Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Szabó Pál debreceni kapcsolatai
134 BAKÓ ENDRE árasztó érzelgős dzsentri-polgári dalokkal kapcsolatban. S nem teljesen világos a világháború okairól szóló fejtegetés sem, pedig ezen a területen például a történettudomány a sejtéseken jóval tovább ment."41 A huszonöt éves munkásságát ünneplő írói jubileumára a Magvető Könyvkiadó újra megjelentette Harangoznak c. regényét. A könnyed fajsúlyú, fordulatos cselekményei mű kapcsán az Alföld kritikusa meglepő hasonlatot használt. „Szabad legyen Szabó Pál írásmú'vészetét bizonyos vonatkozásban homéroszinak nevezni. S ez nem a kritikus hajbókolása, nem is elfogultság, Szabó Pál legmélyebb falu élménye. (...) Homéroszi világ, pontosabban állandó állapot, a falu pillanata kiragadva a nagyobb összefüggésből. Idill, de élet, csak felszínén ilyen csillogó, a mélyben megnevezetlen erők sisteregnek. Az életkedv, az erő ellensúlyozza a nyomorúságot Szabó Pálnál, A Harangoznak-ban különösen, itt ez a domináns hang, az élet egészséges lírája." A Szabó Pál művekben a végzet egyensúlya munkál, a falu nem problémaként jelenik meg, mégsem hamis a kép. Az író a tragikumot mindig feloldja a humor meleg sugárzásában, a mese színes szövetében.42 Nem sok idő múlva Kovács Kálmán viszont egyértelműen érzékelte és jelzi az író válságát. Ehhez a minősítéshez persze elengedhetetlen volt az a politikai háttérmozgás, ami a magyar életben 1953-tól zajlott. „Egy idő óta, talán az Új föld-tői, úgy tűnik, mintha az író művészete válságba jutott volna, helyesebben: mintha egy átmeneti korszak nagy lehetőségeit és csökvényeit viselné magán. (...) Az Üj föld-ben csak Bördős pompázik a szabópáli típusok teljességével, s még néhány életszerűbb alak mellett feltűnnek már azok a valóággal nem szembesített jellemek és helyzetek is (pl. Kővágó András és Eszter szerelme), amelyek aztán majd seregestül lépnek fel a Hajdú Klári-ban és a Csendélet a gépállomáson-ban. Feltűnő ez nagyon, hiszen az alakteremtő erő volt Szabó Pál legnagyobb művészi erénye. (...) Zártabbak, konstruáltábbak lettek a művek, de elemi gazdagságuk csökkent, megfakult a feltárt világ színskálája."43 A Szereposztás c. regényéről írott bírálatába a kritikus beleszőtte a Tiszán innen, Dunán túl c. kisregényéről vallott nézeteit. Szerinte az 1960- ban megjelent mű elmaradt a várakozástól. „Már témaválasztása miatt sem mutathatta be hitelesen a forradalmi változásokat élő magyar falut." Azért sem, mert „mintha a népszínművek idilli parasztfigurái támadtak volna fel" benne. A Szereposztás viszont inkább megfelel a várakozásnak. „{aj gazdasági-társadalmi átalakulást egyszer s mindenkorra kitűnően megoldottnak véve, elsősorban a ma és a holnap erkölcsi kérdéseivel foglalkozik." A regény fő mondanivalója az, hogy „termelési rendünk új, életformánk napról napra változik, gazdagodik, de erkölcsi téren sajátságos vákuumban élünk. A régi valláserkölcsi normarendszer elveszítette hitelét, de az új, szocialista még nem alakult ki." Ebből a nézőpontból elemzi a regényt, pontosabban a regény alakjait, s megállapítja, hogy az író kíméletlenül mutat rá az erkölcsi vákuumra, de megoldást nem javasol, azt elodázza a kommunizmus beköszöntéséig. Szerkezetileg a kisregényben 41 BÖGEL József, Gondolatok a Nyugtalan élet olvasása közben, Alföld, 1955/12,105-108. 