Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Kovács Gergely: A „nagy osztály”. Szabó Lőrinc osztályának gimnáziumi és önképzőköri élményei
A „NAGY OSZTÁLY" 143 biztosíthatta volna. Tevékenyen, sőt öntevékenyen, illetve kortársi közösségben, önműveléssel töltött szabadidejük azonban nemcsak tudásszomjukat és szereplési vágyukat, hanem a tizenévesek legfőbb társadalmi igényeit is kielégítették, így életre szóló szoros barátságuk később is biztonságot nyújthatott nehezebb időkben is. Amikor 1968-ban meghívták az 50 éves osztálytalálkozóra Bay Zoltánt, a professzor úr válaszában meleg hangon idézte fel több osztálytársát is: „Németh Lacinak azt hiszem igaza volt, mikor azt írta rólunk, hogy »nagy osztály«. Ha mást nem veszünk, a Te névsorod mutatja, hogy mindenki megvalósította, amire készült. Ha visszagondolok az osztályunkra, nem emlékszem senkire, aki rosszindulatú lett volna, aki a többieket túl akarta volna könyökölni, vagy akárcsak felvágós is lett volna. Jól megfértünk egymás mellett, megvolt a zsiványbecsület is köztünk. Ez még talán csak »jó osztályt« jelentene, de az már nagyságnak számít, hogy tudtommal később sem volt senki közülünk, akit »elkapott volna a gépszíj« azokban a bolond politikai fordulatokban, melyeknek a mi generációnk ki volt téve. Amire büszkék lehetünk: nem akadt köztünk becstelen ember. Laci valószínűleg arra gondolt, hogy költészet, irodalom, zene, természettudomány és filozófia, mind talált valamilyen képviselőt köztünk."30 Függelék: „A mai napig hálával gondolok a Debreceni Református Kollégiumban eltöltött 8 diákévre (1910-1918). Büszkék voltunk a Kollégiumra, mert tudtuk, hogy ez Magyarország egyetlen iskolája, amely 450 éve működik megszakítás nélkül. Ez volt az ország első főiskolája, amely 200 évvel ezelőtt bevezette a magyar oktatási nyelvet. Ha arra akarok válaszolni, miért vagyok hálás a debreceni iskolának, röviden ezt mondhatom: mert felölelte az emberi szellemnek azt a hármas tevékenységét, amely nélkül nem ember az ember: az értelmet (tudást), a szépnek (művészetnek) a szeretetét és az erkölcsöt. - Osztályfőnökünk az első osztályban Sin- ka Sándor volt, aki oly buzgalommal tanított, hogy októberben már tudtuk a Pater Nostert latinul. Sinka tanár úr nem engedett: dolgozni, tanulni kellett. Későbbi tanáraim közül főképpen Szabó Mártonra, Jakucs Istvánra, Nyári Bélára emlékezem. Persze, az emlékezés elfogult, mert tőlük tanultam a természettudományokat. Marci bácsi már harmadikos [13 éves] koromban megtanította a Hold és a bolygók járását, a tömegvonzást. - Hatodiktól, fölfelé Jakucs István és Nyári Béla olyan tanításban részesített minket, amely - ma visszatekintve elmondhatom - kiállotta a versenyt az ország, sőt a külföld összes középiskoláival. - Hogy az iskola mennyire követte az európai művelődést, akkor láttam, amikor a kollégiumi könyvtárban nyolcadikos koromban [18 évesen] kezembe került Newton könyve, a Princípia fóliáns kötésben, első lapján a beírással: Georgius Marothy; ő vásárolta Amsterdamban valamikor az 1700-as években. íme, Newton könyve, melyről akkoriban azt mondták, hogy megfejtette a világ titkát, az 1687-es megjelenése után néhány évtizeddel már a Kollégiumban volt! 30 Bay Mán - Béber Lászlónak, Washington, 1968. június 18. = Bay Mán pályája és példája, szerk. Nagy Ferenc, Budapest, 1993,157-8. Föltételezem, hogy Maróthy György tanította is. Az általa Debrecenbe hozott Newton-könyv sokáig kísértésben tartott, hogy latinról lefordítsam magyarra. El is kezdtem, de érettségi után beláttam, hogy a gondolat naiv, mert a könyv tartalma akkorra már átment a köztudatba. - Néhány szót kell szólnom arról is, hogy az iskola milyen szabadelvű volt. Még vallásórákon is szabad volt vitatkozni a tanárral, egyéb órákon pedig fesztelen viták indultak. A tanári tekintély csak azt kívánta meg, hogy a diák nem tehetett rosszindulatú megjegyzéseket, nem gúnyolódhatott, de különben a tanár neheztelés nélkül elismerte, ha a tanulónak volt igaza. Református iskola volt, mely hittételek kényszere nélkül tanított és nevelt."31 Gergely Kovács The "Great Class" Lőrinc Szabó's experiences of his class's secondary school literary and self-training circle A prominent memory of the Secondary School of the Reformed College of Debrecen was the so-called "great class", as referred to by László Németh, at the beginning of the 20th century. The careers and friendships of its members serve as ample proof that the early years of the century were the glory days in the history of the secondary school. Its most well-known members were the poets, Lőrinc Szabó and Pál Gulyás, the physicist Zoltán Bay, the professor of medicine, Imre Törő, and István Béber, the publicly recognised figure of journalism in Debrecen at the time, as well as others who earned a name for themselves in science or other professions. In addition to having highly educated teachers, receiving a high standard of instruction and being able to use a modern building on Péterfia Street, which opened in 1913, the personalities and interests of the students of the "great class" were also markedly shaped by their mastering of the various roles in civil society and by the so-called Self-training Circle, where they acguired the skills for public speaking and self-education, and of which the above-mentioned notables were first the active participants in their student years and then, in the years prior to their matriculation exam, became its leaders. It was here that many of the founders of the later Ady Society first encountered the works and ideas of the writers gathered around the periodical Nyugat [West], Student organisations enjoyed a long-standing tradition in the Reformed College, one of which, the choir called Kántus, still functions. With the establishment of the University of Debrecen in 1912 and its separation from the Reformed College as a result, the self-training circle of the older students weakened and its role was taken over by that of the College, from which time onwards it operated in a gradually more consolidated, disciplined and autonomous way independent of the teachers' supervision, providing an example for the students of today. 31 Bay Zoltán A 450 éves Debreceni Kollégiumról, Fizikai Szemle 1988/12.
