Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Szabó Pál debreceni kapcsolatai
SZABÓ PÁL DEBRECENI KAPCSOLATAI 135 tanilag is nagy mélységekig jut, megérti az embert, ami sokszor a humorban jut kifejezésre.46 Ezután évek teltek el, míg a folyóirat újabb Szabó Pál-mú'ró'l adhatott kritikai minősítést. Az életrajzi számvetés befejező könyvét - mely illeszkedik a Nyugtalan élet negyedik kötetéhez - elemzi Juhász Béla, méltatva a sorozat különös-sajátos dokumentum jellegét. Az életrajzi narratíva ugyanis nem regény és nem krónika, pláne nem történetíráshoz szánt forrásanyag, hanem „a történelem sodrával együtt haladó ember személyes, közéleti és írói sorsának alakulása, illetve ennek közvetlen, az élmény frissességével ható feltárása, bemutatása. Nézőpontja is ilyen személyes, szubjektív." Ebből következik, hogy szerkezete csapongó, amit az író tudatosan vállal. A kritikus először tesz halvány említést arról, hogy Szabó Pál még hisz abban, amiben a modern regényírók már nem, hogy az apró- cseprő történetek alkalmasak arra, hogy az emberről vagy a társadalomról valami fontosat mondjanak. Ennek ellenére a gyorsuló regénytörténeti paradigmaváltás tudatában is sok-sok értéket talál a „regényben", s még a folytatásban is reménykedik47 A szépírói vénával rendelkező Bata Imre, kiváló stílusa erejével a Szépülő szegénység kvalitásairól, jelesül a benne inkarnálódó alkotói organizmus létéről igyekszik meggyőzni a közvéleményt, ami az esztétikai minőségnek is feltétele. „Atmoszféra nélkül nincs jó regény, az atmoszféra pedig a forma sűrűségén, szerves mivoltán áll vagy bukik. A nagy írónak minden műve ugyanazt a létérzést ismétli; ha a nyersanyag változik is, a látomás mind ugyanaz." A következő mondat már konkrétabb: e regény lényeg szerint nemigen különbözik a Lakodalom, Keresztelő, Bölcső c. trilógia organizmusától, csak itt más történelmi és szociológiai keretben érvényesül, s nagyobb a mitologikus távlat, több a képzelet, a humor, mint a valóság.48 Az Isten malmai újabb, jubileumi kiadása alkalmából a Szabó Pál-rész- monográfia megírására készülődő Juhász Béla szólt ismét az íróról. Elöljáróban azonban visszapillant az 1945 előtti pályaszakaszra, s tudatosítja, ami nem volt titok, de kevés szó esett róla, hogy az író 1945 után átdolgozta a Lakodalom, Keresztelő, Bölcsőc. trilógiáját. Mégpedig oly módon, hogy hősét immár nemcsak szegényparaszti osztályszemlélettel, de politikai tudattal is felruházta, mintegy elébe menve a kor követelményeinek. Az Isten malmaiban „.. nyomatékosan felmutatja az író figurái politikai tudatát, sőt megítélésüknek, értékelésüknek is fő szempontjává válik itt a világnézeti-politikai állásfoglalás, illetve az ebből következő magatartás és cselekvési készség." Az aprólékos elemezés sok értéket talál a regényben, de nem hallgatja el, hogy az ábrázolás alapjában véve krónikaszerű, s ex- tenzív szemléleténél fogva inkább kollektív faluregény, semmint egyéni sorsok rajzába foglalt történelmi kép. Juhász ezúttal is jelzi, hogy Szabó Pál negyven éven át egyetlen műformát variált, a magyar regény műfaji megújulást hozó áramába nem kapcsolódott bele.49 46 BATA Imre, Ahogy lehet. Szabó Pál történelmi regénye, Alföld, 1963/12,151-153. 