Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Kassák Lajos és Debrecen

108

BAKÓ ENDRE

A „hagyományos lírán nevelkedett" idős Barta János professzort is Aczél Géza Kassák-kutatásai, jelesül doktori disszertációja és egy közleménye késztette arra, hogy megfogalmazza a kassáki líra modelljét. Megállapítja, hogy nem élményköltészetró'l van szó. "Úgy látszik, komponálatlan versegységek ezek, amelyeket a költő köznapi helyzetjelentésekből, érzelmileg többé-kevésbé telített megnyilatkozásokból, különös egyedi képekből és abszurd bukfencekből rak össze." De érzékeli azt is, hogy versépítése az évek során fejlődik, „a dadaizmusból a szürrealizmuson át a konstruktivizmusig a formai fegyelem zártabbá, a vers komponáltabbá válik". Végső ítélete: „Minden extravaganciájával együtt gazdagabb ember és gazdagabb költészet, mint aminőnek felületes ismeretre látszik.''.57

Az egyre bővülő Kassák-kiadások és azok mind kedvezőbb fogadtatása a helyi irodalomtörténész-kritikus gárda több tagjának felkeltette érdeklődését is. Simon Zoltán nagy tanulmányban foglalja össze gondolatit Kassák irodalomszemléletéről. Ismert példaképei mellett számára a saját erejükből felemelkedő autodidakták iránti vonzalmára építette irodalom- elméletét, ezért egyetlen stílusirányzattal nem lehet jellemezni esztétikai felfogását, csak az avantgárd összefoglaló terminussal. Kritikusi és alkotói gyakorlata egy nyomon haladván, az emigrációból megtérve, lehiggadás figyelhető meg kritikai tevékenységében is. Értéktudata egy-két tévedéstől eltekintve pontosan működött, s ellentétben más európai avantgárd irányzatok képviselővel, Kassák vállalta a művészet kontinuitását is.58 Nem kevésbé érdekes Kassák Ady-képéről írott tanulmánya. A jól dokumentált dolgozat bizonyítja, hogy Kassák Ady-képe egy egész mozgalom felfogását tükrözi. Eszerint „...a magyar aktivizmust szervező és művelő Kassák az új irodalmi mozgalom egyik előhírnökének Adyt tartotta." Elismerte jelentőségét, de nem fogadta el eszményeit, nem tartotta forradalmárnak, de még modernnek sem: tipikusan 19. századi költőt látott benne. Ellenezte azt a líratípust, mely a személyiség abszolút feltárásával az érzelmi mozzanatokra koncentrál. Nem szerette Ady életmódját, hangos siránkozását, feminin vonásait, passzív, szempontok nélküli, romantikus lázadását, ugyanakkor elismerte költői talentumát.59

Születésének százéves évfordulóján az íróról három közlemény emlékezett meg. Aczél Géza tanulmánya Kassák pályakezdésével foglalkozik, s az útkeresést, a gyors szellemi fejlődést vázolja fel Sporni úr érsekújvári műhelyétől az Isten báránykái, az Életsiratáson, a Misilló királyságán stb. át az Éposz Wagner maszkjában c. kötet megjelenéséig, kevés életrajzi mozzanattal, annál szélesebb korfestéssel és empatikus fejlődésrajzzal.60 G. Komoróczy Emőke a Bécsi Magyar Újság és a szlovenszkói Tűz ankétjá- nak az új művészetről vallott felfogását szembesíti Kassák téziseivel.61 Az avantgárd magyar nagymestere indulásakor nagy reményeket fűzött Szabó Dezsőhöz, amint erről életrajzi regényében is megemlékezik. Személyes kapcsolat is létrejött köztük, Szabónak cikke jelent meg a Tett-ben,

57 BARTA János: A Tisztaság könyve margójára. Alföld, 1977.2.71—7458 SIMON Zoltán: Kassák irodalomszemlélete. Alföld, 1977.2.65-74

