Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Kovács Gergely: A „nagy osztály”. Szabó Lőrinc osztályának gimnáziumi és önképzőköri élményei
142 KOVÁCS GERGELY tárnok jelentését az elszámolásról, melyből látszik, hogy komoly összegekkel kellett gazdálkodniuk, tanév elején költségvetést készíteni, tanév végén pedig elszámolni a bevételekkel és kiadásokkal. 1913 őszén például az előző tanévről számoltak be, amikor is 393,70 korona bevétel és 315,00 korona kiadás után a „pályadíjakra marad: 77,70 K."25 A tagsági díj szavazati joggal járt a tagok számára, másrészt ebből rendelték meg az igen változatos és nagyszámú újságot, sőt a pedellusnak is ebből fizettek (15 koronát) az újságok kezeléséért.26 Bevétel származott a tagsági díjak mellett kisebb részben a büntetésekből (ha például a megbízott diák elmulasztott a felügyeletet az önképzőköri olvasóban, vagy fegyelmezetlen volt az ülésen), nagyobb arányban pedig az önképzőkör által szervezett nyilvános előadásokból. Általában diákkezdeményezésre szerveztek meg évente két-három előadást, melyeket a városi közönség is szívesen látogatott. Ilyen alkalmak voltak például a Shakespeare-díszgyú'lés 1916 decemberében vagy az Arany János-emlékünnepély 1917. március 31-én, amelyen Arisztopha- nész Madarak című vígjátékát mutatták be. Dienes Kata Iris istennő, Szabó Lőrinc Kinesias, dithiramb költő szerepében tűnt fel .27 Többször rendeztek jótékony célú estéket is, 1915-ben a Debreceni Önkéntes Mentőegyesület javára például 400 koronát gyűjtöttek. Az iskolai megemlékezéseket is az Önképző Kör szervezte meg, gyakran a Zenekör és az Énekkar részvételével. Az ünnepségek előtt válogató szavalást tartottak, hogy a legalkalmasabbat kiválasszák, olykor alkalmi vers és szónoklat megírására is tűztek ki pályadíjat. 1911-ben a március 15-i műsorban elhangzott egy beszéd, a „Talpra, magyar", egy alkalmi vers, melyet az előzőleg meghirdetett versenyen választottak ki, illetve a Zenekör előadása Mácsai Sándor tanár úr vezetésével, ezenkívül nem is vettek igénybe tanári segítséget. Az üléseken elmondott - a diákok által választott költők által írt - verseken jól látszik a korszakváltás folyamata. Az 1910-es évek elején még szinte kizárólag a gyakran iskolai tananyagként is megjelenő, a korszakban kanonizált szerzők versei hangzottak el, Petőfi Sándoré, Arany Jánosé és Vörösmartyé mellett Kiss Józsefé, Szabolcska Mihályé és Endrődi Sándoré. Az utóbbiak helyét a háború éveire a nyugatosok vették át. 1911 novemberében Ady Endre volt a téma, Juhász Géza ismertette Ady életét, majd vita alakult ki. Az egyik oldal szerint Ady „az irodalmat az eddigi bilincsektől megszabadította," „ha haladni, boldogulni akarunk, őt kell követnünk," míg mások szerint „érdemei nem érnek fel nagyszámú hibáival" Szilágyi Sámuel tanár úr igyekezett a „balvéleményeket" megszüntetni, 25 A Debreceni Református Főgimnázium Önképző Körének Jegyzőkönyve 1909-1921, A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára II. 24.0.8. (A továbbiakban: Jegyzőkönyv.) 26 Az 1913/14-ben járatott lapok: Vasárnapi Újság, Új Idők, Művészet, Uránia, Természettudományi Közlöny, Századok, XX. Század, Budapesti Szemle, Matematikai Lapok, Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Pesti Hírlap, Az Újság, Borsszem Jankó, Sport Hírlap, Debreceni Nagy Újság. Jegyzőkönyv. 27 Ekkor vette fel az Önképző Kör ünnepélyesen az Arany János Önképző Kör nevet. 