47 JUHÁSZ Béla, író a történelem sodrába, Minden kör bezárul, Alföld, 1969/11,80-83. 48 BATA Imre, Szépülő szegénység - Szabó Pál új faluregénye, Alföld, 1970/1,73-77. 49 JUHÁSZ Béla, Egy falu a történelem égboltja alatt -Szabó Pál: Isten malmai, Alföld, 1970/4,88-95. AZ ÍRÓ DEBRECENRŐL Két alkalommal is vallomásra kérték Debrecenről. Először 1961-ben, a város fennállásának 600. évében. Az író előbb gyermekkori emlékeit elevenítette fel, majd felnőtt korának néhány élményét. Egyik emlékanyag sem pontos eseménytörténet, hanem hangulatok szövedéke. „Személyesen biciklivel voltam Debrecenben legelébb. Mint ahogy ez már történni szokott, minden addigi elképzelésem a városról semmivé lett, széjjelfoszlott... (...) Találkoztam egy nagy, zsongó, parasztcsizmától kongó várossal, amit nem ismertem, s ami valami elképesztő brutalitással gombolta bé kabátját közeledtemre. Olyan nagyon idegen volt eddigi elképzeléseimhez a város..." Felidézi író kora kezdetének első, immár szívmelengető debreceni ünnepét a Déri Múzeumban, s utólag úgy érzi, „túlünnepelték.'' Többször utal rá, hogy sűrűn megfordult Debrecenben. Emlékeket őriz az Angol Királynő kávéházról, ezúttal pontosan idéz egy sort az ott látható Ady-plakettről. Regényt is tervezett a városról, már az anyagot gyűjtötte. „Később, már negyvenöt után, az ötvenes években akartam megírni a Hortobágy regényét és sokat csámborogtam az időben Debrecenben s a Hortobágyon." Egy anekdotája szerint egy alkalommal együtt vendégeskedett Káplár Miklóssal Görbe-Balogh nevű cívisgazdánál, s a sokat éhezett, nagyétvágyú festőművész arra biztatta, hogy egyék ki a gazdát a vagyonából. Megemlékezett a Kelet Népe debreceni gyökeréről, két könyvének debreceni kiadásáról (Ősz szántás, Övék a glória). Végül „Majdnem annyira, de tán annyira magaménak, otthonomnak érzem, mint a fővárost. Kicsi híján csaknem, mint a falumat. Még mindég nem adtam fel a reményt, hogy Debrecenben telepedek meg öregségemre, és itt érek a végére, ahol is 'egy halottal' nehezebb lesz a föld. Sokat kaptam Debrecentől. És én ennek a városnak ez ideig semmit, de semmit nem adtam."50 Másodszor a Napló körkérdésére válaszolt, pontosabban: a konkrét kérdéseket megkerülve, egy kis összefüggő fogalmazványt küldött a szerkesztőségnek. Ebben méltatja Debrecen történelmi helytállását, úgy véli, megalkuvásait a nemzeti létezés érdekében követte el. Majd jószerivel megismétli korábbi emlékezéseit, még több pontatlansággal.51 UTÓÉLETE Az elhunyt írót a folyóirat szeretettől sugárzóan, a szocialista realista kánon szellemében búcsúztatta, és kétségtelenül túlértékelte, de hát a nekrológ nem az a műfaj, amelyben egyensúlyt szokás tartani. „A közéleti ember és a közéleti író egyazon célt követett, ugyanazt akarta: segíteni, részt venni a változó világ mozgásának minél teljesebben az ember javára fordításban. így lett a hűség, a szeretet, a szolgálat tanúságtétele Szabó Pál minden műve és tollvonása. Ő írta meg igazán a bensőség intenzitásával a régi magyar falu életét, a hagyományos paraszti létezés otthonát és fészkét, a magyar 'ófalu' legkülönfélébb típusainak gondolkodását, ér50 Szabó Pál, Debrecen, Alföld, 1961/3,81-86. 51 Szabó Pál, Debrecenre emlékszem, Napló, 1969. október 26., 10.