59 U.ő.: Kassák Ady-képe. Alföld, 1977.12.94-98.

60 ACZÉL Géza: Kassák Lajos pályakezdése, 1987.3.27- 38.

61 G. KOMORÓCZY: A művészet funkciójáról és az érthetőségről. Alföld, 1987.3.

de Nincs menekvés c. regénye csalódást okozott Kassáknak. Kiderült, hogy más-más úton járnak, de a megbecsülés halványan megmaradt benne. Ám 1919 után útjaik végleg elváltak, hiszen Szabó Dezső az ellenforradalom embere lett.62

Az Alföld Kassák-seregszemléjét három izgalmas esszével zárja. Tverdota György megállapítja, hogy az 1930-as években a különböző irányzatokhoz tartozó kritikusok (népiek, parnasszisták, kommunisták stb.) egységesen támadták a költőt érthetetlen dadaista szövegei és doktrinersége miatt. Kassák maga is érezte, hogy az izmusok kifáradtak, s nem látványosan ugyan, de „klasszicizálódott".63 Kappanyos András Czine Mihálynak arra a kijelentésére terjeszti ki vizsgálatát, hogy a magyar avantgárd nem ismeri a tréfát, a humort, a komikumot. Ez részben a történelmi korszak társadalmi viszonyaiból, részint az aktivizmus, jelesül Kassák morális, mozgalmi elkötelezettségéből következik. Más kérdés, hogy a magyar avantgárd megjelenését a kortársak többsége komikusnak találta.. ,64 Szinte groteszkül hat első olvasásra, hogy Imre László hasonlóságot vélt felfedezni a János vitéz és /I ló meghal... c. Kassák-eposz között a mese-, csodavárás és vándorlásmotívumok stb. révén, legfőképpen pedig azért, mert mindkét mű deszakralizációs funkciót tölt be. Vagyis új világképük, nyelvük a hagyományokhoz képest triviálisnak hatott.65

A rendszerváltásig az Alföld csaknem elsősorban a klasszikus népi írók és az irányzat folytatóinak fóruma volt, azonban a kirekesztő bezárkózás távol állt tőle. Ha nem is az előbbiekhez hasonló rendszerességgel, de a más stílust képviselő alkotók és a velük foglakozó írások is teret kaptak. Kassák mint szerző is feltűnt - igaz, halála után - naplójegyzeteivel.66 . A igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az iránta megnyilvánuló érdeklődést többnyire későbbi monográfusa, Aczél Géza generálta, s a legtöbb tanulmány az ő tollából került a lap hasábjaira, majd némi változtatással, vagy anélkül a kötetébe.

Endre Bakó Lajos Kassák and Debrecen

The paper discusses the relationship between the outstanding representative of Hungarian avant-garde and Debrecen first focusing on the artist's visits to the city. It is interesting that the reform-minded Ady Society (1927-1950) was among the first to invite Kassák for a guest appearance while his volumes and the journals edited by him were declared undesirable by the local police. Kassák visited the society in 1929 and 1932 and he participated in the Writers' Congress in Debrecen in 1946. The Ady Society published his collection of short stories titled Menekülők [Fugitives] in 1932 as part of its book series under the title

62 CSAPLÁR Ferenc: Kassák és Szabó Dezső, Alföld, 1987.363 TVERDOTA György: Kassák avantgárdja, a harmincas évekből visszatekintve. Alföld, 1999.9.92-98.

64 KAPPANYOS András: Tréfa, szatíra, irónia és az avantgárd. Alföld, 1999.9. 98-102.

651 MR E: Ötletek Kassák és a verses epikai hagyományok kérdéséhez. -Aló meghal a madarak kirepülnek és a János vitéz. Alföld, 1999.9-104-106.

66 Szénaboglya: azi98s. 5. számtól az 1986 7. számmal bezárólag mintegy 14 közlemény