Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)

Történettudomány - Kürti László–Papp Klára: „Egy csöpp kultura nincs az egész háborúban” – Kecskés József naplója 1915-ből

54 KÜRTI LÁSZLÓ-PAPP KLÁRA jelent meg a fénykép felvételt csináltak a dekungról. Ebéd borsó, bécsi szelet, ecetes burgonya, zöld paprika, tészta utána dolgoztatás miközben szüleimtől az első levél megérkezett. Igen megörültem neki, mert mint ír­ták még a harmadik lap ez. Gábort az eü-n. meglátogattam, hogy Ilka (?) levelét elolvassam. Este 9-kor lefeküdtem, mielőtt sonkát vacsoráztam. 915. IV. 28. Délelőtt leveleket írva s munkával töltöttem. Dél (paradicsom, fasírt, burgonya ecetes, tészta) után dolgoztattam semmi különösebb nélkül. Délelőtt egy repülőgép jelent meg részünkről. 915. IV. 29. 3—5-ig inspekciós voltam. 7-től délig folyton dolgoztattam a dekungunkon. Közben szüleimtől a 2-vel jelzett levél is megérkezett majd ma válaszolok mindkettőre. Ma 2 repülőgépünk szállt fel. Délután min­den különösebb nélkül telt. Még említhető hogy az alezredesünk bele­esett egy farkasverembe. 915. IV. 30. 2 h 30' vizsgáltam a Baontól a feldwachénkat [N. Feldwache=figyelőállás] miközben egészen közel jutottam az orosz ál­lásokhoz. Úgy hallottam egy repülőgépünket lelőtték az oroszok. Egy másik ellenben jó sokáig cirkált fölöttünk. A helyzetünkről kellemetlen hírek vannak birtokomban. Általában zavarosak a felfogások. Ma már a fejünk felett is repültek gránátok és a srapnellek, melyek azonban ben­nünk kárt nem tettek. Egy közülük cca 60 lépésre robbant fel mellettünk. Dekungunkon az utolsó munkálatokat végeztettem holnapra már telje­sen készen lesz. Mint értesültem az oroszok éjjeli támadása a 4 es és 3 as honvédek ellen nem sikerült. Tegnap miután tudtam egy noteszt keres­ni mivel ez tele van Isten segítségével a másikban folytatom többé ke­vésbé szerencsés (még idáig) élményeimnek leírását. Este felé még tiszti gebüröket [N. Gebühr=illetmény, jutalom] is kaptunk köztük egy doboz befőtt konzervet. Ez volt az első befőtt, amit eljövetelem óta itt ettem. Többek között bort, csokoládét, sajtot, cigarettát, dohányt, szivart és más efféléket kaptunk. Ha így megy tovább a menagira nem sok panaszunk lehet. Az éjjel voltam oly helyzetben legelőször eljövetelünk óta, mikor aludtam ló órás fentiétel kivételével [a második füzet 10x15 cm; fekete fűzött papírkötés; lapjai kockásak; pi­ros színű lapszélekkel; lapok külön számozva, összesen 185 oldalon; az első bejegyzett dátum: 1915. V. 1., az utolsó dátum: 915. augusztus 26.] Kadett arp. Josef Kecskés im der Inft. Bpest No 39 féld. . . Wohnung Debreczen Szepességi u. 31. Ne szánjon engem soha senki sem Mert ha elbírom mit a sors rám vezet Nem kell, hogy más... fia nem bírom ha vesztek, a csatán Ne tudja azt senki hogybukám 1915. V. 1. Ezerkilencszáztizenöt május egy. Vajha tudnám írni azt mit belsőm e szavak leírása után érez. Van ebben az érzelemben természet iránti sze­retet szülei szeretet, szerelem s a jó Isten a megmondhatója, hogy még mi. Ki nem szereti a természetet, különösen május elsején. Még a barbár természetgyűlölőnek, a fényes kastélyok lakóinak, a bársonytól le egé­szen a rongyig valamennyieknek lehetetlen s fel ne dobogjon a szívünk látva a fesledő, az ébredő, madárdaltól visszhangos, zöldelő természe­tet. Annyival inkább szebbnek kell lenni a mi szemünkben a harcfiai sze­mében a természetnek, mert teljesen mi vagyunk utalva ebben a világ háború borzalmaiban. Elgondolva, hogy éled e gyönyörű panoráma le­hetetlen szent meggyőződésünket ép e pillanatban egy magasztos, egy dicsőesküvel mely nem erősíteni, mely szeretett hazánkba kell, vérrel való visszafoglalását célozná. Itt a természet ölén az ellenségtől puskalövés- nyi távolságban fogadjuk mi a magyar haza fiai Isten te előtted hatalmas templomod azúr boltján alatt, hogy igen is mi akiket apánk, szeretőink, testvérünk, felebarátaink ide küldtek meg fogunk felelni a belénk vetett szent meggyőződésnek s e nehéz pillanatokban is megfogjuk mutatni, hogy nem leszünk hűtlen második anyánkhoz szeretet hazánkhoz. Ez a föld, mely gyermekkorunk óta táplált dédelgetett, hogy nehéz pillana­tokban segítségére siessünk. Most elérkezett e pillanat, s mi megyünk e szent föld egyetlen hívására ezren és ezren, hogy eleget tegyünk kö­telességünknek. Hogy ne támadna fel a szülei szeretet és a javíthatatlan rossz fiákban is szemlátva az élettől duzzadó természetet. Lehetetlen le­írni a szerelem érzéseit e pillanatban. Az énerőm gyönge egy ilyen nagy és hatalmas érzelem ecsetelésére. Azt mondják a szerelem elcsépelt do­log, hogy az emberek elcsépeltek, a szerelem mindig új és új dolgokat tár fel Kincstárából azok előtt, Kiket ő a kiválasztottak közé helyez. Ő ki­tárja nekünk csak az a feladatunk hogy a gazdag bányából kikristályosít­suk magunknak a drágaköveket. Az a baj, hogy ehhez a Kristályosításhoz már értenek sokan nem tudni hogy minden nem milliókat ér e gazdag bánya Kincstárában. Hogyne tömörülne hatalmas érzéssé még a feleba­ráti szeretet is. Hiszen itt a természetre vagyunk utalva s ha bár még any- nyira is megértjük, jól találjuk magunkat körében, mégis rideggé válna,

Next

/
Thumbnails
Contents