogok az „Ég és Föld" írásának (Kéry-novellák visznek rá? - nem tudom.) Elég sokat írok, de azt hiszem teljesen rossz és papírízű. Nincs igazi ihletem se, nem érzek magamban tüzet, csak undorító idegességet. Mi van velem? [...] Még soha ilyen erővel, ilyen gyötrően és félelmetesen nem uralkodott el rajtam a gondolat, hogy tehetségtelen vagyok, és nem lesz semmi belőlem. [...] Nem, egy pillanatig sem ér semmit az élet, ha nincs mögötte valami magasabb. Ez a magasabb az én esetemben csak az íróvá levés lehet."30 így gondolkodott ezidőben minden barátja, ki nehezebben, ki könnyebben vette tudomásul, hogy nem ő lesz a század írója. Nagy Péter nagyon hamar a műfordításnál kötött ki, és már a genfi ösztöndíja alatt komoly 29 t/a, 1941. október io. 30 í/a, 1941. október 25.
