Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Balogh László: Kölcsey Ferenc utolsó debreceni lakhelye
KÖLCSEY FERENC UTOLSÓ DEBRECENI LAKHELYE 149 9. kép A ház rekonstrukciós alaprajzai A. -1760 B. -1760-1823 Ha figyelembe vesszük az 1803-ban készített térképet, akkor megállapíthatjuk, hogy amikor Kölcsey Sámuel megvásárolta a házat, akkorra már az eredeti épület északi hátsó részét, mely közvetlenül a kerítés mellett volt, valószínűleg lebontották, így az eredeti épület középső traktusa lett a dél felé már kibővített ház északi vége, ahol - mint az Nagykállai Kállay Ferenc említi - Kölcsey Ferenc szűk szobácskája volt. Az említett 1823-as térképen19 sem jelzik a ház hátsó helyiségét, az 1870-es térképen20 viszont már az épület hátsó része létezik, sőt az épületszárnyat nyugatra bővítették. A Kölcsey-telek az idő folyamán nagyobb lett, az eredetileg 116 négyszögöl nagyságú telek 133 négyszögöllé, majd 142 négyszögöllé bővült. A már meglévő épület előtt, így egy újabb élőkért keletkezett, amelyet aztán valamikor 1823-1870 között szintén beépítettek oly módon, hogy a tornácos ház fésűfogas telekelrendezése nem változott. Ez a házrész kivitelezésében is elüt a többi helyiségtől, mivel mennyezetét nem boltozással, hanem fafödémmel fedték. Kölcsey Sámuel 1800. december 16-án a Hüvelyes utcai házat megvásárolta idős Zsigmond Páltól és nejétől Babócsay Zsuzsannától. A házba 1801. pünkösd előtt két héttel, azaz május 10-én költözhettek be a megállapodás szerint. 1801. május 16-án nemes Révész Imre, a vevő biztosa kifizette a vételár hiányzó részét, az eladók pedig tanúk előtt kijelentették, hogy ettől kezdve semmiféle jogot nem formálnak a házhoz.21 19 MNL HBmL DvT 484. 20 MNL HBmL OvK 24. 21 Csorba, Kölcsey Ferenc debreceni diákéveink iratai..., 45-46. 10. kép A Kölcsey-ház és környékének ábrázolása 1870 körül (OvK 24) Kölcsey Sámuel 1800. december 28-án végrendelkezett22, melyben külön megemlíti Kölcsey Péter árváit, akikre és Kölcsey Bálint árváira a Hüvelyes utcai házat hagyta: „A Debretzeni házat, egyedül azért vettem, hogy a két rendebeii Árvák tanítása annyival könynyebben jobban mehessen, ezen Házat azért hagyom a két rendbeli Arvákk. oly formán: hogy a Gyermekek ki kerülvén Debretzenből, a Bálint Árváinak adjanak a Péter Árvái 300 Rftokat, a többi pedig maradjon a Péter Árváinál, ellemben míg benne laknak az Árvák, a rendes reparatiót tartozzanak a Péter árvái vinni, úgy a Portiót is azok fizessék; de ha szerentsétlenségbőlp.o. Tűz által úgy el romlana el a Ház, hogy nem lehetne benne lakni, akkor a Bálint Árvái is egy harmad részében tartozzanak concurrálni a Ház felépítésében." 1802. február 11-én Bölöni Ágnes, az álmosdi Kölcsey fiúk édesanyja meghalt. A legközelebbi rokon, az utolsó Kölcsey „nagy öreg", nagybátyjuk, Kölcsey István pedig 1802. május 21-én távozott Csekén az élők sorából. A négy árván maradt fiúnak Gulácsy Antal lett a gyámja, mint azt fentebb említettem. A gyermekek megörökölték a Kölcsey nemzetség Péter és Sámuel által bírt javait, közöttük Álmosd és Cseke egy részét. Ki volt Gulácsy Antal? Álmosdi táblabíró és földbirtokos, Péchy Imre alispán sógora volt. Negyedévenként fizetendő évi 300 rénes forint bérleti díjért átvette a debreceni színjátszókat, 1810 novemberétől 1814 februárjáig bérelte a debreceni színházat. Az 1811-ben leégett nyári játszóhely helyébe az ún. Vargaszínben alakított ki ideiglenes színházat, amely 1835-ig működött. Gulácsy saját földbirtokának jövedelmeit is vállalkozásának kiegészítésére fordította.23 22 Hamar Péter, Kölcsey Ferenc álmosdi évei, Fehérgyarmat, 1999,101-105. 23 mek.oszk.hu/02000/02065/html/1kotet/22.html Az oldal utolsó megtekintése: 2017. márciusi.