42 BATA Imre, Szabó Pót Harangoznak, 1956/1,100-102. 43 KOVÁCS Kálmán, Szabó Pál: Mostés mindörökké, Alföld, 1957/1,55—60. burjánzó mellékszálak elhomályosítják a fő mondanivalót, „az író-rendezői megvalósítás az író-prófétai szándék mögött marad."44 A hetvenéves Szabó Pált Barsi Dénes köszöntötte az Ahogy lehet c. regényének megjelenése alkalmából. Barsi nem kevesebbet állít, mint „Határozott, bátor értékelése talán még ma is a nádi rigók torkában rejtőzködik." Tiltakozik az ellen, hogy Móricz Zsigmond epigonja lenne, nincs köze Reymont Parasztok c. regényéhez sem. „Az autodidakta Szabó Pál nem tanult senki íróegyéntől semmi olyat, ami műveiben idegen hatásként kimutatható volna" - hangzik a meghökkentő állítás. Megpróbálta ő maga definiálni Szabó Pál írói alkatát, s oda konkludál, hogy annak alkotó indító oka az életértelmezés, az élet- és emberlátás, s a mindezeket megjelenítő stílus. „Én az egész világirodalomban is csak egyetlenegy lényeg szerint való rokonát találtam: Jack Londont." Az életigenlésben egyek ők - állítja a fiatalkori barát. Szabó Pál belülről ábrázolta a parasztság életét, olyan hitelesen, mintha munkái nem is individuális, hanem kollektív alkotások lennénk, mint az Odysszea vagy a Kalevala. írásainak lényeges tényezője a kálvinista levegő is. Az esszé botrányt váltott ki egy meghökkentő közlése miatt, amely voltaképpen Szabó Páltól sem volt idegen. Eszerint az Alföldnek eme részén, Biharugra és Geszt stb. környékén „a kastélyok urai egészen más viszonyban éltek parasztjaikkal, mint a dunántúli és egyéb katolikus falvak katolikus és parfömösen zárkózott nagyurai." A parasztok itt a szolgajobbágyi bánásmódot nem vették fel, úr és paraszt között emberséges volt a viszony, „...a geszti meg az ugrai utcán ma is csapatostól lehet arcokat és alakokat látni, akiknek pontos egyéni mása több nemzedékes példányokban található a kastélybeli ősök arckép-galériájában." Ez ismert és elfogadott volt mindkét oldalon. Ráadásul Tisza István lehetett zsarnok a politikában, de „mint földesurat szerették a gesztiek.. Z'45 Nos, ezek az „eretnek" gondolatok is kapóra jöttek a hatalomnak a Mocsár Gábor fő- szerkesztő ellen indított politikai hadjárathoz, amely végül az író leváltásához vezetett. Magáról a regényről ismét Bata Imre referált, nagyon magasról indulva. „.. .azon a véleményem vagyok, hogy Szabó Pál a legpáratlanabb, egyedülállóan és kitú'ntetően epikus írója a magyar irodalomnak. Elbújhat mögötte romantikus történeteivel Jókai is, s nincs hozzá fogható a par excellence epikaiságban. Önkéntelen is kicsúszik az ember száján a jelző, ez valóban homéroszi. S ez nem akar egyáltalán értékítélet lenni, pusztán csak jelleg és tehetség meghatározása." A továbbiakban végletes minősítő megjegyzések követik egymást. Dicséri a regény expozícióját, a világ teljességét nyújtó személet egyensúlyát, bámulja a regény szerkezetét, amely ezúttal sem kimunkált, inkább lezser, de elegáns. Az író életérzése spontán, sőt primitív, de ez az emberlátás életbölcsességébó'l következik. Szabó Pál a nép történelmét írja, de nem „történelmietlenkedik", hanem azt mutatja meg, hogyan bírta ki a nép a rázúdult veszedelmeket. Lélek44 ARDAI Lajos, Szabó Pál: Szereposztás, Alföld, 1961/6,122-124. 45 BARSI Dénes, A hetvenéves Szabó Pálról legújabb könyve ürügyén, Alföld, 1963/4,13- 19.
