Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Természettudomány - Mező Szilveszter: „A piramisok országában”. Egyiptomi témájú felvételek Soó Rezső (1903–1980) egyetemi tanár múzeumi diahagyatékában
„A PIRAMISOK ORSZÁGÁBAN' 13 3. kép Az egyiptomi diagyűjtemény egyik doboza Fotó: Lukács Tihamér, Déri Múzeum maradtak meg, amelyek élettanilag alkalmazkodtak a sivatagi forró, száraz klímához. így az egyiptomi sivatagi flóra tulajdonképpen nagyon elszegényedett mediterrán eredetű növényzet"}9 Soó Rezső hosszabb részt szentelt útibeszámolójában az egyiptomi flóra bemutatására is. Általánosságban megjegyezte, hogy „Egyiptomban nincsenek sem erdők, sem rétek, a szó közép-európai értelmében. így a vegetáció vagy a félsivatagok ritkás, vesszős, kevés lombú cserjékben, pozsgás vagy szúrós lágyszárú- okban elég változatos növényvilága - legérdekesebb fajai a Zilla, Zygophyllum, Reaumuria, Fagon ia nemzetségekből -, vagy a kultúrföldek és a Nílus-part gyomnövényzete1 A mai egyiptomi flóra képviselői közül több a Soó-diagyú'jteményben is látható. A kimondottan növényeket bemutató képek száma nem sok, de néhány jellegzetes fajról szép felvételekkel rendelkezünk. Ezek egyike a Fagon-cserje (Fagoniasp.), mely kiválóan alkalmazkodott a mostoha természeti viszonyokhoz. A szárazságot jól tűrő növényfaj képviselői a Pireneusi-félszigettől Egyiptomig sokfelé előfordulnak a Mediterráneumban, 89 Uo. 90 Soó Rezső: i. m. 1966.310. oldal többek között a Baleár-szigeteken, Máltán, Cipruson és Krétán is. Egyiptomban főleg a sivatag peremvidékén lehet velük találkozni. A xerofita cserje neve egy francia tudós, Gui-Crescent Fagon (1638-1718) emlékét őrzi, aki XIV. Lajos, a Napkirály udvari orvosa volt. A redukált levelekkel rendelkező és apró ibolyaszínű virágokat bontó cserje gyógynövényként is ismert, teáját a daganatos betegségek elleni küzdelemben használják fel. Hasonlóan érdekes növény az elágazó törzsű dum-pálma (Hyphaene thebaica), aminek néhány szép példányát Dél-Egyiptomban örökítette meg a Soó házaspár. A karakterisztikus megjelenésű pálma Egyiptom ősi növénye, alakja már az ókori ábrázolásokon is feltűnik. A növény gyökere nagyon mélyre hatol a sivatag talajában, így próbálva elérni az ott felhalmozódott vízkészleteket. Édeskés termését előszeretettel fogyasztják a helyiek, és a leveleit is felhasználják különféle használati eszközök (pl. seprűk, kosarak) készítéséhez. A dum-pálmánál sokkal gyakoribb és helyenként óriási ligeteket alkot a datolyapálma (Phoenix dactylifera). A sokrétűen hasznosítható növényről, mely szinte a bölcsőtől a koporsóig végigkíséri a szegény, nehezebb sorsú falusi emberek életét, több felvétel is készült. A fotókon felismerhető fák közül megemlíteném még az afrikai tulipánfa nílusi alfaját (Spathodea campanulata subsp. nilotica) és a léggyökerek sűrű hálózatával rendelkező fafojtó fügét (Ficus benghalensis). Utóbbinak szépen fejlett példányai díszlenek Kairó utcáin, terein. A különleges életmódú növényről Soó Rezső is írt egyik botanikai művében: „Egyetlen fája egész erdőt alkothat. Magjai a faágakon csírázva epyphyton növényekké lesznek, amely léggyökereit a talajba bocsátja, ezek és az ágak támasztó lég gyökerei oszlopszerű törzsekké válnak'?' Több olyan kép is van a gyűjteményben, amelyek a kairói botanikus kertben és az asszuáni akklimatizációs kertben készültek. Ezeken a felvételeken egyebek mellett megjelennek a nílusi tündérrózsa (Nymphaea lotus) és a királypálma (Roystonea regia) példányai is. A gyűjteményben van egy felvétel, amin Soó Rezső látható egy vasfa előtt. Leírta, hogy útjuk során sokfelé tapasztaltak olyan kezdeményezéseket, amelyek a sivatag termővé tételére irányultak:,,...e/sőso/to a vasfa, az ausztráliai Casuarina ültetvényei voltak feltűnőek, de füvekkel is törekednek a homok megkötésére és átalakítására kultúrfölddé'?2 A professzor által is említett zsurlólevelű kazuárfa (Casuarina equisetifolia) eredeti hazája a déli féltekén, Ausztráliában van. Onnan kiindulva terjesztették el szerte a világon, mert kiválóan alkalmazható a mozgó homok elleni küzdelemben. A szívós növény jól tűri a sós talajt és az erősebb szelekkel szemben is ellenálló. Sokfelé a citrusültetvények köré ültetik, ezzel is igyekezve megvédeni a zamatos gyümölcsöt adó növények értékes telepítvényeit. A természetes növénytakaró általános jellemzése mellett Soó Rezső nem felejtkezett el a termesztett növénykultúrák és a földművelés helyi jellegzetességeinek bemutatásáról sem. írásában olvashatunk a jelentősebb téli és nyári kultúrnövényekről és azok fontosabb termőterületeiről: „(ltunk idején folyt az 91 Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1953.391. oldal 92 Soó Rezső: i. m. 1966.310. oldal
