Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Kovács Gergely: A „nagy osztály”. Szabó Lőrinc osztályának gimnáziumi és önképzőköri élményei
A„NAGY OSZTÁLY" 141 nei képzettsége lehetővé tette a zenei témák megbeszélését is" - idézte fel Törő Imre. „Nagyon lelkiismeretes és buzgó tanár volt, aki a diákokban kifejlesztette az ambíciót, a diákok rendelkezésére bocsátotta a tanári könyvtárat"-emlékezett rá Bay Zoltán.14 „Tanári módszere eredményes volt. Az óra elején mindig pattogós kérdésekkel kérte számon az egész osztálytól az anyag lényegét. Az új anyag ismertetésénél, a feleltetésnél is együtt gondolkodott a tanítványaival."15 Még Eötvös-kollégista korából barátja volt Kodály Zoltán. „Aktív kamarazenét művelt és zenekart irányított. Kiválóan hegedült, s e képessége városszerte ismert volt. Tanári tekintélyén nemcsak nem rontott, hanem emelt az, hogy tanítványaival is sokszor muzsikált."16 MácsaiSándor (1885-1924, ének-zene) a kollégium kórusának, a Kántusnak felvirágoztatója zenekart szervezett, és Csokonai kultuszát a költő dalainak éneklésével erősítette tovább. Dr. Bessenyei Lajos görögöt és latint tanított 1912-től a Gimnáziumban, melynek később igazgatója is lett. „Kiváló szervező képességgel megáldott, kiegyensúlyozott személyiség volt."17 Az Önképzőkör felügyelőtanára és megrendszabályozója. Előtte az Önképzőkör munkáját tíz évig felügyelte Csűrös Ferenc (1901 és 1915 között magyar-latin szakos), aki a Csokonai-kör aktív tagja, szervezője is volt.18 GulyásIstván (1893-1921, magyar-latin szakos), Gulyás Pál apja és Móricz Zsigmond szeretett tanára, diákjaival közvetlen, megértő, barátságos volt. Ö is évekig felügyelte az Önképzőkört. Nyelvtankönyveket írt, gimnáziumi olvasókönyveket szerkesztett, rendszeresen publikált országos nyelvészeti és irodalmi lapokban.19 U. Szabó Gyula (1912-1914, magyar-latin szakos) ígéretes irodalmi munkásságának a háború vetett véget, melynek legelején behívták katonának hét tanártársával együtt, és közülük elsőként esett el 1915. október 14-én, huszonnyolc évesen a galíciai csatatéren.20 Természetesen a diákokat az iskolai munka mellett egyéb, annál gyakran jóval erősebb hatások is érték. Bár az iskola felügyelete alatt működött, mégis attól valamelyest független fórumot kínált az Önképző Kör. A debreceni Kollégiumban több évszázados hagyománya volt a diákok „önfegyelmező és öngazdálkodási" szerveként működő coetus keretein belül a professzorok előadásait kiegészítő önművelő, önképző tevékenységnek.21 Irodalmi megörökítései közül a legnevezetesebb a Csittváry Krónika, amelynek bemutatásánál Jókai bizonyára saját (nem debreceni) önképzőköri élményeiből merített. A Gimnáziumban az Entwurf bevezetése után, 1854-től osztálykeretben működött, majd Dóczi Imre tanár ösztönzésére 1888-1890 táján egységesen az egész intézményben, körülbelül 200 taggal. Ebben az időben több diákszervezet is elindult: 1896/9714 Uo. 15 Uo. 16 Idézi: Kántor Sándorné: Híres matematikatanárok és tanítványok a debreceni iskolákban, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadása, h. n„ 2007,63. 17 Győri L. János 2013,89. 18 Uo., 67. 19 Uo., 65. 20 Uo., 67. (U. Szabó Gyula emlékére A mi hősünk címmel egy epigramma is elhangzott az egyik önképzőköri ülésen. Sírja a debreceni Hősök temetőjében található.) 