1982-ben a Gimnázium két évvel korábban szervezetten újraindult önképzőköre ehhez a hagyományhoz nyúlt vissza a névválasztáskor, és a rendszerváltás előtti években ezen a néven működött igen aktívan. és kiemelte, hogy dr. Csűrös Ferencnek, a felügyelő tanárnak köszönhető, hogy a diákság ismeri Ady költészetét. A feladat annak eldöntése, „hogy az Önképző Kör mennyiben engedhet teret ezen újabb iránynak" ,28 Teret engedhetett, mert ekkortól a diákverseken (a témákon és a címek hangvételén) érződik Ady hatása. Egy év múlva beszámolót hallgatnak meg (az 1912. november 8-i ülésen) a „Badic$"-ot ismertető estélyről.29 A felügyelő tanár szerepe is feltűnő Ady megismertetésében és megítélésében, ami azt mutatja, hogy a tanár irányító jelenléte elengedhetetlen volt. Egy másik esetben (1913. október 31-én) egy plágiumügyet kellett tisztázni dr. Bessenyei Lajos tanár úr beavatkozásával, aki még arra is kitért az ülésen, hogy felkészületlenek voltak a szavalok és a bíráló, aki „he- gyet-halmot összehoz" az értékelésében. Egy-két ilyen esettől eltekintve rendben, fegyelmezetten és felkészülve jelentek meg a diákok az üléseken. A kortárs irodalom mellett az úgynevezett „szabadelőadások", azaz a diák által kiválasztott tudományterületen témakörben előadott ismertetések között széles körű érdeklődés sejlik fel. Előkerül a filozófia (Bergson: A nevetés), a természettudományok és a technológiai újítások (az alumíniumról), sőt az önképzőköri pályázatok mellett a tanárok is írtak ki pályázatokat. Nyáry Béla tanár úr „Az elektromosság mint az ember legfőbb segítőtársa" címmel várta a pályaműveket. Nemcsak komoly témákat hallgattak a diákok. Gyakran előfordult egy „vígszavalat" vagy egy rövid jelenet, melyet szintén értékeltek, a „nagy osztály" idejéből pedig egyre több zene. A fiúkkal együtt vagy kettesben szereplő Dienes Kató és barátnője, Révész Ágnes éneklése és zongorázása különös színt vitt az önképzőköri ülések hangulatába. 1917 őszén a Jegyzőkönyv bejegyzései alapján már a „nagy osztály" uralta az önképzőkört. Elnök Bay Zoltán, titkár Béber László - mivel Szabó Lőrinc nem fogadta el a jelölést -, főjegyző Gulyás Pál. November 3-án Gulyás Pál műfordítását hallgatták meg, Békés István „különös ügyességgel játszott" egy jelenetet Molnár Ferenc Ördög című színművéből. Szabó Lőrinc fordítása és Bay Zoltán zongorajátéka után Karinthy Frigyes jeleneteit Békés István és Törő Imre adják elő november 17-én, majd Bay Zoltán a Naprendszerről tartott vetített képes előadást, Békés István pedig Kosztolányit, Babitsot és Adyt szavalt. Ekkor már sorra vonultak be a diákok hadiérettségivel, 1917 őszén Béber László, majd Békés István, 1918-ban Szabó Lőrinc is. Véget ért számukra a diákélet, és talán jelképes, hogy egyidősként az évszázaddal, éppen ők lehettek a Debreceni Református Főgimnázium legtöbb nagy nevet felsorakoztató osztálya. Emellett fiatal felnőttként a gimnáziumi környezetből kikerülve közvetlenül a történelem sorsfordulatainak lettek résztvevői, akárcsak sokszínű pályájuk és életük során a későbbiekben is. Önképzőköri tevékenységük vizsgálata a mai magyar oktatásügy számára is tanulság lehet. Ha csak a gimnáziumi tanulmányok keretein belül maradnak, az érettségi „legfeljebb" sokrétű munkatevékenységük alapját 28 Jegyzőkönyv. 29 A Jegyzőkönyv egyik olvasója (kutatója) később ceruzával bejegyezte: „Szegény Babits!” A Jegyzőkönyv elírása mutatja a jegyző tájékozatlanságát, illetve azt, hogy Babits még nem volt közismert.
