Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Természettudomány - Mező Szilveszter: „A piramisok országában”. Egyiptomi témájú felvételek Soó Rezső (1903–1980) egyetemi tanár múzeumi diahagyatékában
14 4. kép Soó professzor egy vasfa (Casuarina sp.) előtt Egyiptomban Képforrás: Déri Múzeum, természetrajzi és környezetismereti gyűjtemény első aratás, elsősorban a búza aratása. A búza mellett a kukorica és a rizs a legjelentősebb gazdasági növény, rizsföldek leginkább a deltában, cukornádültetvé- nyek a Nílus-völgyben vannak. A gyapot Egyiptom legfontosabb kultúrnövénye, kitűnő minőségű, a vetésterület egynegyedén termesztik és későn aratják..."?1 Útibeszámolójában részletesen szólt a Nílusról és a folyó meghatározó szerepéről az ország gazdasági életében: „Közismert, hogy a Nílus évente ismétlődő áradása (júliustól szeptemberig) termékeny iszappal borítja a kultúrföldet, ezt rendkívül éles vonal választja el a sivatagtól. A Nílus magassága mindig döntő jelentőségű volt az ország jóléte szempontjából, ezért készültek az ősi nilométerek (egy ilyet Asszuánban, az Elephantine-szigeten láttunk ma is működésben), amelyek jelezték, hány görög »könyök« (rőf, kb. 60-80 cm) magasságú a folyam vize. 12 rőtnél éhínséget, 14-nél örömet, 16-nál már káros árvizet jelentett..."?11 Nagyon érdekesek a cikk azon részei, ahol az öntözés ősi módszereiről írt a szerző. Soó Rezső megjegyezte, hogy utazásuk idején még sokfelé működtek a régi vízkiemelő szerkezetek: a kétkarú emelő elvén dolgozó sarufés az állati igaerővel hajtott szakije?6 Az utóbbiról részletesen is írt:„...aszakije, amely két fogaskerékből 93 Uo. 94 Soó Rezső: i. m. 1966.309. oldal 95 Uo. áll: a függőlegesen agyagedények vannak elhelyezve, és a lentről merített vizet a vályúba ürítik; ezt a kereket a felső vízszintes mozgatja, amelyet körbe teve, bivaly vagy ökör forgat. Téba környékén még több szakiját volt alkalmunk működésben látni. Különben a földművelés technikája helyenként alig emelkedett a fáraók koráé fölé. A földet gyakran még mindig faekével szántják, rövid nyelű kis kapával, mélyen meghajolva dolgoznak, fáradnak"?6 A diahagyatékban szép felvételt őrzünk egy szakije-típusú vízkiemelő szerkezetről. Az ökör hajtotta öreg járgány segítségével az öntözőcsatornákból emelik az éltető vizet a magasabban fekvő termőparcellákra. Rendelkezünk még néhány érdekes képpel földeken dolgozó fellahok- ról, agyagból, vályogból készített szegényes lakóépületekről, egy régi fazekasműhely égetőkemencéiről és egy emeletes galambdúcról is. Különleges darabja ennek a gyűjteményi résznek az a felvétel, amin egy hagyományos nílusi vitorlásbárka (felukka) látható. Soó Rezső bármerre is járt utazásai során, a természetben folytatott megfigyelései mellett mindig időt szakított arra, hogy a felkeresett területek történelmét, kulturális értékeit, műemlékeit is megismerje. Egyiptomban sem volt ez másképp, ahol több kairói múzeumot is meglátogatott. Járt az Egyiptomi Művészetek Múzeumában, a Kopt Múzeumban és az Iszlám Művészetek Múzeumában is. Útibeszámolójában főbb vonalakban ismertette az ország történelmét Ménész fáraótól Faruk királyig. Szólt a Kairó környéki piramisvidék titokzatos nekropoliszairól, melyek közül többet személyesen is sikerült megtekintenie. Eljutott Gízába, Szakkarába és Meidumba, ahol közvetlen tapasztalatokat szerzett az egyiptomi történelem korai időszakának építészeti emlékeiről: „Epiramisok az óbirodalom nagyszerű nekropoliszai, a kisebb piramisok leginkább királynőké, a masztabák az előkelőségeké. A Kheopsz-piramis a világ egyik leggigantiku- sabb épülete. [...) Belsejében elférne Európa 5 legnagyobb temploma együtt..."?7 Az egyiptomi Nílus-völgy középső szakaszának világhírű romkerületei is szerepeltek Soó Rezső útiprogramjában. Luxor és Karnak hatalmas szentélyei, Medinet Habu és Deir el-Bahari kísérteties halotti templomai, valamint Théba rejtélyes király- és nemessírjai egyaránt emlékezetes helyszínei voltak a magyar profesz- szor egyiptomi utazásának. A fotóhagyatékban számos felvétel található a fent említett helyszínekről. Az Egyiptomi Művészetek Múzeumában készültek azok a fényképek, amelyeken Tutankhamon fáraó halotti maszkja, trónusa és koporsója látható. A rendkívüli arany kincsleletek 1922-ben kerültek elő a Királyok Völgyében. Gízában a Kheopsz-piramist és a Szfinxet, Memphisben az ún. Alabástrom-szfinxet, Szakarrában pedig Dzsószer fáraó lépcsős piramisát örökítette meg a Soó házaspár. Utóbbi helyen Ti masztabájában is készült néhány fotó. Ezeken az óegyiptomi falrelief-művészet remekei ismerhetők fel. Vannak felvételeink a luxori és karnaki templomokból, Medinet Habu és Deir el-Bahari grandiózus épületeiről, a thébai síkon álló Memnón- kolosszusokról és a Királyok Völgye kies környezetéről. Soó Rezsőt azonban nemcsak a fáraók múltba süllyedt kora érdekelte, hanem a későbbi keresztény Egyiptom és a 7. századi arab hódítást követően elterjedt iszlám kulturális-művészeti emlékei is. A fotógyűjtemény MEZŐ SZILVESZTER 96 Uo. 97 Soó Rezső: i. m. 1966.313. oldal