21 Győri L. János: A gimnáziumi önképzőkör története = Gy. L. J. 2013,531. ben a Tornakor (kb. 150 taggal), 1899/1900-ban a 20-45 fős Zenekör és a hatvantagú négyszólamú Énekkar Mácsai Sándor vezetésével22,1902-ben pedig az Ifjúsági gyülekezet. Közvetlen előzményként és mintaként a Főiskola Magyar Irodalmi Önképző Társulata szolgálhatott, melyben a felsőbb osztályos gimnazistán már részt vehettek, és amely 1914-es megszűnésekor annak szerepét sok tekintetben átvette a - hivatalos nevén - Főgimnázium Önképző Köre. Több szempontból is fontos szerepet játszott az önképzésnek ez a formája a századelő iskolai nevelésében. A polgári társadalom (leendő) értelmiségi elitje a szervezeti forma kereteit megismerve elsajátíthatta a civil közösségek működését, azok irányítását, miközben nagyfokú önállósággal gyakorolhatta a független ítéletalkotást, annak kulturált kifejezését, az önfegyelmet, sőt a kezdeményezőkészsége is tág teret kapott. Mivel a huszadik század első felében a gimnáziumi érettségi vizsga még külön felvételi eljárás vagy bármiféle felvételi pontrendszer nélkül feljogosította a fiatalt, hogy bármelyik egyetemre jelentkezzen, ezért azt sem szabad elfelejteni, hogy a gimnázium ebben az időben már önmagában is az értelmiségi elithez való tartozást jelentette. Az önképzőkör pedig hozzájárult ahhoz, hogy az iskolai fegyelem és a tanterv kényszerétől elszakadva készüljenek fel felnőtt életükre a kamaszok.23 Az Önképző Kör írott szervezeti szabályzat alapján működött, a rendes (VII. és Vili. osztályos) és a rendkívüli (V. és VI. osztályos) tagok eltérő tagsági díjat fizettek, amelyet a részvétel és a megbízatás alapján csökkenteni is lehetett, a mulasztásokért viszont pénzbüntetés járt. Rendszeresen (általában hetente) tartott üléseiken jegyzőkönyvet vezettek, minden tanév elején tisztségviselőket választottak (elnököt, titkárt, jegyzőt, aljegyzőt, pénztárnokot), akiktől számon is kérhették a feladataik elvégzését. Az üléseken mindig jelen volt a felügyelő tanár, aki csak vitás kérdésekben avatkozott bele az összejövetelek megszokott menetébe. Rendszerint saját munkáikat vagy egymás írásait olvasták fel, klasszikus, néha kortárs irodalmi műveket (verset, monológot) adtak elő, majd a műveket és előadásokat egy kijelölt tanuló bírálta, néha még a bírálatot is megbírálták. A legsikerültebb írásokat az Emlékkönyvben örökítették meg.24 A „nagy osztály" idejében, az 1910 és 1918 közötti időszakban vezetett jegyzőkönyv önmagában is érdekes olvasmány. A nagyméretű könyvben a jól olvashatóan formált íráskép arról tanúskodik, hogy a jegyző tudatában volt munkája jelentőségének. Minden tanév elején megalakult az új választmány, melynek munkájához sikert kívánt a jegyző. Leírta a pénz22 Az Énekkar átalakításokkal, de megszakítás nélkül működik ma is. A Gimnázium koedukációja után az 1950-es évek elején beolvadt a Kollégiumi Kántusba. A Zenekor és az Énekkar indulásától kezdve rendszeresen együttműködött az Önképző Körrel. 23 A polgári egyesületek, egyletek gimnazisták által utánzott változataira talán a legismertebb irodalmi példa a Gittegylet Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényéből. 24 Sajnos a „nagy osztály" idejére vonatkozó Emlékkönyvre csak a jegyzőkönyvi utalások alapján támaszkodhatunk, ugyanis a Tiszántúli Egyházkerület Levéltárában nem található meg. Feltételezhető, hogy a háború végén, illetve a Tanácsköztársaság zavaros hónapjaiban valamelyik önképzőköri tag, talán az 1916/17-ben elnökként megbízott Béber László „mentette meg" a Emlékkönyvet, amely azóta is lappanghat valahol.
